Strigoi (2009)
A 2009-es Strigoi címét látva első ránézésre talán azt hihetnénk, hogy egy fasza vámpíros filmmel van dolgunk,amelyben nem csak fokhagyma szaggal riogatnak, hanem előkerülnek a karók, a vámpírok pedig igazi, ősi gonoszok, akik semmi szín alatt nem kímélik az ütőereket.
Amikor aztán szembesülünk azzal, hogy a produkció, egy angol vígjáték, akkor talán a koncepciót még elképzelhetőnek tartjuk, csak úgy hisszük, hogy erősebb a humoros fűszerezés. Ezzel szemben viszont Faye Jackson Romániában készült filmje inkább egy fekete komédia lehet,ami meglehetősen csínján bánik a horror elemekkel és inkább nevetetni próbál.
A történet főhőse Vlad Cozma, egy fiatal srác, aki korábban Olaszországban próbált szerencsét, mivel azonban a számításai nem jöttek be maradéktalanul ezért visszaköltözött szeretett kis falujába. Odahaza azonban nincs minden rendben, egy különös haláleset borzolja a kedélyeket, bár leginkább csak Vladét. A többi helybéli előszeretettel „siratja” az elhunytat egy-egy adag pálinka társaságában, ráadásul úgy tűnik, hogy titkolóznak is. A falu lakóiról hamar ki is derül, hogy nem egyszerű honpolgárok és sötét titkok tudói.
Egy kis pénzből készült független filmről beszélhetünk, amelyet igazság szerint nem lehet utálni. A Strigoi ugyan nem nagy eresztés, hiszen tulajdonképpen egy vámpíros film, de a horrorisztikusabb részletekkel nem traktálja a nézőt. A szereplők sem profik, illetve technikailag is szerényebb megoldások jellemzik, tipikus független film.
Faye Jacksont viszont mindenképpen dicséret illeti amiatt, hogy forgatókönyve megpróbál egy kicsit eredeti lenni a vámpíros mozik között, nem egy kaptafára készült, talán túlzás is vámpírfilmnek nevezni. A párbeszédek egész jól megírtak, humorosak és szerethetővé varázsolják a végeredményt.
Ettől függetlenül viszont a Strigoi nem váltja meg a világot, sőt könnyen el tudom képzelni, hogy a többség unalmasnak tartja, a cselekmény ugyanis nem öles léptekkel halad előre,inkább lassan csordogál.
A Strigoi tényleg nem horror, valami ütős és vérengzős paródiára számítottam, a végeredmény pedig nem is lehetne messzebb ettől, ugyanakkor egy próbát megér, ha bírod a független filmeket és a lassú tempó sem zavar.
5/10
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.