A hétfők mindig nehezen indulnak, míg az embernek reggel az eszébe nem jut, hogy boldog Walkin Dead nap van. Már is sokkal jobb így szembenézni egy klasszikus hétfővel. Folytatódott a történet, persze ahogy várható volt kicsit lazább tempóban, viszont szerencsére a legtöbb néző két kedvence, Rick és Daryl rohangál a képernyőn a legtöbbet és mondhatni nekik sem volt könnyű napja.

A legtöbbet velük foglalkozik ez az epizód, ami nem is baj, mert elég rég láttunk ilyet mikor a két fogadott testvér együtt rémkedik, sőt Rick rendszeresen trollkodik a szárnysegédével, amivel jó párszor mosolyt csalnak a néző arcára.

Innentől spoileres értekezés jön az új világról, úgyhogy csak az olvasgasson tovább aki már bevette a heti adagját.

Néhány hetet ugrottunk az időben, így a takarítást nem kellett végignéznünk. Elég idillien indul az epizód, igazi kis családias hangulat uralkodik az új Grimes rezidencián. Rick és Daryl portyázni indulnak, ki kell javítani a hatalmas fogkrém hiányt ami eluralkodott Alexandriában. Ennél simábban és jobban nem is mehetne a dolguk, mivel találnak egy teherautót mindenféle finomsággal és még indulásra is lehet bírni a verdát. Jó nap ez a mai. Egy kis külön rendelés miatt megállnak egy benzinkútnál, ahol szó szerint beléjük fut egy magát Jézusnak nevező figura. Sikeresen meglovasítja a teherautót párosunktól és innentől kezdve megkezdődik az üldözés és a harc, hogy a gazdát cserélt járművet visszaszerezzék.

Nem tudom meddig fogja még bírni Rick csizmája ezt a futkosást, mert azért az nem az a kimondott futócipő amiben kilométereket szokás rohangászni. Félsikerrel zárulnak a dolgok, ugyanis utolérik Jézust és az autó is az övék lesz ideig-óráig, de soha nem megy semmi simán ebben a világban. Az autót ismét elvesztik míg Jézussal fogócskáznak, de most már végérvényesen. Nincs mit tenni, irány haza, de már hármasban.

Alexandriában rég volt ilyen csendes és nyugodt az este valószínűleg. A tornácon való beszélgetésből ismét kiderül, hogy mennyire is kötődik egymáshoz Carl és Michone, már-már egész anya-fiú kapcsolat alakult ki köztük, amit jó volt látni. A tetőzés viszont csak azután köszöntött be miután Rick hazaért és végre megtörtént a nagy egymásra találás a vezető és a szamuráj között. Ideje volt már.

Sokaknak valószínűleg nem ez lesz a kedvenc epizódjuk, de részemről azt kell mondjam nagyon is szórakoztató volt. A dráma, a félelem és a könnyek helyett most inkább mosolyt csaltak az arcunkra, de ezt teljesen odaillően tették. Kell néha ilyen is és most pont jól találták el a helyét és az idejét. Aki még nem látta annak nyomás TWD-t nézni, aki pedig túl van rajta, az a következő nehéz hétfőig olvasgassa a The Walking Dead rajongói oldalt a Facebookon.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.