Ezeket a horrorfilmeket nézhettük idén
Előre bocsátanám, hogy ez nem kifejezetten toplista, inkább csak összefoglalása azoknak a filmeknek, amikhez 2015-ben szerencsém volt. Sajnos van sok olyan, amiről úgy gondolom, érdemes lenne megnézni, de még nem jutottam el odáig, ezek is természetesen említést kapnak majd. Valamint vannak filmek, amik egyes országokban már 2014-ben kijöttek, itt viszont csak 2015-ben, párat azok közül is belevettem a listába. A sorrendet semmiképp se tessék szigorúnak tekinteni.
Always Watching: A Marble Hornets Story
Ehhez először is tudni kell, hogy megszállottan imádom a Slender Man PC-játékot, az egyetlen olyan dolog volt ugyanis az elmúlt kb. 20 évben, ami rám tudta hozni a frászt. Egyszer véletlen keresgélés közben akadtam rá erre a filmre, aminek a középpontjában kedvenc öltönyös arctalan lidércem áll. Azonban sajnos csalódnom kellett, az alapsztoriból sokkal jobb filmet lehetne csinálni, én ezt eléggé butácskának éreztem, néhány középszintű jump-scare-től eltekintve semmi érdemlegeset nem mutat. Tudom, hogy a játék is főleg a jump-scare-ekre épül, de legalább maximálisan (és zseniálisan) kihasználja őket. Aki bírja a játékot, talán vessen rá egy pillantást, elaludni nem fog rajta. Én azért remélem, hogy lesz majd egy jobb feldolgozása a sztorinak.
Főképp Malin Akerman miatt voltam kíváncsi erre a filmre, és bár ő egészen aranyos, rajta és Taissa Farmiga-n kívül nem sok jó dolog van benne. Egyszer kellemes szórakozás, az az egyetlen nagy probléma vele, hogy paródiához képest egy rendkívül csöpögős-szirupos-mázas katyvasz. Vannak jó pillanatok és pár értékelhető poén, de sajnos nem sok. Viszont szintén pozitívum, hogy Nina Dobrev itt végre mutat valamicske karaktert, még ha csak egy idegesítő gimnazistát, akkor is. Mert ami a Vámpírnalókban Elenát illeti, a semmilyensége sokszor kiverte már nálam a biztosítékot.
Ehhez a filmhez nagyon kellemes emlékeim fűződnek: egy tóparti nyaralóban voltunk, nagy baráti társaság, a szülinapomat ünnepeltük, és a szoba egyik falára fel volt akasztva egy fakereszt. A fiúk gondolták, jó poén lesz lefelé fordítani, de mikor a film közepe felé beindultak az események, és az egyik lány észrevette a falon a fordított keresztet, azt senki dobhártyájának nem kívánom (nem én voltam az :D). Nem rossz film, a végén van egy kis fordulat-féle is, egészen tűrhető. Társasággal, enyhén illuminált állapotban pedig egyenesen élményszámba megy.
Mikor először hallottam róla, még csak Corey Taylor neve maradt meg (szerintem sokan tudjátok, de ha esetleg mégse, akkor elárulom, hogy ő a Slipknot együttes énekese), aztán amikor már elkezdtem nézni, egyszer csak felbukkant Robert Englund, elég nagy "hoppácska" pillanat volt. Ám sajnos az volt a baj, hogy innentől elkezdtem várni valamit a filmtől, de hiába. Az alapsztori nem rossz, még a szereplőkkel sincs nagy baj, de valahogy mégse áll össze. A vége egészen pofásra sikeredett, de azon és Mr. Taylor csemegebajszán kívül nem sok jót tudok mondani róla. Fanoknak egyszer azért belefér, én jól mulattam rajta.
Az első rész után, ami nekem nagyon bejött, elég nagy elvárásokkal indultam neki ennek, de azért megkönnyítettem a film dolgát és megnéztem moziban, hátha hatásosabb. A hatással nem is volt nagy gond, de még így sem ért az első film nyomába a folytatás. A gonoszról sok újdonságot megtudunk, ami pozitív, és az is, hogy ezúttal sokkal többször látjuk és érezhetőbb a jelenléte, de az már nem, hogy néhány olcsó jump-scare-nél többre nem futotta már neki. Persze, az első részben is így van, de valahogy mégis sokkal ijesztőbb volt az egész atmoszféra. Az se tett éppen hozzá az élményhez, hogy a főszereplőből csináltak humorforrást, ő volt a comic relief, pedig egy horrorfilmbe egyrészt nem feltétlenül kell ilyesmi, másrészt ha már muszáj, akkor sokkal kisebb mértékben és jobb poénokkal. Nem baj, tudtuk, hogy így lesz, nehéz jó folytatást csinálni manapság, mindenesetre akinek tetszett az első, egyszer túléli ezt is.
Sajnos az én mércém thriller-ek terén nagyon magas, anno az olyan alkotások mint a Hetedik vagy a Bárányok hallgatnak eléggé feladták a leckét a többinek. Nem is emlegetném ilyenek mellett ezt a filmet, de ettől függetlenül egészen korrekt. Vannak benne hidegrázós pillanatok és a végén van néhány olyan csavar, hogy szó szerint néztem, mint a moziban. Egyszer mindenképp érdemes rászánni a bő másfél órát, megéri, nem nagyon vannak unalmas pillanatai. A nagyokhoz nem ér fel, de egy erős középmezőnyben szilárdan megállja a helyét.
Ez egy zseniálisan beteg film, kérem szépen. A három főszereplő egyikéért is megnéztem volna, mindháromért meg aztán pláne. Kevés igazán jó horror paródia születik mostanában, de ez tényleg el lett találva. Ryan Reynolds röhejesen és tökéletesen nem normális (alig várom, hogy februárban láthassam Deadpool-ként), elviszi a hátán a filmet, de a két csajszira is érdemes odafigyelni. Na meg a kis házi kedvencekre. Mindenkinek bátran ajánlom, akár kezdőknek is, elég poén van benne ahhoz, hogy kicsit elvegye a dolgok élét.
Insidious 3: A Gonosz Lélek
Féltem, hogy az első két rész után egy harmadik már nem lehet olyan jó (már a második rész nagy meglepetés volt), de hála égnek tévedtem. Úgy nyomultam bele a székembe a moziban, hogy majdnem elsüllyedtem. Egy horrorrfilmben azok a részek, amikor teljes totális csend van, semmi zaj/hang/zene, a legrosszabbak és egyben legjobbak, mert tudod, hogy valami úgyis történik, és tudod, hogy bármelyik pillanatban a képedbe tolhatnak valami rémálom-alapanyagot. Ebben a filmben több ilyen jelenet is volt, és bár nem hittem volna, de mindegyik hatásos, nincs az az érzésem, hogy egy sémára készültek. A film az első rész előzménye, de a vörös-feketére mázolt démon hiánya ne tévesszen meg senkit, van itt éppen elég más dolog, amitől lehet félni (vagy legalábbis megijedni időnként).
A Lazarus-hatás (The Lazarus-effect)
Ehhez is moziban volt szerencsém, és nagyon megérte. Furcsa, hogy ha a nézők egy film tempójára panaszkodnak, általában lassúságról/vontatottságról van szó. Ez a film viszont eleve nem hosszú, alig másfél óra, és nagyon gyorsan pörög, nincs sok felvezetés meg mázolás, a fordulópont után meg főleg, egy percre sem áll meg. A vége is eléggé hirtelen és nyitva marad a néző számára, ami nem lenne baj, csak attól tartok, ez folytatásra adhat majd okot. Mindenesetre Olivia Wilde legalább annyira para, mint amilyen dögös, Sarah Bolger csak a dögösséget hozza, de azt nagyon, Evan Peters-t meg nagyon jó látni az American Horror Story keretein kívül is. Nekem többször nézős, valamiért bejött. Nem nagy különlegesség, nem váltja meg a világot, csak egyszerűen jó szórakozás. Kicsit talán a Red Mist-hez tudnám hasonlítani, amit szintén imádtam.
Nagyon vártam ezt a filmet, már csak az a tény, hogy az egész Skype-on játszódik, megmozgatta a fantáziámat, mert lássuk be, ilyen eddig még nem volt. És még csak nem is lett rossz, sőt. Az egész téma és a sztori is egy eléggé valódi problémát feszeget, kiindulási alapnak nagyon jó volt. Aztán persze rendre elfajulnak a dolgok, sorra hullanak a szereplők, egyre durvább lesz a játék. Szerintem jól sikerült, nekem tetszett, szokatlan és frissítő élmény. Remélem nem indít el egy olyan hullámot, mint amilyen a kézikamerás filmeké volt a Blair Witch Project után. Aki nyitott az újdonságokra, tegyen vele próbát, érdemes. Számomra az idei év legkellemesebb meglepetése volt.
Külön említés azoknak a filmeknek, amiket sajnos még nem láttam, de eddig csak jót hallottam róluk: Krampusz, Bíborhegy, A Christmas Horror Story,The Visit, Knock Knock, Tales Of Halloween, Bloodsucking Bastards.
A legnagyobb csalódás és egyben a legtúlértékeltebb film idén számomra az It Follows volt. A zenéjén kívül semmi jót nem tudok mondani róla, kicsit a Rémálom-sorozat jutott róla eszembe. Ám sajnos félelemnek még csak szikráját se mozdította meg bennem.
Ám még mindezekkel együtt is, a leghorrorisztikusabb élmény 2015-ben amihez (hála égnek csak részben) szerencsém volt, az a Szürke ötven árnyalata. Soha rosszabbat. A halálos ellenségemnek se.
Kellemes ünnepeket és boldog új évet mindenkinek! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fortress 2015.12.30. 16:08:04
GinnyWinchester 2015.12.30. 18:34:45
Milyen filmeket értesz "többi" alatt? Amikről már írtunk azok be vannak linkelve, ez csak az a lista, amiket én személy szerint láttam ebben az évben. Sajna csak ennyire futotta az időmből. :D De nemsokára jön majd a többi poszt is.
