A legutolsó két Fűrész film és a Jessabelle rendezője, Kevin Greutert újabb produkcióval rukkolt elő, amit be kell vallanom, hogy elsősorban Jim Parsons miatt akartam mindenképpen megnézni. Az imdb picit beugratott, ott ugyanis egész elől van az Agymenőkből ismerős színész neve, így azt hittem főszerepben láthatom, hiszen kíváncsi voltam arra, hogy mégis egy ilyen típusú filmben mire képes.

Egyrészt csalódnom kellett, ugyanis Jim Parsons nem sok játékidőt kapott, másrészt viszont a Visions egy egészen kellemes csalódás volt.

A lassan kibontakozó történet főhőse egy fiatal nő, aki szörnyű autóbalesetet szenvedett, amit ugyan túlélt a másik kocsiban utazó kisbaba viszont a helyszínen meghalt. Eveleigh nehezen tudja magát túltenni a borzalmas tragédián, holott nem az ő hibája volt az egész. Az antidepresszánsok időlegesen megnyugtatják ugyan a lelkét, de igazán csak akkor talál magára, amikor párjával, Daviddel úgy döntenek, hogy megvalósítják álmukat. Egy szőlőbirtokra költöznek, egy gyönyörű völgy ölelésébe, ha pedig ez nem volna elég a nő még babát is vár, úgy tűnik végre sínen van az életük.

Eveleigh beköltözése után azonban egyre szörnyűbb dolgok történnek a házban, ami sokak szerint egyébként is kísértet lakta.

Fasza. Egy újabb szellemházas történet, ami már nem csak a könyökünkön, hanem a fülünk is spriccel. Gondoltam elsőre, viszont érdemes végigvárni a Visions-t, hiszen tartogat egy kis meglepetést.

Gyerekkoromban imádtam kirakósat játszani. Előfordult, hogy csak úgy neki estem és nem is lestem, hogy mi az, aminek a végén össze kell állnia, csak neki ültem és jöttek az egyes darabkák, amik szépen lassan a helyükre kerültek. No valami ilyesmi a Visions is. Egy kirakós, aminek a darabkáit a rendező óvatosan és nagyon lassan adogatja a kezünkbe. A kép lassan rajzolódik ki, ráadásul egy csavart is tartogat, mert amikor azt hiszük, hogy pontosan tudjuk, mi az, ami a végén kisül a kirakóból, akkor egy teljesen másik képet kapunk, ami jobb esetben garantálja is a kellemes szájízt.

Bevallom, hogy engem sikerült megvezetni és örültem annak, hogy nem egy a hagyományos mederben csordogáló szellemházas filmmel van dolgom, hanem itt bizony akad egy kis fűszerezés. Nem is lőném le ezt.

Általában nem vagyok oda a lassú a filmekért, a Visions pedig egy percig sem pörög túl, de mégis érdekes, ahogy kibontakozik a történet. A karakterek pofásan vannak felskiccelve és a lélektanukkal azért nem foglalkozunk mélyen, de egy ilyen filmtől nem is biztos, hogy ezt várjuk.

Isla Fisherről nekem végig Csobot Adél jutott eszembe, de jól játszik, ahogy Anson Mounttal sincs probléma.

Akad két húzónevünk is. Eva Longoria az egyik, aki igazából nem tesz hozzá semmit a végeredmény, anyám is kiválóan eljátszotta volna a szerepét, bár biztos, hogy az ő neve kevésbé hatott volna ismerősen a DVD borítón. Jim Parsons helyzete pedig talán hasonló, egy másik sorozatsztár, aki miatt kíváncsi leszel, de sokat nem kapsz tőle. Ráadásul még fura is volt őt itt látni, mert folyamatosan valami hülye poént vártam tőle.

igazából egy korrekt filmélménnyel gazdagodtam, amin nem izgultam halálra magam, de a végén mégis elégedetten csettintettem, hiszen nem gondolta arra, hogy mi is sül ki az egészből. Kösz.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.