Amnesia: The Dark Descent
Hölgyek-urak, jómagam az Ördögűző óta keresem azt a kellemes borzongást, amit egy jó horrofilmnek nyújtani illene, de sajnos nem találtam ahhoz mérhetőt eddig. Egy ideig a Rémálom az Elm utcában azért versenyben volt, de Freddy bácsit mára már megszerettem és nincs rám olyan hatással mint a démon által megszállt Regan MacNeil. Viszont a legjobb barátnőm ajánlott egy játékot, mondván, ha annyira szeretnék félni egy kicsit, próbáljam ki, majd meglátom hogy jó lesz. Hát... megláttam.
A játék neve Amnesia, és a címből annyit ki lehet találni, hogy valószínűleg elveszett emlékek után kell majd kutatni, és ez így is van. Főhősünk egy Daniel nevű fiatalember, aki egy hatalmas kastély kőpadlóján tér magához, anélkül hogy tudná kicsoda ő és mit keres ott. Ahogy haladunk előrébb a játékban, kiderül, hogy Daniel nyomokat hagyott hátra magának, hogy majd emlékezzen, mit is kell tennie. Különböző feljegyzések, naplók, vázlatok, és néha-néha bevillanó emlékképek segítik utunkat, ahogy felfedezzük a kastély sötét folyosóit és szobáit. A baj csak az, hogy nem vagyunk egyedül.
A fáklyákkal és gyertyákkal gyéren megvilágított folyosókon, a szobákban, sőt még a csatornarendszer vizében is szörnyek lesnek ránk, egy lépést sem tehetünk anélkül, hogy ne kelljen hátranézni vagy kikukucskálni a sarkon, hogy biztonságban vagyunk-e. Persze a szörnyek sem véletlenül vannak ott, és Daniel igyekszik fényt deríteni rá, hogyan miért is vannak itt, de csak nagyon lassan áll össze a kép egy egésszé. Ehhez természetesen számos rejtvényen és sötét járatok labirintusán kell átküzdeni magunkat.
A Frictional Games akár ismerős is lehet, ők csinálták a Penumbra-sorozatot is, ami egy hasonló kaliberű, szintén túlélő-horror játék (nekem csak a Black Plague-hez volt szerencsém, az nagyon jó, de még nem vittem végig). Utána jött az Amnesia, amiben szerintem egy fokkal továbbléptek a para-faktort illetően. A Dark Descent zseniális lett, a folytatás (Machine for Pigs) már kevésbé, mert több olyan dolgot kivettek belőle, ami a varázsát adta, de erre később még rátérek.
Az irányítással különösebb bonyodalom nem lehet, a szokásos W-A-S-D kombinációval lehet előrehaladni, plusz három tetszőleges gombot be lehet állítani, amik majd a guggolásra, az ugrásra és a futásra fognak szolgálni (hidd el, nagyon hasznos, főleg a játék vége felé). A többi dolog egérrel történik: a nézetünk forgatása, a tárgyak felvétele, kézben tartása, eldobása, húzása, tolása, ajtónyitás-zárás. És ennél többet nem is nagyon tudunk csinálni a játékban, ugyanis nincs fegyverünk, csak menekülni és elrejtőzni tudunk. Jól hangzik, nem? :D
Most már rátérek a személyes élményekre. Az első, ami nekem feltűnt, hogy a játék zenéje és maga az atmoszféra mennyire passzol, egyszerűen hátborzongató az egész! Mész egyedül a sötét folyosókon, alig látsz az orrodnál tovább, minden pillanatban azt várod, hogy az egyik ajtón kirontson egy szörny és közben halkan szól az a zene. Nem tudom, kinek az ötlete volt, de kezet fognék vele.
Továbbá nagyon tetszett, hogy vannak apróságok, amire azért nem árt, ha odafigyelünk játék közben, ilyen pl. az hogy nem csak a fizikai épségünket kell félteni, hanem a mentálisat is (a fizikaival nincs is sok baj, elég jól bírjuk a gyűrődést, és mindig találunk Laudánumot kis üvegcsékben, ami gyógyításra szolgál)! Ha Daniel túl sokáig baktat (avagy csücsül) a sötétben, vagy a kelleténél tovább nézi a szörnyeket (persze biztonságos távolból, de akkor is), elkezd megőrülni, ami azt jelenti, hogy egy idő után remegni kezd, hallucinál, és ha már végképp nem bírja, elájul. Nem sokkal később persze magához tér és kicsit jobban van, de addig bármi történhet, nem tudjuk irányítani. Ezt nagyon jó megoldásnak találtam, ahogy azt is, hogy a lámpásba, amit használunk, csak véges mennyiségű olajat lehet tölteni, és mindig takarékoskodni kell vele. Na de itt a bökkenő: ha túl sokáig vagyunk sötétben, megőrülünk, ha viszont folyton világítunk a lámpással, könnyű prédává válunk és minden szörny ránk talál. Így hát meg kell találni az arany középutat. Sok sikert hozzá mindenkinek előre is.
Az irányítást teljesen rendben találtam, bár volt pár akadály amikbe időről-időre beleütköztem. Amikor ugrani kell egyik peremről a másikra, nem mindig lehet jól kiszámolni a távolságot és ha egy másodperc-töredékkel előbb vagy később nyomok az ugrásra, már le is zuhantam, ami azért nem kellemes. Ez főleg a csatornarendszeres résznél volt érdekes, amikor dobozok és szekrények tetején kell közlekedni, mert ha a vízbe esel, kb. öt másodperc és annyi neked. A másik egy sokkal idegőrlőbb dolog volt: ugye a tárgyakat egérrel kell megfogni és mozgatni, oké rendben. De az ajtókat úgy nyitod ki, hogy lenyomod az egérgombot és közben húzod magad felé az ajtót: na most, ez akkor roppant kellemes, amikor a hátad mögött jön a szörny, te meg ott szórakozol az ajtó kinyitásával és magad után való bezárásával. Ha még hátra is mersz nézni, hogy vajon tényleg jön-e mögötted valami... annyi volt.
Egy nagyon fontos tény, ha esetleg úgy döntenél, hogy kipróbálod: a játék több helyen random, tehát ha nézel egy gameplay videót, vagy elolvasol egy összefoglalót, egyáltalán nem biztos, hogy minden úgy fog történni, ahogy látod / le van írva! Én többször is belefutottam ebbe, nem volt kellemes. Sokszor el lehet akadni, tényleg sötét van mindenhol, kész labirintus az a kastély, és néhány rejtvény megoldása korántsem egyértelmű. Azt se vedd készpénznek, ha éppen viszonylag csend van, bármelyik pillanatban meghallhatod valamelyik irányból a kellemes morgást, ami a szörnyeket hivatott előrejelezni. Én egész végig befeszülve ültem a gép előtt, főleg miután rátettem nagyképernyős tv-re és hangfalakra, na úgy már igazán fantasztikus hatása volt, ki kellett kicsit mozdulnom a napfényre, hogy rendbejöjjek lelkileg! :D
Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy jó kis borzongásra meg némi változatosságra vágyik, a műfaj kedvelőinek mindenképp. Én nem ijedek meg könnyen, de ez a játék még nekem is bevált, érdemes vele próbát tenni. Ha úgy érzed, egyedül inkább nem, akkor csak úgy állj neki, ha legalább a szomszéd otthon van, vagy még világosban fejezd be, hogy a függönyt elhúzván beengedhess egy kis fényt és visszanyerd a lelki egyensúlyod. A folytatás se lett rossz, de azt csak hardcore-fanoknak ajánlom, mert sok jó dolgot kivettek belőle, amiért az első részt imádtam, pl. örök lámpásunk van és a mentális állapotra nem kell figyelni. Ezek szerintem meghatározóak voltak a Dark Descent-ben, ezért is a Machine for Pigs egy kicsit alacsonyabban repül, de az alap-feeling még ott is megvan. Nem kell hatalmas kockának lenni ahhoz, hogy játssz vele, tényleg viszonylag egyszerű és nagyon-nagyon hangulatos.
10/10
Címkék: játék ajánlóA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andie 2015.07.10. 13:59:24
Azért majd megnézek 1-2 ingame videót, meg talán ki is próbálom, köszi az ismertetőt! :)
GinnyWinchester 2015.07.10. 14:59:49
GinnyWinchester 2015.07.10. 15:01:25
Attila Racz 2015.07.20. 18:02:45
