Tulajdonképpen véletlenül akadtam erre a filmre, pedig elég sok követ megforgattam azért, hogy rátaláljak, ugyanis volt olyan ismerősöm, aki nagyon ajánlotta, csak épp a címét nem tudta. Végül rátaláltam (fent van HD minőségben youtube-on, magyar szinkronnal), és megnéztem. A film sokkoló, durva, elgondolkodtató és rengeteg kérdést felvet, amelyek megválaszolása jó kis beszédtéma lehetne bármely fórumon.

Miről is szól a film? Van egy Joosep nevezetű figura, aki saját osztálya célpontja, mivel lúzernek tartják, állandóan zrikálják, hol fizikailag, hol mentálisan terrorizálják, bántják. Egy ilyen atrocitás alkalmával a csordaszellemhez annyira nem passzoló Kaspar megvédi a fiút, amiért ő is célponttá válik, és az osztályhierarchia legalsó fokára kerül. Oda, ahol Joosep is van. A két fiút nap, mint nap érik támadások, mégis próbálják túlélni a hétköznapokat. Kaspar mindig Joosep segítségére siet, de már inkább a fiú is azt kéri, hogy tegyen le róla. Egy bizonyos felkavaró eset után azonban  úgy döntenek, nem tűrik többé a megaláztatást, és bosszú állnak.

A film egyébként észt alkotás, a rendezői széket egy bizonyos Ilmar Raag kapta meg. Úgy gondolom, első filmesként tökéletesen megbirkózott a feladattal.  A forgatókönyvet is ő maga jegyzi. A film az elején leszögezi, hogy a mű megtörtént események alapján készült, és bár Észtországban nem voltak konkrétan hasonló események, a történet a világ bármelyik szegletében megtörténhetett volna, és ne legyünk naivak, meg is történik. A színhely itt egy iskola, de nem nehéz átvinni az eseményeket börtönre, csapatjátékokra vagy munkahelyre.

SPOLER! Mint fentebb írtam, Észtországban nem volt soha iskolai lövöldözés, a rendező, Raag elmondta, hogy filmjéhez személyes tapasztalatait és a híres, amerikai Columbine-i történteket vette alapul. A színészek kinézete és pszichológiai beállítódásuk is hasonló, mint az USA-beli két elkövető. Raag próbálja nem csak a tettlegességet, az erőszakot bemutatni, hanem az ahhoz vezető utat, a lelki folyamatokat is (bár ezek szerintem nem kapnak megfelelő hangsúlyt a filmben). Nyilván egy ilyen eseménylánchoz nem elég az, hogy valakit zrikálnak a többiek. Itt jön elő az iskola és a szülő szerepe. Egy tanulmány szerint a szülők nagyjából tíz éves koráig képesek nevelni a gyerekeiket. Nem nehéz kitalálni, hogy amíg végül felnőtté válnak, melyek azok a hatások, amelyek leginkább befolyásolják a személyiségüket: kortársak (barátok, osztálytársak, csapattársak) és az iskola.

2007-ben Finnországban egy diák, Pekka-Eric Auvinen nyolc ember életét oltotta ki fegyverével, mielőtt önmagával is végzett volna. Tervét hónapokon át tervelte ki. A diákot 10 éves korától bántalmazták az iskolában, s ettől szorongásos problémái, pánikzavara és szociális fóbiás tünetei alakultak ki.

Joosep és Kaspar természetesen különbözőek, minden értelemben: Joosep inkább áldozat, Kaspar talán a hős. A film végi jelenetsor is talán ezt mutatja. Bár mindketten belátják tettük súlyosságét, Joosep a „könnyebb” utat választja, míg Kaspar azzal, hogy nem húzza meg a ravaszt, kész a következmények elé állni.

A filmnek több kulcsmomentuma van, nekem az tetszett a legjobban, amikor fegyverrel a kezükben az ebédlő előtt állnak, és velük szemben jön a gót lány, aki megkérdezi, hogy elmehet-e. Ebben talán minden benne van. A lány tudatában van annak, hogy mit csináltak a két fiúval, még akkor is, ha többen csak passzív résztvevői voltak az eseményeknek. Látszik, hogy tudja, hogy itt valami történni fog, és bele is halhat. Valahogy az jön le nekem a jelenetből, hogy az sem érdekelné, hogy ha nem mehetne el, és meg kéne halnia, hiszen talán rászolgált a halálra a tettével. SPOILER VÉGE!

Raag filmjének egyik legnagyobb erénye a hangulatábrázolása. Nyersen, szinte naturalisztikusan mutatja az eseményeket. A film másik fő pozitívuma a két, ismeretlen színész. Joosepet Pärt Uusberg, Kaspart Vallo Kirs játssza. Hitelesen hozzák a két karaktert, de a mellettük levő többi „gyerekszínész” is csak dicséretet érdemel.

A film persze rengeteg kérdést felvet, amelyen érdemes talán elmerengeni, vitaindítónak sem utolsók. Mit lehet tenni az ilyen események mellett? Milyen arányban a szülők és mekkora arányban az iskola felelős a történtekért. Mit tehet az a „lúzer”, akit kipécézett magának egy osztály, vagy bármelyik közösség? Ha spicli, akkor is pórul jár, ha kiáll maga mellett, akkor is. Van-e olyan megoldás, illetve végkifejlet, amely békés, és eredményhez vezet. Mennyire befolyásol minket, illetve társadalmunkat a csordaszellem? Ami talán még fontosabb kérdés: miért nem mutatnak ilyen értékes filmeket a moziban? Miért nem adják le többet a tévétársaságok? Megnézését mindenkinek ajánlom.

Szerintem: 8/10

Maga a film itt azonnal megtekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.