Először is tudnotok kell, hogy ez a sorozat a szívem csücske, mindig az volt és az is lesz. De, és ez egy hatalmas DE, az 5. évadnál véget kellett volna érnie, mert azóta valahogy nem az igazi (eredetileg 5 évadra is volt tervezve). Ettől függetlenül nagyon szeretem, de látszik, hogy kifáradt már. 10 év mégiscsak 10 év, ami nagyon sok, és nemrég erősítették meg, hogy lesz 11. évad is oktőbertől. Jaj, mamám. Na de mindegy, lássuk az e heti részt.

Sosem jó, ha valaki az Odaát első perceiben tűnik fel, mondhatni, megpecsételődik a sorsa, és ez most is így van. Nekem egyből a Motel 2 ugrott be, a horror-fanok, ha megnézik, érteni fogják, miért. A lényeg, hogy Sam és Dean egy fura gyilkosság ügyében utaznak el egy katonai kisvárosba. A rendőrség közli velük, hogy már megvan a gyilkos és az ügy lezárult, mert a férfi, miután megölte a lányt, öngyilkos lett. Természetesen bólogatnak illedelmesen de azért elkérik az elkövető feleségének címét. A hölgy pedig elmondja nekik, hogy férjura bizony elég furcsán viselkedett a halála előtt, és hogy az egyik barátja (aki történetesen vele szolgált anno) szintén hasonló tüneteket kezdett produkálni az elmúlt napokban. Winchesterék kezdik gyanítani, hogy nem hiába utaztak ennyit.

Tennék is a dolgukat szépen csendben, de amikor felbukkan Cole, némi konfliktus alakul ki azt illetően, hogy miként rendezzék el az ügyet (Cole az a srác, akinek Dean régebben megölte az apját, az évad első részében tűnt fel először, és azóta is láttuk már párszor). Cole természetesen nem hiszi, hogy a barátjának Kit-nek bármi baja van, és főleg nem akarja, hogy Deanék lepuffantsák ok nélkül. Mikor azonban Cole elköveti azt a hibát, hogy egyedül indul Kit keresésére, a dolgok váratlan fordulatot vesznek: Kit megszökik, de előtte még ügyesen megfertőzi Cole-t a rejtélyes kórral. Sam nyomban Kit után megy, Dean Cole-lal marad. És mindnyájan igyekeznek nem megölni senkit. Persze ez csaj félig-meddig sikerül.

Meg kell, hogy mondjam, a 10 évad ellenére is, a sorozat hangulata változatlanul megvan, és nincs egy unalmas pillanat sem. Vagy megy az akció ezerrel, vagy csendes, férfias szenvedés zajlik. Átmenet nem nagyon van, ebben a részben poénokra sem futotta, de én nem éreztem szükségesnek, nem volt min viccelődni. Jensen Ackles és Jared Padalecki tíz év után szerintem már eggyé váltak a karakterekkel, nem tudnák rosszul alakítani őket, persze ez nem vesz el az érdemükből, sőt talán csak hozzáad. Nekem a Cole-t alakító Travis Aaron Wade is kifejezetten szimpatikus, és ez baj. Az Odaátban a szimpatikus karakterek sorsa soha nem alakul jól.

Nekem tetszett ez a rész, még úgy is, hogy egy filler, azaz semmi olyan nem történik, ami az évad sztoriját előrevinné. Na de nem panaszkodok, mert ebben az évadban legalább van egy konkrét (és nem is rossz), érthető történet, nem úgy mint anno a 6. vagy a 7. évadban, amikor azt se tudtam, mi a fene van. Kicsit sajnáltam, hogy nem bukkant fel Castiel vagy Crowley (ők mindig üde színfoltok minden részben), de be kellett érnem ennyivel. Még él bennem a remény, hogy tart valahová ez az évad, úgyhogy egy rossz szót se szólok. 

Ez a rész egy erős 7/10. Várom a következőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.