Puszta formalitás (1994) – Una pura formalitá aka A Pure Formality

Egy európai thriller-remekmű

2015.03.05. 18:48 SZANDRA

Egy film, amit látni kell. Olyan monumentális erővel bír, hogy egyszerűen ledöbbent a maga csavarosan izgalmas, mély cselekményével, és színészi játékával. Onoff, egy ismert író menekül a vak sötétben, míg végül elkapja a rendőrség. A kihallgatás során Onoff nagyon furcsán viselkedik, a nyomozó – Leonardo DaVinci nyomozó – pedig bár imádja az írót, mégis muszáj szembenéznie a ténnyel: a fő gyanúsított az író egy gyilkossági ügyben. Ezeket a megérzéseket betetőzi az is, hogy Onoff egy idegesítő, titkolózó, hazug ember. Ő valóban az, sok tényt kiforgat, szándékosan mást mond, sőt olyan dolgokat is tesz, amik valljuk be, nem az ő malmára hajtják a vizet. Azonban ahogyan a kihallgatás zajlik, Onoff is egyre több információt fed fel előttünk, ki és miért gyilkolt meg kit, és mi köze van ennek az egészhez Onoffhoz. Persze felmerül a kérdés is, ő valóban Onoff?

Abba a nehéz helyzetbe kerültem, hogy nagyon óvatosan szabad beszélni a történetéről, mert ha részleteket írnék le, azzal a végkifejlet se csattanna akkorát, mint egyébként. A film vége zseniális, okos és éreztem már hasonlóan vegyes érzéseket a vége kapcsán más filmeknél is – szándékosan nem írom le ezeket a címeket, túl sokat mondóak – de egyszerűen ennél a filmnél működik a legjobban ez a koncepció.

A Puszta formalitás egy helyen játszódik, egy lepukkant rendőrségi állomáson, ahol még áram sincs, csak tombol a vihar, az eső teljesen beáztatja a helyiséget, amitől csak még kellemetlenebbé válik a hely is, ahogyan a történet is zavaros, a helyszín is káoszt sugall. Kevés szereplőnk van, a többség csak asszisztál, mert minden a két főszereplő közötti kommunikációról szól. Adva van a nyomozó, aki betéve ismeri Onoff műveit, mert annyira rajong érte és ott van Onoff, aki pedig nem tudja pontosan kívülről a saját munkáit, ami nem csoda, sok mindent tud, de titkolózik és félrevezeti a nyomozót. Egészen addig, amíg a nyomozó igyekszik minél nagyobb nyomást gyakorolni az igazság kiderítésére.

A forgatókönyv csodálatos és a színészek is tökéletes választásnak bizonyultak. Itt van a nyomozó, akit Roman Polanski alakít. Színészként is nagyon hiteles tud lenni, nem csak, mint rendező (Rosemary gyermeke). Szerintem hasonlóan jó alakítást nyújt, mint a partner, Gérard Depardieu. Valami remek amit csináltak mindketten, Depardieu nagyon jól alakította a zavarodott, hazug, félős írót, aki semmit se ért, semmit se tud, közben meg mégis. Egyikük a hidegvért, a racionalitást szimbolizálja, a másik pedig a számító, ellenszenves, „megtévedt” férfit vonultatja fel. Érdekes végig a filmben, hogy tudjuk majd az első perctől fogva, hogy valami nem stimmel a férfivel, de hogy miért lett ilyen, az a legvégén kiderül. Mellékesen emberileg is érdemes megfigyelni az elején, amíg nem derül ki, hogy Onoffnak azonosítja magát a férfi, addig úgy bánnak vele, mint egy utolsó senkiházival. Azonban, amikor bemutatkozik, rögtön odavannak érte, kínálgatják, a lábai előtt hevernek, csak azért mert híres ember, illetve számukra kedvelt fő. Ennyi a különbség ember és ember között, és a viselkedés iránya ennyit képes változni. A film rendezője, Giuseppe Tornatore olyan remek érzékkel készítette el ezt a filmet, hogy csodálom, nem nyert több díjat, tény ő már a szintén zseniális alkotása, a Cinema Paradiso-ért már kapott méltó elismerést. Az a film is kihagyhatatlan.

Az olasz filmművészet Európában igen ismert, nehezebben jutnak el a művei a tengeren túlra, de ha már vannak erről a kontinensről származó remekműveink, európai emberként jobb minél többet megismerni. Ez is egy ilyen remekmű, amit mindenkinek kötelező látnia. A Puszta formalitás egy zseniális-fantasztikus mű, amit végigizgulhatunk nagyszerű színészek közreműködésében. Rengetegen a Memento olasz elődjének nevezik ezt a filmet, és bár a Memento-t még nem láttam, de cselekmény alapján ez a kijelentés biztosan helytálló. egy író, aki bolyong, és nem emlékszik az elmúlt pár óra eseményeire, ez a párhuzam a két film között.

9/10

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Címkék: 1994 francia film olasz film 9/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr237220661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.