Bár már több After Dark Horrorfest filmhez volt szerencsém, ezt itt anyukám ajánlotta váratlanul, ami kicsit meglepőnek hangzik, de mivel ő ápolónő, talán annyira mégsem. Tudom, hogy a boncolásos jelenetek különösen lenyűgözik, ha jól vannak megcsinálva (a Fűrész III agyműtétje például kifejezetten tetszett neki), így gondoltam, hogy valami ilyesmit is várhatok a filmtől. Ebből a szempontból nem is csalódtam, minden más szempontból viszont igen.

A sztori elég egyszerű: egy csapat orvos tanonc a boncolási órán vizsgált hölgy szellemével kerül összetűzésbe, bár nem csak ők: mindenki, aki hozzáér a testhez, rövid időn belül holtan végzi. Főhősnőnk kicsit nehezebb eset, mert ateista, és csak fokozatosan hiszi el, hogy a veszély valódi, talán ezért is ő az egyetlen, aki próbál tenni valamit. 

Ez a valamit tevés pedig kimerül abban, hogy keres, kutat, szabályokat szeg (konkrétan az orvosi sulit kockáztatja), ilyesmi. Néhány érdekes dolog azért kiderül a páciensről: régész volt, aki egy ásatás során kapcsolatba került valamiféle azték hagyatékkal, és ezzel akarva-akaratlanul felzavarta az ott nem éppen békében szunnyadó lelkeket, és (nahát!) az egyik megszállta őt. Innentől elindult lefelé a lejtőn, meggyilkolta a saját gyerekét, prosti lett, aztán elmebeteg, és végül öngyilkos. De, mint kiderül, holtában sincs nyugta. Főhősnőnk úgy okoskodik, hogy a test és a lélek együtt lelnek nyugalomra, ezért elégeti a maradványokat, a hamvakat pedig romantikusan szétszórják a végén egy szép mezőn. És azt hiszik, minden megoldódott.

A színészek nem alkotnak maradandót, de nem is vártam. A főszereplő Corri English-t és az öreg dokit alakító Derrick O'Connor-t emelném csak ki, előbbi ismerős lehet a House of Fearsből, utóbbi a Daredevilből vagy az Ítéletnapból. A szükségtelen szerelmi szálat főhősünk és az egyik srác között meg se említeném, annyira jellegtelen, és nagyon látszik, hogy csakis azért van ott, hogy legyen valami töltőanyag, amikor a szellem nem garázdálkodik éppen, pedig ezt az időt másképp is ki lehetett volna használni.

A pletyka, miszerint igazi hullákat meg emberi maradványokat használtak, véleményem szerint csak marketingfogás, ezt már a Poltergeist esetében se vette be mindenki. Ott még talán izgalmas volt, itt már inkább szánalmas, ugyanúgy mint az "igaz történet alapján készült" szlogen.

Nem reménytelenül rossz ez a film, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, az alapötlet nem volt rossz. Nem azt mondom, hogy nem egy klisékkel teli bugyuta tini horror, de ettől még lehetett volna jó, láttunk már erre példát (ha az orvosos kategóriánál akarunk maradni, akkor például a Red Mist egy sokkal elviselhetőbb alkotás). Még csak meg sem ijedtem, és ennek egy nagyon egyszerű oka van, magát a szellemet nem is láthatjuk, csak idióta zajok meg suttogások hallatszanak egyfolytában, látni semmit sem lehet, pedig igencsak feldobta volna a filmet néhány jump scare. Vagy nagyon kezdőknek, vagy nagyon félőseknek ajánlanám csak, horror veteránoknak nem igazán. Mondjuk Corri English jó bőr, talán miatta meg lehet nézni, egyszer. 

Nekem sajnos 4/10-nél nem ér többet. Ebben is sok a jóindulat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.