A film középpontjában a Hanson család áll. A szülőknek van egy kis ékszerboltjuk, így gazdagabb középosztálybeli családnak számítanak. Az egyik fiuk, Andy egy nagyon sikeres, vagyonos férfi, aki boldogan él a nejével. Persze ez csak a látszat, hiszen igen sok gondja van, többek között ilyen a kábítószer függőség is. Öccse, Hank már más tészta, a férfi elvált, és annyi pénze sincs, hogy fizesse a volt nejének a gyerektartást a lányuk után.

Andy és Hank ettől még jó testvérek, a kapcsolatot is tartják, és mikor Hank segítséget kér bátyjától, a fivére egy nagyon merész és gátlástalan pénzszerzési ötlettel áll elő: felbéreli Hanket, hogy rabolják ki a szülők ékszerüzletét. Hank ezt nem akarja, megszólal a lelkiismerete és az embersége, azonban Andy rábeszéli, pénzzel motiválva öccsét.

Hanket se most jött le a falvédőről, van annyi esze, hogy felbéreljen valakit, akivel közösen meg tudják oldani az ékszerrablást. Ez azonban katasztrófába süllyed és csőstül árad a balszerencse. Ezeket az eseteket már nem részletezném, legyen meglepetés, azonban amiről mindenféleképpen beszélni kell, az a drámai jelenetek sora.

Először is ott van a testvéri kapcsolat. Ápolják egymással a kapcsolatot, keresik egymást, de általában csak akkor, ha gond van, ahogyan ez meg is látszik. Kitartanak végsőkig, és elég impozánsan megjelenik az, hogy ki a nagyobbik testvér és ki a kistestvér. A bátyó, Andy egy arrogáns, magabiztos, kíméletlen férfi, aki amilyen erősnek mutatja magát, pont annyira gyenge és elveszett ember, ezt megmutatja a magánélete is és a beteg addikciói is. Valljuk be, ő egy rendkívül ellenszenves alak, nem csak amiatt amit kitervel, hanem azért is, ahogyan azután viselkedik, mikor minden félresiklik.

A fiatalabbik tesó, Hank már más tészta. Az ártatlannak, gyámoltalannak kinéző külső mögött olykor vasakarat jelenik meg és érző szív, még ha az életét nem is képes igazán irányítani és nem tud megtenni mindent a céljaiért egy határig. Persze ő se tökéletes egy kicsit se, a házassága tönkrement, apaként is kész csőd, sok esélye nem maradt az életben, de emellett is képes szeretni valakit (akit nem kellene), és véghezvinni ostoba terveket, amibe a szintén kétségbeesett, de kegyetlenebb testvér kieszel.

Megjelenik a filmben a szülő-gyermek kapcsolat, hogy egy apa mennyire szereti a gyerekeit, illetve milyen felnőttnek látja őket. Erre példa az Andy és apja közötti kommunikáció, ami szerintem érzelmileg mély jelenetre sikerült, egyben kiszámíthatóvá is vált. Olyan szempontból jó volt, hogy fény derült mit gondol az apa a fiairól: Andy-t szerette de sose mutatta ki, így nem bánt jól vele, ami miatt Andy nem tud neki megbocsátani, amire jó oka is van, ez természetes. Charlie, az apa pedig Hankről sincs sokkal jobb véleménnyel, a kis „nyámnyila” gyerekkel se törődött sokkal jobban. Ellenben a felesége volt a mindene, és az ő elvesztése tönkretette, és olyan tettekre sarkallta amire gondolni se mert.

Magánéleti fronton pedig a legfontosabb kulcsszereplő Andy neje, aki panaszkodik a tönkremenő házasságról, egy utazás nem ment meg semmit, ami az év többi részében viszont rosszul működik, mert a férfi nem törődik vele. Viszont valaki más meg igen. Jó hogy ez a cselekményszál is szerepelt benne, így lényegében a családról mindent megtudtunk amit kell, így kitágította a személyiség rajzok skáláját.

A rendező, Sidney Lumet (Tizenkét dühös ember, Üresjárat) remekül bánik az idősíkokkal. Folyamatosan villannak fel a rablást követően a múlt részletei, Hanké, Andy-é, a szervezkedés lebonyolítása, a mellékszereplők viselkedése. Minden indíték visszajátszásban tárul fel előttünk, ami szerintem nagyon jó megoldás, igazán ötletes ábrázolás mód. ezt teszi izgalmassá, láttuk a lényeges elemet, hogyan lesz belőle káosz, közben kapunk előzményeket, és persze az utána történő eseménysorokat is dramaturgiailag remekül valósítja meg.

A színészeket is meg kell dicsérni, Philip Seymour Hoffman pazar alakítást nyújtott Andy szerepében, neki egyszerűen ezek a tenyérbe mászó alakok megformálása ment a lehető legjobban, függetlenül az ő saját személyiségétől. Minden tisztelet az övé. Ethan Hawke (Sinister, Időhurok, Életeken át, A bűn éjszakája) kiváló alakítást hoz Hank szerepében, az ő esetében is elmondható, a naiv kis elvarázsolt férfiak megformálása illik hozzá, igazán hiteles játéka van ebben a műben is. Valóban, egy újabb Hawke filmmel rukkoltunk ki, a művész úr nagy kedvenc, nem csak erre a műfajra vonatkoztatva. Marisa Tomei Andy neje szerepében és Albert Finney, Charlie Hanson megformálásával szintén emelik a film színvonalát, több díj is alátámasztja, hogy ezt a thrillert érdemes megnézni.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.