A gödör tipikusan olyan film, ami megbotránkoztat. Nem is a háttérben lévő valódi érzések miatt, hanem azoknak a kivetülései során.

A történet szerint négy fiatal, ki hitte volna, két lány és két fiú, készül pár napos bunkerparty-ra. Ennek több oka is van, ott van az egyik srác, aki el akar menekülni a világ elől és mivel egy haver közli, hogy van egy bunker, amiben addig lehet benn, ameddig csak szeretne, így belevág a többiekkel. Ott pedig végig buliznak, tipikus tinis módon, majd végül jön a felismerés, hogyan lehet innen kijutni, ha csak kívülről nyílik? Telik-múlik az idő, míg végül egyikük éli csak túl, Liz, akivel a tragédia után egy pszichológus foglalkozik. Itt aztán elkezdődik a nagy kérdezz-felelek, hogy mi is történt valójában odalent.

Az hogy szegénykéimnek annyi esze sincs, hogy ételt vigyenek magukkal, az persze megmenti őket, hogy ott is van étel-ital, zene, minden, de ez messze nem kiemelkedő érv. Na de, a személyiségek. Igazából nehéz azon túl spoilermentesen írni a személyiségükről, hogy ők csak tinik, pia, dugás, bulik számítanak és mindezt a nagy szerelem leírása mögé tolni igen csak kellemetlen hatást kelt.

A film fő tanulsága az, hogy egyszerűen ne menj bunkerba bulizni. Ne is akárkikkel, mert ha haverjaid, az egy nagyon jó dolog, de nem mindegy hogy mi a haverság alapja! Valóban haverság-e? Vagy csak álszent hazugság? Jó ebbe még nem megyek bele, majd lejjebb. A színészeink nagyon jók, Keira Knightley szerintem toronymagasan a legjobb Thora Birch mellett, a két lány színészi játéka messze túlmutat a srácokon. Keira itt még csak éppen kezdett feltűnni a színészvilágban, és az ő karrierje ívelt fel leginkább a film óta, szerencsésen, és Oscar-jelölésekig viszi, csak így tovább. A pszichiáter karaktere messze a legszínvonalasabb, nem a legkidolgozottabb, hanem a legértelmesebb. Sajnos nem kapott akkora szerepet, mint kellett volna, mert neki van esze, ő észreveszi azt, amit mások nem, még ha nem is azonnal, és ez nagyon is sokat számít.

Sajnos azt, hogy egy bunkerben játszódik, nem tudja levetkőzni magáról, és szerintem mivel eleve tudjuk, hogy ki éli túl, kit érdekelnek a többiek? A haláluk oka érdekes, főleg az elmesélt történet alapján, de sajnos mivel tini világban játszódik (elit angol iskolás világ), teljesen elrontja az egészet.

Bevallom, amikor mutatták először a filmet, bő 3 éve, kedvem se volt igazából megnézni, de hát na, baráti közös horrorozás az csak jó lehet. Hát ez nagyon nem jött be. Nem elég, hogy persze lányok révén folyton azzal a kérdéssel kellett szembesülnöm: „Na, melyik pasi jön be legjobban?”, és ha azt válaszolom, hogy egyik se, az azért van, mert egy férfin a külsőn túl van egy jellem, ami ha nem jön be, nézzen ki akármilyen jól is, „nem jön be”. Azért Desmond Harrington akkor is egy valaki, aki számít, ha másból nem a Dexterből ismerős lehet sokaknak. De ami a film cselekménye mögött van, az női szemmel is sértő.

Itt jön a film spoileresebb kis „személyiség” kivesézése, ezt tényleg inkább csak azok olvassák el, akik végigszenvedték már a filmet, és kitépték legtöbb hajszálukat. Szóval, kit izgat mennyi dugást, milyen pasikat/csajokat raknak bele, ha az egyik csaj manipulálja a haverját, hogy az általa kiszemelt pasit beszélje rá egy bunkeres bulira, amire magát is meghívatja, csak azért, hogy: na ha végre össze lesznek zárva, akkor végre igazán beleszeret, de ha nem, akkor addig tartja fogva, míg bele nem hal? Mi ez? Elmegy a jó édes pszichopata életbe!

Oké, nőként tudom, hogy egy férfiért egy nő mennyi mindent képes megtenni/beáldozni/átélni, csak azért, hogy akit szeretünk, törődjünk velünk, szeressen és boldogok legyünk vele. Mind a férfiak, mind a nők megtesznek sok-sok gesztust a másikért, egy szintig! Ez a lényeg, ha valaki olyan idióta csaj, hogy direkt barátkozik a srác haverjaival, csak azért, hogy a srác közelébe férkőzzön, hogy összehozatja a haverok haverjait a saját haverjaival, mert így közös lesz a társaság, és így állandóan a másik mellett lehet, ez milyen már? Pfúj!

Barátkozni nem azért kell, mert „jaj egy jó srácnak a haverja”, és akkor jóba leszek vele, hanem azért, mert megfog a személyisége, és jól eltudunk beszélgetni! Szándékosan csak azért beszélget a lány azokkal a karakterekkel, mert közük van ahhoz a sráchoz, ennyi, amúgy szerintem igazán hozzájuk se szólna, és ez a baj. Ezt amúgy a végkifejlettel indoklom jelen esetben, és aki látta, azt tudja, hogy milyen kulcsra gondolok ennek kapcsán. Komolyan már, annyira tipikus tini… ráadásul, ha ez nem lenne elég, a vége, ha már teljesen rátelepedett és nem vált be, akkor jöjjön a vég? Már miért? Igen, persze, szomorú a tény, de valakire ennyire rátelepedni, és ennyire manipulálni, hogy rájár, direkt, havernak állítja be magát, miközben messze nem az… sokáig nem akartam írni erről a filmről, és ezért, mert így beteg.

A szerelem nagy úr, igen, ez tény, de nem manipulációk árán meg "levadászások”/”ajándékok” árán kell megszerezni a másikat! Mert olyan lesz a vége, mint a filmben, és megérdemelten. Nőként nem tudtam sajnálni Birch karakterét, egyszerűen azért, mert persze értem a logikáját valahol, de csak azért összezárni több embert egymással és direkt beépülni egy társaságba, nem éri meg.

Nos, ez a film érdekes, aki szereti a felületes tinifajta horrorokat, azok között viszont valóban nem rossz, sőt, a maga kategóriában egyáltalán nem a lista végén kullog. De önmagában a mondanivalóval már vannak gondok. A színészi játék azonban tényleg egészen jó, a pszichiáter tényleg jó, de messze nem a legnívósabb horror ez se, így 6 pontot kap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.