The Walking Dead 5. évad 10. rész
Az az érzésem, hogy kicsit lassan kezdődik vagy még inkább folytatódik a The Walking Dead. Nem tudom ez mennyire baj, mert nyilván van, aki ezeket és az előzőhöz hasonló részeket bírja és nekik is igazuk van. Én most kicsit mégis hiányoltam az izgalmakat. Tudom, nézzek akkor Z Nationt vagy menjek az anyámba - vérmérséklettől függően.
Mondjuk odáig nem merészkednék, hogy hanyatlásról beszéljek, mert erről szó sincs, tudatosan felépített rész volt ez is és az előző is. Talán azt tudom elképzelni, hogy Greg Nicotero cége sokat számlázott és ezért volt most kicsivel kevesebb a zombi dögönyözés.
A tovább mögött spoilerek lehetnek.
A csapat reményvesztettsége és kilátástalansága már-már szívszorító. Két emberüket, jó barátjukat is elvesztették, nincs tető a fejük felett és ételnek, italnak is híján vannak. Klasszikus szopóág ez, amit olykor természeti csapások könnyítenek vagy nehezítenek és persze a folyton körülöttük lévő agyhalottak sem oldják a feszültséget.
A mostani rész azt hiszem egészen kettős volt - talán az előző is - hiszen akadtak egész jó mondatok és egészen emlékezetes jelenetek, de felesleges és minden logikától mentes pillanatok is.
Rick monológja a nagy apjáról kicsit légből kapott volt, de miért nem egy viharban, egy félreeső pajtában nosztalgiázzon az ember, ráadásul, ha egy odaillő mondat is van a példatárában. Ha pedig felrémlik előttünk a korábbi kép, amikor a csapat fáradtan vonszolja magát a tényleges zombik előtt, akkor még ütősnek is nevezhetném.
Érdekes az is, hogy ki, hogyan dolgozza fel a csapásokat, ezt is egész jól sikerült ábrázolni, a színészek szép pontokat szereztek, mondjuk a párbeszédek olykor egészen langyosak voltak, de lehet azért éreztem ezt, mert a beszéd nélküli jelenetek egész erősen uralták a képernyőt.
Baromi jó volt a vihar,a maga szimbolikus jelentésével - vagy azzal, amit mögé láttam, hogy csapatként, együtt dolgozva ezeket a viharos időket igenis túlélhetik. Ugyanakkor legalább annyira nevetséges volt, hogy az ezeréves fenyőket tövestől széjjel szaggató vihar a varázspajtában még csak kárt sem tett, de hogy egy rohadt fa sem rázuhant. Nem beszélve a zombiról ,aki valahogy a fa tetején volt. Te is láttad? Én elsőre azt hittem, hogy valami baszott nagy szirti sas, amit Daryl fog lelőni, aztán egy manuális zoomolás keretében közelebb húzódtam a monitorhoz és felröhögtem. Hogy egy nyamvadt zombi sem maradt harcképes, pedig voltak elegen.
A kutyás jelenet pedig szintén ügyesen belengetett volt és pillanatok alatt elintézett. Kár, pedig érdekesebb is lehetett volna - no és drágább - ha valami kis fight kialakul vagy egy hangya pöcsnyivel több a feszültség. Hiszen annyiszor mászkálnak kint a vadonban, a többé vagy kevésbé vadregényes tájakon és sose futnak bele egy medvébe, egy vaddisznóba, csak mókusok és nyulak vannak - meg ugye őzek, amiről Carl tudna mesélni igazán. Nyilván egy menő vadállat nyűg és pénz, de a falkába verődött vadkutyák is remek ötlet és annyira magától értetődő.
Nem biztos tehát, hogy ez rossz volt, kicsit talán cammogósabb, de az nem biztos, hogy baj, úgy tűnik, hogy azért a folytatás kicsit zúzósabb lesz. Az se biztos, hogy fájna.
Addig pedig tudod: Magyar The Walking Dead Rajongói Facebook oldal.
Címkék: sorozat zombi the walking deadA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.02.19. 08:33:20
a klifhenger megint jó volt, de az mindig jó ennél a sorinál. (más kérdés, hogy a következő részben mindig 3 perc alatt lerendezik a nagy vattafakkot)
Amit nem értettem/nem tetszett, hogy daryl megégette magát. Eddig nem tűnt egy falcolónak. :S
