A 2000-es évek első felében érkezett el hozzám a francia hullám, ami annyit takar, hogy néhány francia produkció hatására sok francia filmet néztem. Persze minden korszak a részünkké válik, van, amit kinövünk (de nem válik utálatossá). Akkor is a részünk marad a múlt és minden ilyen korszakban van legalább egy olyan különlegesség, ami később is említésre méltó, akár a jövőre is kihatással lehet. Egy film esetében ez annyit tesz, hogy később is hasonló élményt nyújt, vagy csak pusztán jó újra megnézni. Erre egy jó példa számomra a Rejtély című film.

Georges, sikeres televíziós műsorvezető. Felesége, Anne szintén elégedett az életével, békésen élik családi életüket, fiukkal, Pierrottal. Egyik nap azonban megzavarja a kellemes életüket egy ismeretlen, aki egy videokazettát küld nekik. A kazettán csak annyi szerepel, hogy a házukat mutatják, órákon át. Mintha valaki leskelődne utánuk, és kifigyelné mindennapjaikat. Természetesen ez nem hagyja a családot nyugodni. Ki lehet ez az ember, és mi ezzel a célja?

A házaspár eleinte csak beszédtémaként foglalkozik a különös fenyegetéssel, azonban mikor egyre sűrűbbek a videokazetták, és később már agresszív rajzok (véres gyerekfirkák) is társulnak, Georges magánnyomozásba kezd. Egészen saját múltjának sötét titkaihoz ér el, hogy összeérjenek a fenyegetés szálai.

Senki se várjon jump scare-t, vagy óriási nagy hangaláfestéseket, amiktől kiugrik az ember a bőréből. Ilyen itt nem létezik, semmilyen aláfestő zene sincs benne, a néma csenddel játszik a rendező az idegeinkkel. Ez nem csak, hogy különlegessé és egyedivé teszi, hanem ami a legfontosabb, hatásossá is. A néma csend sokkal rémisztőbb olykor, mint a sejtető, hangosodó zajok.

Annyira fokozódik a feszültség, hogy még a házaspár életét is megmérgezi. Előjönnek a konfliktusok, amiben Georgesnak igaza van, hogy ezek a nyilvános üzenetek provokációk, a célja, hogy tönkretegye a békés perceiket, ami sikerül is. Anne ugyanis ezt nem bírja ép ésszel (teljesen jogosan), hiszen félti a fiát, férjét, a biztonságukat, emiatt pedig igenis ordibál kétségbe esetten, ha kell. A nő belesétál a csapdába, a provokációba, mert annyira zavarják a nyilvános üzenetek, amik tönkreteszik (ez természetes). A férfi bár törődik vele, messze nem annyit, mint a nő, hiába állítanák le mindketten, ha egyszer a férfi önmaga egyedül veszi kézbe a dolgokat, és nem eléggé próbálkozik, a nőt pedig sok részletből kihagyja. Belegondolva a nő helyzetébe, ez valóban roppant idegesítő szituációt szül. Kapcsolatot is vihet a tönk szélére: a bizalom elvesztése, a titkolózás, a hazudozások. Újra és újra felbukkanó viták, békétlenség, ami romba dönthet mindent, ha hagyják elveszni.

Emiatt is zseniális a film, lassan kibontakozó, emelkedő borzongást nyújt, miközben egyre jobban szemünk elé tárul a család magánélete, a pár gondjai, vitái előtörnek, ahogyan az üzenetek is egyre több emberhez jutnak el. Így még jobban sakkban tartva a férfit, aki lassan már maga is fenyegetőző emberré válik.

A feszültség egyik alapja itt az információ hiány is. Nem kapunk konkrét tényeket, adatokat, mi miért is történik, világosan nincs bemutatva, csak maguk a rejtett kamerás üzenetek látjuk. Ugyanolyan értetlen helyzetbe kerülünk, mint a házaspár. Emiatt is tudunk velük olyan könnyen azonosulni, na meg a karakterük miatt. Igazán szimpatikus pár, nagyon kedves család, konfliktust se kerülik, ekkora nyomás hatására ez nem is csoda. A sok vita ellenére is kitartanak, jobban megismerik egymást, ez főleg a férfi múltjára vonatkozik.

Ez a mű nagyon megosztó. Rengeteg hozzászólással találkoztam, amik nagyon ellenségesek és leszólják a filmet, ez elfogadható, hiszen mindenkinek meg van a maga ízlésvilága és véleménye, amit szabadon megoszthat. A produkció több díjat is nyert a Cannes-i Filmfesztiválon, Európa Filmdíjas, FIPRESCI-díjas Michael Haneke rendezésében. Én bevallom, jó filmnek tartom. A fő oka az, hogy borzalmasan nagy feszültséget kelt az egész atmoszférájában. Ijesztő üzenetek, nincs igazi magyarázat, növekvő feszültség, ami teljesen rabul ejti a nézőt. El kell ismerni, itt-ott nagyon elhúzott jelenetek vannak, olyan cselekményrészletek, amik nem adnak sokat a fő szálhoz, illetve unalmasak is.

Engem önmagában magával ragadott az a légkör, amit Haneke teremtett. A puszta tény, hogy valaki figyel, csak képsorokat küld a kiszemelteknek, még a múltjából is, egy szót se szól, csak mutat és rajzol, indokok nélkül – szerintem rémisztő. A főszereplők szerint is az, rettegnek. Nem tudják, mihez kezdjenek és miért is akarnak nekik idegenek ártani. Már persze ha valóban ártani akarnak, a sejtelmes rajzokon kívül erre más nem ad okot. Az események, ha nem is gyorsulnak fel, de súlyosbodnak mentálisan, ami még hátborzongatóbb élményt ad.

Daniel Auteuil és Juliette Binoche játéka csak hab a tortán, nagyszerű, és közismert francia színészek adták nevüket ehhez a műhöz, amit már egy elismert német rendező, Michael Haneke (A zongoratanárnő) álmodott vászonra. Remek színészi játékot nyújtanak a főszerepben. A rendezőt se hagyhatjuk figyelmen kívül, a hosszú beállításokkal és a sok közeli képekkel csak jobban nyomatékosítja a feszültséget, főleg ezeknek a beállításoknak a drasztikus változtatásaival. Nem csak maga a cselekmény, hanem a képi ábrázolás is csak a nyomasztó légkört kívánja szolgálni, méghozzá mesteri módon.

A közel 2 órás film valóban el van húzva, azonban még így is rendkívül frusztráló. A második felére egyre inkább családi dráma bontakozik ki, míg az elején inkább a thrilleresebb műfaji elemek dominálnak. A vége felé aztán ismét a thriller néhány eleme újra előkerül, mire lankadni kezdene az ember figyelme, bumm, berobban pár ijesztő, olykor tragikus, érthetetlen történés. Mindezt persze Haneke a néma csenddel csak fajsúlyossá teszi. Nem először láttam, mégis leesik az állam egy-két jelenetnél. A vége pedig, nos… rejtély. Több teória is napvilágot látott, nekem is meg van a sajátom, ki áll a rejtelmes kazetták mögött. Tény, hogy érthetetlen a befejezése, nincs igazán lezárva, így a nézőknek kell összerakniuk a filmfoszlányok darabkáit a rejtélyhez. 

8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.