Egyelőre még nem volt szerencsém a Big Driver című Stephen King novellához, amit mondjuk a belőle készült film alapján nem is tartok túl nagy problémának. Persze nem vagyok hülye - van,aki cáfolja - tudom, hogy King írásait nehéz jól visszaadni filmben, de az a helyzet, hogy a Big Driver - filmen legalábbis - egy meglehetősen klisés darab.

A történet főhőse Tess Thorne, egy írónő, amit ugye Kingtől már régóta megszokhattunk. Tess egy előadást követően veszi hazafelé az irányt, egy újdonsült ismerőse javaslatára pedig egy rövidebb úton próbálja haza kormányozni Priusát. Az útvonal azonban nem tűnik szerencsésnek, hiszen néhány az aszfalton heverő szöges léc defektet okoz.

Aggódni azonban továbbra sem kell, hiszen hamar megjelenik a színen Lester, egy nagy darab mackó, akit első ránézésre talán még szívesen meg is ölelne az ember. Lester azonban segítséget helyett megerőszakolja Tesst, félholtra veri, majd egy csatornába húzza, ahol nem Tess lenne az első áldozat.

A nő azonban túléli a megpróbáltatásokat és bosszúra indul.

Ugye, hogy nem egyszer próbálták már ezt lenyomni a torkunkon? Nem sok kétségem van afelől, hogy King története novellaként működik, hiszen jó néhány rá jellemző fogást vonultathat fel. Ezzel pedig talán a film is próbálkozik.

A legnagyobb baj, hogy számomra Maria Bello, mint főhősnő teljesen unszimpatikus volt. Egy nő, aki reggel a szomszédasszonnyal videótelefonál és megállás nélkül beszél a regénye képzelt karaktereivel, a GPS-szel vagy a macskával.

Szerintem a képernyőn egyáltalán nem sikerült visszaadni a meghurcolt nőt, inkább egy félnótás benyomását keltette. A Kingre jellemző manírok pedig nem javítottak az összképen, nem adtak pluszt a filmhez, pedig az elképzelt regények alakok között az Oscar-díjas Olympia Dukakis is feltűnt, sőt Joan Jett énekesnőt is láthatjuk. De ne feledkezzünk meg Mikael Salomonról sem, aki egyáltalán nem rossz rendező. A forgatókönyvet pedig a nagyszerű Richard Matheson fia jegyzi, aki úgy tűnik azért kicsit messzebb esett a fájától.

Mintha túladagolták volna a nő képzelt beszélgetéseit és kevés szerepet kapott volna az akció, ami így annyira összecsapottnak tűnik. Próbálják ezt adagolni, hogy az írónő korábban is halálos történeteket írt, így mindig megvolt benne az efféle vadság, de mégsem éreztem hitelesnek a látottakat. 

A novella filmes változatát egyébként a Lifetime rendelte be, nyilván nem is én vagyok a célközönség, női nézőként talán működőképesebb lehet az egész. Az unszimpatikus főhősnő és a meglehetősen sablon történet miatt - igazából már az elején lehet sejteni, hogy mi fog történni - ez most nem igazán működött. 

4/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.