Interjú Alt Krisztiánnal
A Levelek az árnyvilágból szerzőjével
Azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, hogy Krisztián az elmúlt évek egyik legjobb magyar regényét írta. Érdekes interjú következik vele, amit ajánlok minden szárnyait próbálgató írónak. Sokat lehet belőle tanulni, hogy legyen profi a tollforgató hozzáállása és hogy egy tökéletes, kiforrott regény írásához mennyi munka szükséges.
TFTB: Szervusz Krisztián! Először is szeretnénk gratulálni Neked a Levelek az árnyékvilágból c. könyvedhez!
A. K.: Szervusztok, köszönöm.
TFTB: Honnan jött a könyv alapötlete? Egyáltalán mi inspirált egy ilyen történet írására?
A. K.: A cselekmény egy reformkori orvosi esetből indul ki, ami nem az én agyszüleményem: az első magyar nyelvű orvosi szaklapban, az Orvosi Tárban jelentek meg róla cikkek még 1839-ben. Egy könyvtári kutatómunka során találtam rájuk még hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Ezekben az írásokban két Ung vármegyei doktor arról számol be, hogy a megyeszékhelyen, Ungváron egy asszony békákat szül. Könyvem alapötlete ezekből a beszámolókból származik, a regény tulajdonképpen ezeknek az orvosi cikkeknek a fiktív folytatása. Ami az inspirációt illeti, arról már nehezebb beszélni, sok minden kavarog az emberben, amikor írásra adja a fejét. Ami a motiváló erők közül a horror műfaj kedvelőinek esetleg érdekes lehet, az a magyar hitvilág néhány kevésbé ismert, ha úgy tetszik, elfeledett szereplőjének bemutatása. Az említett orvosi cikkekben felmerül a boszorkányság gyanúja, ezért utánaolvastam a témának magyar szempontból – és eközben a boszorkányok mellett egészen más lényekről is találtam leírásokat. Csupa olyanról, amiről addig nem is hallottam. Ilyen volt például a fekete gyerek, a farkassá változó pásztor, vagy épp az ördögszerető. Amikor a róluk szóló népmondákkal találkoztam, úgy éreztem, hogy a hitvilágnak ez a rétege egy kincsesbánya, amit a ma élők, engem is beleértve, már alig ismernek. E hiedelemalakokban a régi embereknek számos félelme öltött testet – olvasatomban például az ördögszerető a nőknek a férfiakkal kapcsolatos több kételyét, aggodalmát is megtestesíti. A regény megírását részben az inspirálta, hogy felelevenítsem e lények alakját, eljuttatva őket a mai olvasókhoz.
TFTB: Látszott, hogy nagyon mélyen beleástad magad a XIX. századi ungvári történésekbe és a kor orvostudományába. Mennyi idődet vette el a felkészülés és mennyire volt nehéz felkutatnod a szükséges forrásokat?
A. K.: A kutatómunka két és fél évig tartott. Nagyjából három irányban vizsgálódtam: orvostörténet, néprajz, valamint a korabeli közigazgatási-jogi környezet. Közülük talán utóbbi volt a legnehezebb: a megyei szintű igazgatás és a bűnüldözés rendszere a reformkor idején még igencsak más volt, mint napjainkban – ha valaki talált egy sérült embert, netán holttestet mondjuk egy folyóparton, nem hívhatta a 112-es segélyhívószámot. Ki kellett derítenem, kinek lehetett egyáltalán szólni azokban az időkben, ha bűneset gyanúja merült föl, milyen ügymenet kezdődött egy bejelentést követően, ki vezette a bűnügyi vizsgálatot, ki kérte föl az orvos szakértőt, ki rendelhetett el letartóztatást, kik hoztak ítéletet az ügyekben, milyen büntetési tételeket szabtak ki egy-egy bűncselekménytípus – lopás, rablás, gyilkosság stb. – esetén. Mindezek feltérképezése után kaptak nagyobb hangsúlyt a történetben például a szolgabíró karakterek, Várady és Dömösy. Egyébként a kutatás során a legtöbb fejtörést a teljesen jelentéktelennek tűnő apróságok okozták. Például a könyv 148. oldalán olvasható egy bekezdés, amiben egy halász a Latorca folyón azon morfondírozik, milyen zsákmány várható aznap. Az első halfajta, ami az íráskor eszembe jutott, a busa volt – szerencsére időben kapcsoltam, hogy ez nem lesz jó, mert a busát csak a 20. század második felében telepítették be hazánkba, ha jól tudom, Kínából vagy a Szovjetunióból. No, nyilvánvalóvá vált, hogy utána kell nézni annak, milyen halak éltek egyáltalán a Latorcában a 19. század idején. Szerencsére megtaláltam Herman Ottó halászati kötetét, abban olvasható egy alapos áttekintés a hazai halfajokról, ráadásul folyók szerinti bontásban is ad róluk felsorolást a szerző. Az ilyen és ehhez hasonló momentumok tisztázása a cselekményhez vagy épp a karakterábrázoláshoz igazából nem adott hozzá semmit, mégis fontosnak tűnt, az atmoszféra megteremtése miatt.
TFTB: A könyv stílusa nagyon tetszett. Egyrészről, mert feltámasztottad a gótikus horrort, másrészről pedig sikerült olyan mondatokat megfogalmaznod, hogy még a legjellegtelenebb történés leírása is örömmel és izgalommal töltött el. Mennyi problémát okozott neked ebben a műfajban és nyelvezettel írni? Mi annak a titka, hogy gyakorlatilag letehetetlen a könyv?
A. K.: A nyelvezet kialakításához valamennyire meg kellett tanulnom reformkori magyarul írni. Azon belül is leginkább az orvosi szaknyelvet kellett megismerni. Ehhez egyetlen munkamódszerem volt: rengeteg korabeli orvosi cikket olvastam el. Persze van a dologban némi csalás, a regény nyelvezete nyilván nem feleltethető meg egy az egyben az 1830-as/40-es évek írott szaknyelvének – több finomítást is szükségesnek éreztem annak érdekében, hogy a mai olvasókat ne taszítsa a régies nyelvezet, valamennyire közelítenem kellett a mai magyarhoz. Például Lőrincz nem használ annyi szenvedő szerkezetet, mint amennyi a reformkori orvosi cikkekben található. Egyébként, ha minden igaz, a könyv néhány hónap múlva meg fog jelenni Csehországban – ha lesz rá módom, meg fogom kérdezni a fordítótól, hogy a régi magyar nyelvi elemeket hogyan lehet visszaadni az ő nyelvükön. Ami a műfajt illeti: bevallom, írás közben nem tudtam, hogy horrort írok. Úgy éreztem, nehéz lesz ezt a történetet műfajilag besorolni, de ha már választani kell, leginkább thrillernek tekintettem: van benne egy orvos, aki személyesen érintett az általa megkezdett nyomozás kimenetelében – vagy megmenti, vagy elveszti a nőt, akit szeret, attól függően, hogy elfogják-e a gonosztevőt. Ha jól tudom, a thrillert ez a fajta személyes érintettség, az áldozati nézőpont érvényesülése különbözteti meg a sima krimitől. Aztán amikor a könyv megjelent, egyre-másra érkeztek az olyan vélemények, hogy ez valójában egy rémtörténet. Illetve voltak olyan könyvajánlók, kritikák, amelyek több műfajú regényként mutatták be – ezekben is rendre felbukkant a kategóriák között a horror. Eleinte furcsálltam ezt a meghatározást, de most már én is hajlamos vagyok így tekinteni rá, úgy tűnik, olvasóként inkább a horrorisztikus elemek tűnnek föl benne. Úgyhogy a műfaji besorolást végső soron az olvasók végezték el, nem én.
TFTB: Fogunk még hallani Szeghalmi Lőrinczről? Tervezed folytatni a történetét?
A. K.: Igen, még nem tudom, mikor, de lesz folytatása.
TFTB: Igényes és igazán sötét hangulatú könyvfilm is készült a kötethez. Gondoltál rá, hogy megpróbáld mozivászonra vinni a történetet?
A. K.: Igen, bár érzésem szerint nem annyira egész estés mozifilm, mint inkább tévésorozat leforgatásához lenne használható alapanyag. Ám eddig nem sikerült alkotótársakat lelnem hozzá.
TFTB: Mennyire volt nehéz kiadót találni?
A. K.: Ebben szerencsés voltam, igazából nem volt nehéz. Egyetlen kiadót kerestem meg, a Magvetőt, a kézirat elküldése után néhány hónappal pedig jelezték, hogy amennyiben nyitott vagyok az észrevételeikre és nem zárkózom el néhány módosítástól, érdekelné őket a dolog.
TFTB: Hány könyved jelent meg eddig? Vannak más sötét történeteid is? Hogy állsz egyáltalán a horrorral?
A. K.: Egyetlen kötetem jelent meg. Vannak más ötleteim, terveim is, de azok nem ilyen jellegűek. Ami a horrort illeti, nagyon szeretem a műfaj klasszikusait – könyvben Mary Shelley Frankensteinjét, filmen például az 1973-as Az ördögűzőt, vagy a hibrid műfajú (sci-fi/horror) Alient. A félelem, illetve annak elszenvedése, okozása mély téma, ezek a művek pedig, már amennyire meg tudom ítélni, egyedien, tartalmasan és emlékezetesen kezelik.
TFTB: Mit tervezel a jövőben?
A. K.: Jelenleg három történeten is dolgozom, mindegyikben jelen van témaként az egymás feletti ítélkezés. Ezeket szeretném befejezni.
TFTB: Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk és sok sikert kívánunk Neked!
A. K.: Én köszönöm az érdeklődést, minden jót nektek és olvasóitoknak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.01.15. 17:54:53
Herschmi · http://www.talesfromtheblog.blog.hu 2015.01.15. 22:47:16
Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.01.15. 23:19:28
Herschmi · http://www.talesfromtheblog.blog.hu 2015.01.15. 23:45:05
Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.01.16. 00:22:39
Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2015.01.16. 00:33:26
Herschmi · http://www.talesfromtheblog.blog.hu 2015.01.16. 01:01:19
Dzsézön 2015.01.16. 08:40:50
