Chuck Norrisról a többségnek talán Walker, a texasi kopó juthat eszébe, de akik ismerik a harcművészetben is jártas színész életútját azok tudják, hogy a munkássága ennél jóval bővebb és nem is Walkerként öltött magára először cowboy kalapot és állt seriffnek.

Az első ilyen filmje a Néma düh volt, amely ráadásul egy egészen jól sikerült horror beütésű darab. Annak idején úgyis beszéltek róla, hogy a filmben kvázi Chuck Norris és Michael Myers küzdelmét követhetjük nyomon és talán ez nem is akkora túlzás, hiszen gyilkosunk nem egy szószátyár alak, ugyanakkor Myersszel ellentétben nem rejtőzik maszk mögé.

A történet legelején megismerjük John Kirby-t, aki nem egy irigylésre méltó pacák. Otthon a gyereki az őrületbe kergetik és egyébként sincs jó passzban, így egy reggel az újabb gyerekzsivaj csak olaj a tűzre. Johnban megtörik valami, kimegy a fészerbe és a fejszével tér vissza, amit a felesége és az annak segítségére siető szomszéd fejébe állít.

A rendőrség azonban gyorsan a helyszínre ér, Dan Stevens seriffel az élen, aki egyszemélyes kommandóként, ha nehezen is, de leteríti Kirby-t, aki viszont szökni próbál, így sortüzet nyitnak rá.

John a csodával határos módon túléli az esetet, igaz kómába esik, a kezelését végző orvosok azonban úgy döntenek, hogy a férfi jó alany lehet kísérleti gyógyszerük emberi tesztelésére. A csodaszer hatására Kirby sebei maguktól meggyógyulnak, a férfi pedig csak hamar újra gyilkolni kezd.

Oké, a csak hamar egy kicsit túlzás, hiszen egy meglehetősen lassú filmmel van dolgunk, legalábbis, ami ennek a főszálnak a kibontását illeti. Ettől függetlenül persze nem unatkozunk, hiszen betekintést nyerhetünk Stevens nőügyeibe, de megismerjük a balfácán seriffhelyettest, Charlie-t is, aki a maga módján egy szórakoztató figura.

Hőseink pedig egy alkalommal helyre tesznek néhány motoros huligánt is, csak hogy Norris a karate tudományát is megcsillogtathassa. Ezek egyébként nem agyonvágott akciójelenetek, amitől ugyan lassabbnak hatnak, mintha Michael Bay kezébe adták volna az "ollót", de mégis életszerűbbek és tök jók, persze lehet azért, mert a hasonlókon nőttem fel.

Lényeg a lényeg, hogy nem unatkozhatunk addig sem, amíg Kirby valóban beindítja a pofonok és halálok kiosztását, onnantól kezdve pedig egy egész jól sikerült suspense élménybe megy át az egész film és már-már egy teljesen jól sikerült slashernek is nevezhetjük a látottakat. Persze nagy vérengzések nincsenek, hiszen 1982-t írunk, de talán még az időszak nagy klasszikusai mellett sem igen kell szégyenkeznie a Néma dühnek.

A rendezést egyébként Michael Miller vezényelte, aki később Danielle Steele regényeket is filmre vitt, illetve azért 1982-ből a Haláli bulit is az ő nevéhez köthetjük. A forgatókönyvet pedig Joseph Fraley írta, akinek az ötlete alapján készült a szintén Norris főszereplésével forgatott A jó fiúk feketében járnak szkriptje is.

Ma már azt hiszem nyugodt szívvel nevezhetem a Néma dühöt egy jól sikerült retrofilmnek, amiben ugyan nem a horror dominál, de azért tetten érhető. Chuck Norris fanoknak pedig egyenesen kötelező. 

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.