Szeretnétek hallani egy kísértethistóriát? Ahogyan a legtöbb történet, ez a sztori is egy házban kezdődik. Franklin Morello és családja beköltözik újdonsült villájukba, ahol kezdetben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, minden idillinek tűnik. De ezután mindenki tragikusan az életét veszti, az apa a szellemekkel való beszélgetés során megy a túlvilágra, egyedül csak a neje, Janet marad életben.

Maga a film is így vezeti fel a cselekményét, afféle "legenda" létrehozásával. Ugrunk egy nagyot az időben, mikor is új lakók, Asherék jönnek befészkelni magukat a leendő otthonukba. A tinédzser fiuk, Evan összebarátkozik a szomszéd lánnyal. Így szokott a legtöbb pokoli történet elkezdődni, ami több ijesztő résszel párosul.

A horror a két fiatal közötti kapcsolatra koncentrál, valamint a szellemidézésre. Ez az egyik kulcspontja mindennek, pontosabban legfontosabban eszköze az a szellemekkel való kommunikációt segítő gép. Mintha Edison korából szalajtották volna, mégis a legértékesebb és „leghasznosabb” tárggyá válik a történések közepette. Evan és Sam ezzel a kis ártalmatlannak tűnő játékszerrel próbálja meg elütni az idejét, és felfedni a ház titkait.

Asherék kedves család, bár igazából az apát, anyát és a két lányt alig ismerjük meg. Csak apró résztvevői a cselekménynek, ott vannak valahol a háttérben, miközben Evan a főszereplő. Az anyában szerencsére tényleg felépítették az anya karaktert, aki óva inti fiát a butaságoktól és a lánytól is, nehogy ezzel magának ártson a fiú. Lehet, hogy csak számomra tűnik óriási hibának, hogy maga a család nagyon kevés szerepet tölt be a filmben, mert a középpontban a két fiatal románca van. Persze, ha már klisés történetet tárnak elénk, kell a szerelmi szál is, de hiányzik a másik nagy klisé, a családi háttér alaposabb bemutatása. Valahogy abban a szálban több fontos elemet is lehetett volna mutatni, mint a két fiatal kapcsolatában.

Sam karaktere leginkább azon a tényen alapul, hogy az apja erőszakos vele, fél és vágyik az oltalomra. Ha kell az éjszaka közepén be is lopózik a fiú ágyába, ami persze nem jelent gondot egyik félnek sem. A lánynak szomorú élete van, és persze kialakul az ebből adódó megértés, de sajnos önmagához a jellemhez ennél többet nem ad. Pedig sok lehetőség lenne benne, sokkal jobb vonásokkal. Előjön a "Gyere játszunk a halállal!" típusú nyomulós stílussal, aminek meg is lesz az eredménye. Igazán itt kezdődik a sztori, ugyanis mikor együtt elkezdenek beszélgetni a halottakkal, lényegében rászabadítják a házra a poklot. A vicces, izgalmas játék hirtelen átcsap félelembe és rettegésbe.

A filmben van három ijesztő jelenet, temérdek klisé: elátkozott ház, bajbajutott család és még sorolhatnám. A kísértet házas filmek közül messze nem ez a legjobb. Azonban dicsérnem is kell. A film végére kibontakozik egy jóval érdekesebb cselekmény és eredettörténet, ami megmagyaráz pár dolgot összekötve a szálakat. Megoldást kapunk pár problémás kérdésre, a vége pedig szerintem igenis jó volt.

Amilyen felvezetést kaptunk, olyan lezárást is sikerül alkotni, így szép keretes szerkezetű filmmel van dolgunk. Bevallom, meglepett a zárás, egyáltalán nem csavaros, csak bemutató jellegű, de a szomorú és részben tragikus befejezés jobban illik ehhez a műhöz. Ahogy a néztem, egyáltalán nem fogott meg, de önmagában az utolsó 10 percért egyszer érdemes megnézni. Jackie Weaver (Janet) játéka pompás, ez is felkerül a pro listára.

Egyszer nézős, klisés film, azonban, aki nem csak happy endeket akar látni, tehet vele egy próbát.

5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.