Jessica beköltözik egy szörnyű tragédia után a Dante apartmanba, Los Angelesbe. Meg is kapja a nyolcadik emeleti padlásszobát. A szomszédok nagyon kedvesek, sőt igen kedélyesek is vele, sokra kíváncsiak és sokat is tudnak róla, köszönhetően Ednek, a gondnoknak. Összebarátkozik Indiával, és a ház többi lakója is beavatja őt kis életükbe, sőt szilveszteri buliba is elhívják, hogy megünnepeljék az új évet és ezzel együtt az újrakezdést is.

Találkozik Randalllal, aki egy kissé különc, idegesítő kis videómániás, és Jessicát szeretné alanynak a kis filmjeihez. Dante tele van különc művészekkel, ez erősen meg is látszik a házon. Megismerünk belőlük párat, de Randall viszi a pálmát. Jessica számára az is egyre rémisztőbb, hogy a többi lakó túl sokat tud róla. Dante a fura alakok mellett azonban hátborzongató titkokat is rejteget. A többi bérlő sorra egymás után végzi a legfurcsább módokon, így Jessicára marad a feladat, hogy kiderítse, mi áll a házban történő esetek mögött. Jessica titkai is kiderülnek, majd az események felgyorsulnak és a lánynak szembe kell néznie a gyilkosságokkal. Megkezdődnek a vádaskodások és a hullák megjelenése, miközben Jessica egyre inkább közel kerül Evanhoz.

Nos, a film tele van klisékkel: az új házba beköltöző lány, akinek ráadásul a múltja is tragikus; a kíváncsiskodó szomszédok; a „jó pasi” esete, akit persze alig ismer, de túl sok, és túl hosszan érdektelen jeleneteket pazarolnak rá. Egyszóval felesleges lenne ez a szál, ha nem kapott volna ekkora nagy szerepet a filmben, sajnos nem megalapozottan és erőltetve. Pár óra ismeretséget, ami közben nem sok érzelmi töltet következett be, nem lehet erre az amúgy fontos üzenetre alapozni, amit a film bemutatna. Lassan indul be a film, mire Jessica rájön, hogy valami sötét erő tartja fogságban az apartmant. Rejtélyes mondatok sulykolják Jessicába, hogy a házban van valami, amit ha nem fejt meg, az őrületbe kergeti.

A film vége kissé érdekes, nem szeretnék spoilerezni egy kicsit se, nem is fogok. De mégis érthetetlen, szóval aki látta, írja le nyugodtan kommentbe, hogyan értelmezte a legvégét. Nem a döntés helyességét, mert az teljesen világos és úgymond jó döntés, kitartani a másik mellett, megmenteni azokat, akiket szeretünk. De a legvége koncepció számomra érthetetlen, egyik érv felülírja a másikat, ahelyett hogy alátámasztaná. A címben a 8-as szám szerintem az emeleti szobán túl, talán a fordított nyolcas végtelenségére utaló jelként is értelmezhető. Ezt a magyarázatot pedig rá lehet illeszteni a filmre.

Színészileg persze a főszereplő lányt lehetne kiemelni, Austin Highsmith-t, mellékszerepben pedig D.J Qualls-t Randall szerepében, annyira idegesítő, hogy meg se lehet róla felejtkezni. A Supernatural-ban szerencsére szerethetőbb volt a szerepe. Összegezve a filmben van logikai hiba, méghozzá igen óriási. Az üzenete szép, bevallom nagyon megrendítő, csak a háttérkidolgozása nem elég alapos. 5/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.