A vörös halál álarca (1989) – Masque of the Red Death
A halál tanítványa
Pestis tombol a világban, és ez a szörnyű kór sorra szedi áldozatait. Prospero herceg egy nagy bált rendez ismerősei részére, miközben a járvány egyre csak terjed, és az alattvalói sorra szenvednek. A herceg így rejtőzködik el a kórság elől, és ezzel a barátait is képes védeni, bezárva, jóformán karanténban tartva őket, nehogy a vírus ki-be jusson, és emiatt betegek legyenek.
Ez a járvány azonban nem akármilyen kór, ugyanis a vezetője egy vörös álarcot viselő férfi, aki lóháton előretörve hozza maga után a betegséget. Mintha az apokalipszis lovasa lenne, a ragály csak terjed és mérgezi az embereket, megtizedelve ezzel a népességet.
A herceg csupán ismerőseit védi, így mikor az utcáról bemenekülnének az emberek, nos, a herceg nem tűri el. Tény, egy igazi herceg nem így viselkedne, de Prospero másfajta ember, mint a többi. Prosperot már kiskora terelgetik, hogy milyen ember legyen, és bár nem szeretne elbukni, a jellemfejlődése eltorzult, és rémálmokban is kifejezésre kerül.
Az emberek békésen éltek egészen a ragályig, de a herceg folyamatosan érezte, hogy baj készülődik, a rejtélyes alak kilétét nem tudja megfejteni az álmából. A halál pedig központi szerepet játszik az életében, állandóan ez foglalkoztatja, és retteg tőle. Még a vörös színtől is, ami persze a betegségre emlékezteti.
Prospero kissé beteg, de nem a vírustól, hanem a gondolataitól, még a kínzókamrában is szívesebben tartózkodik, mint hogy igazán irányítaná birodalmát. A bálon pedig szintén csak a saját szabályai érdekli, ami a vörös halál ellen szól. Egy férfi mégis mikkel zárkózna össze egy hatalmas kastélyban, ha nem a barátaival, nőkkel és alkohollal. Nők megszégyenítése, kihasználása, evés-ivás, emberek kitiltása, mindez csak az önzőség és gyávaság jegyében. Egyáltalán nem lehet téma az idegen utazó és a félelme, de ami tagadva és elrejtve van, az egyszer úgyis előtör, hirtelen a semmiből, és addig üldözi a kiválasztottat, még szembe nem kell vele nézni.
A herceg szerepében Adrian Paul, akit fura volt látni nem éppen Hegylakóként küzdeni, hanem egy rettegő herceg szerepében. Mind emellett, hogy jó volt viszont látni Adrian Pault, sajnos ettől a ténytől még a film unalmas.
Ne azért legyen horror vagy thriller, mert körülbelül minden ötödik mondatban benne van a halál szó, és az ezt körüljáró dialógusok túlnyomó részben jelen vannak. Nyomatékosítás és működik, de ettől még semmi különösebb cselekvés a rendezvényen kívül nem történik.
Egy-két meglepetés kínzótermes képsoron kívül nem sokat kapunk. Messze elmarad Poe művének izgalmától, és inkább egy önző arrogáns herceg ballépéseit mutatja be.
3/10
Címkék: 1989 amerikai film 3/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.