Szegény Paul Walker 2001-ben - abban az évben, amikor első ízben formálhatta meg Brian O'Connor karakterét - egy J.J. Abrams által is jegyzet thrillerben is szerepet vállalt. Ez volt a Kéjutazás, egy korrekt iparos munka, ami nem feltétlen a legeredetibb módon szórakoztat, de a célnak megfelel.

Főhősünk Lewis Thomas, egy egyetemista srác, aki bolondul a lányért, aki egykor a szomszédházban lakott, így kapva kap az alkalmon, amikor a lány felveti, hogy autóval is haza utazhatnánk a szünetben - Lewis tesz rá, hogy kocsija sincs és el kell hajtania Colorado-ig. Vesz egy autót és útnak indul - mert vannak olyan történelmi fejlődésű országok, ahol ez így megy.

A tervezett kerülő mellett azonban egy nem kalkulált útvonal is befigyel, Lewis ugyanis kénytelen menet közben felszedni a bátyját Fullert, akit az izgalmak kedvéért a rendőrségről óvadék ellenében engednek ki, ugyanis a srác nem veti meg a stikliket és állandó vendég a legkülönfélébb városok yardjain. 

A két testvér így együtt indul tovább, hogy felvegyék a lányt is, azonban Fuller nem bír a vérével és a frissen vásárolt, de használt 1971-es Chrysler Newportba beszereltet egy adóvevős rádiót. Hosszú útra jó az ilyen, hiszen van kivel dumálni és a rendőrség jelenlétéről is lehet egy kis tájékoztatást kérni a többi úton lévőtől. 

Sőt a cseverészésbe egy kis móka is belefér, amiből már Lewis is kiveszi a részét: átcsesznek egy mély hangú kamionost, lánynak adják ki magukat és randit szerveznek a kilométerek alatt kiéhezett fazonnak. A gond csak az, hogy másnap a lebeszélt randihelyen megölnek egy ártatlan férfit, a morcógó hangú fickó pedig a srácok nyomába szegődik. Na nem jó fejségből.

Hangulatos kis film ez. A negatív figurát okosan sokáig nem mutatják, csak a hatalmas, fenyegető kamion jelképezi őt, amiről Spielberg egyik korai filmje a Párbaj juthat eszünkbe - vagy akár a King-féle gyilkos járműves film, de azt inkább ne hánytorgassuk fel. A járművön kívül persze a sofőr jellegzetes hangja is telitalálat, mind az eredeti, mint a magyar szinkronban. Ted Levine hangja valóban remek, Kránitz Lajos pedig kitűnő szinkronhang és bármelyik hangjával ellátott filmet élmény végignézni.

A szereplőkkel kapcsolatban érdekes, hogy igazából a mellékszerepekben feltűnő arcok jobbak, mint a főszereplők. Jim Beavert látni mondjuk számomra mindig élmény, viszont a Steve Zahn, Leelee Sobieski, Paul Walker hármas nem feltétlen lenyűgöző. Persze, aki mondjuk ismeri Walker filmjeit pontosan tudja, hogy a legnagyobbakéhoz nem lehet hasonlítani a játékát, persze nyilván korrekt, amit ő és a másik két cimborája nyújt.

Sok vérengzésre nem kell számítani, tényleg a thriller vonal dominál, de az sem feltétlen elemi erővel, hiszen emlékeim szerint 2001-ben sem volt eget verően egyedi a történet az eltelt 13 évben pedig megannyi hasonló alkotás született, annyi újítás pedig nincs a forgatókönyvben, még ha akadnak is izgalmasabb pillanatok.

John Dahl egyik utolsó filmes rendezése tényleg egy korrekt iparos munka, amivel el lehet csapni egy unalmas estét, de nagy megváltást ne várj és nem is hiszem, hogy az újranézős filmek sorát erősítené a produkció. Persze kell az ilyen is.

6/10 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.