A Crawl or Die egy ízig-vérig független film, amelyet Oklahoma Ward rendezett, de a forgatókönyv is az ő reszortja volt, sőt mi több a fényképezésért is ő felelt, a vágásból is kivette a részét és mindent csinált, ahogy azt egy jó független filmesnek illik.

A végeredmény pedig ehhez képest talán nem is lett rossz, viszont mégsem tartozik azoké közé a filmek közé, amiket bátran ajánlanék olyan embereknek, akiket szeretek. Vannak pozitív dolgok a produkcióban, ez kétségtelen, összességében viszont mégis egész átlagos és talán kicsit hosszú is a maga másfél órájával.

A történet egy maroknyi katonáról szól, akik azt a feladatot kapják, hogy a Föld II-re átszállítsanak egy nőt, az utolsó olyan földi asszonyt, aki még termékeny, a cél természetesen egyértelmű: szeretnék benépesíteni az új Földet. A nőnek ezért érthető módon egyben és sértetlenül kell megérkeznie a célállomásra.

Igen ám, csak hogy az idegen bolygón azért még akad néhány huncut alien, akik valamiféle hatalmas csövekből épített alagutakban ganéskodnak és természetesen hőseinkre is rátámadnak, akiknek ezt követően az említett járatokon keresztül kell menekülniük és túlélniük.

Az a baj, hogy a Crawl or Die-nak nincs túl sok előnye. A történet nem feltétlen újszerű, ezerszer láttuk már és ezerszer láttuk már profi kivitelezésben. Wardék egyetlen aprósággal próbálták feldobni a dolgot, hogy a pénz hiány miatt az említett csőhálózatba száműzték a karaktereket. Ez az egész egyébként ad egy jó pofa, klausztrofóbiás hangulatot az egésznek, már ha erre valaki fogékony. Én baromira félek a magasban, a bezártsággal viszont nincs bajom, így nem is igazán kapkodtam levegőért, de eltudom képzelni, hogy aki szorong hasonló helyzetekben, az egész félelmetesnek éli meg az egészet.

Számomra ebből annyi jött át, hogy Nicole Alonso főszereplő egy szál francia bugyiban és sportmelltartóban feszeng a kis helyen, miközben a társai fogyatkoznak, a szörny pedig jön.

Az említett szörny egyébként nem is olyan vészes, persze keveset látjuk, meg hajaz az Alienben látottakra, de rendben van és külön jó, hogy nem CGI effektekkel varázsolták őt elénk.

Itt viszont minden pozitív motívumnak a végére értünk. Igazából negatívumból nincs sok, viszont az elég nagy gond. A Crawl or Die többnyire unalmas. A másfél óra helyett talán egy pofás 20 perces rövidfilmet lehetett volna belőle kihozni, ami kicsit pörgősebb, de nem unja el magát az ember.

A legjobban egyébként a film egyik jelenete szemlélteti a harci állást: hőseink a szörnyet várják és közben elalszanak. Ha pedig ők ezt teszik, akkor a szegény szerencsétlen néző mit csináljon? Ugye?

Beletekergetve egyébként akár még izgalmas is lehet, ha pedig a bezártság a frászt hozza rád képernyőn keresztül is, akkor megint csak hajrá. Más esetben talán jobb kerülni a filmet.

3/10 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.