Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rémes alak, aki talán még saját magánál is rémesebb történetekkel sokkolta a borzongásra vágyó tévénézőket. Naná, hogy kedvenc kriptaőrünkről van szó, akinek most egy újabb történetét vesszük górcső alá.

A 2. évad 10. része egy újabb gusztustalan kis mese, amelyről nekem elsőre mindig a King-féle Halálos árnyék jut az eszembe, pedig azért annyira nem hajaz egymásra a két sztori. Viszont nézzük is, hogy miről van szó esetünkben.

Mr. Ingles egy jó pofa hasbeszélő, aki "jobb kezével", Mortyval járja a különféle bárokat, hogy az ott összegyűlt népeket szórakoztassa. Igazi siker, amit csinál, amolyan gyerekek kedvence. Nem is csoda hát, hogy a kis Billy gyerekként úgy dönt, hogy ő is hasbeszélő lesz.

A kis közjáték után 15 évet ugrunk előre az időben, Billy felnőtt és tényleg a hasbeszélésből szeretne megélni, első fellépésére készül és nagyon szeretné ha Mr. Ingles is megnézné a produkcióját. Az idős művész viszont már rég visszavonult, pont 15 évvel ezelőtt, amikor egy tűzeset miatt úgy döntött megszabadul Mortytól. Igen ám, csak hogy Billy bábos produkciója úgy tűnik Mortyt is új életre kelti.

Egész hátborzongató kis történet ez, ami szintén azok közé tartozik, amit jó néhány évvel ezelőtt, még gyerekkoromban is sikerült elcsípnem és ha jól rémlik még álmodnom is, a kis torzszülött Mortyval. Véres, kacagtató, a végén az apró, de annál borzalmasabb csavarral, igazi kriptaőr sztori.

Egy olyan sztori, amelyet egyébként maga Frank Darabont vetett papírra, aki a széria során még egy későbbi évadra majd visszatér íróként. A rendezés pedig Richard Donner kezében összpontosult. A Halálos fegyver-filmeket is jegyző direktor nevével már találkozhattunk a Mesék a kriptából sorozat kapcsán, az első évad macskás része fűződik a nevéhez.

A két főszerepet pedig Don Rickles ésa Rendőrakadémiából ismerős Bobcat Goldthwait kapta, mindketten a tőlük megszokott szórakoztató színvonalon mozognak.

A speciális effektekért pedig a háromszoros Oscar nyertes Greg Cannom felelt, aki mondjuk az említett aranyszobrokat későbbi munkáival söpörte be.

Korrekt, szerethető és rémes, egy jó pofa darabja a sorozatnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.