A megnevezhetetlen (1988) – The Unnamable
Vagy még inkább a „megnézhetetlen”
Howard Phillips Lovecraft amerikai költő és publicista volt, akinek stílusát sokszor Edgar Allen Poe stílusához hasonlítják. Híres horror történetíró és mindemellett annyira kidolgozottá tette a történeteit, hogy teremtett egy misztikus világot is. Ezekben megjelennek istenek és olyan elnyomott szörnyek, amelyek a felszínre törve pusztítást szeretnének okozni (Cthulhu).
Írásaiban gyakran felmerül, hogy egy portál kinyitásával ezek a szörnyek kitörhetnek, és elszabadulhatnak. Nos, az a mű, ami alapján a film készült, sajnos hajszálvékony hasonlóságot se mutat ezekhez az istentörténetekhez, vagy a Necronomicon-hoz. Annyi metafora van köztük, hogy itt is szörnyet kell távol tartani a világtól. Lovecraft műveinek sok adaptációja született (például: Evil Dead), de A megnevezhetetlen korántsem a jók közé tartozik.
Van valami a sötétben. Ráadásul nem is hallgat az idomárjára. Néhány legenda szerint egy elhagyatott házban tartózkodik egy szörny. Három, magát vakmerőnek gondoló srác elhatározza, hogy felkutatják a házat, hogy kiderítsék milyen veszélyes erők lappanganak ott. Mikor egyikük, Joel, magánakcióba kezd és eltűnik, a többiek nekiindulnak megkeresni őt.
A fiúk, Carter és Howard, vonakodnak, hogy felkutassák eltűnt társukat. Eközben pár másik fiatalból végül összeverbuválódik egy banda és a tagok utána járnak a mondának, kiderítik, hogy mégis mi rejtőzhet a falak között. Mert ez annyira „menő”: egy kísértetházban éjszakázni, és rémtörténeteket mesélni, na meg óvni a védtelen lányokat. Később a két fiú is a társaság után ered, hogy megkeressék barátjukat. Valamint megpróbálnak segíteni a bajbajutottakon, mint afféle messiások.
Első ránézésre kicsit olyan érzésem volt, mintha Frankensteint látnám a szörnyét idomítani. A kis banda pedig egy igencsak szedett-vedett társaság. Persze van benne, egy fajta szerelmi szál is, valamint mindig jelen vannak a kétkedők és a kíváncsiak, sajnos egyikük sincs a helyzet magaslatán. Sajnos mivel fiatal egyetemistákról szól, rengeteg olyan rész van benne, amitől már a hajamat téptem, hogy ezek mennyire értelmesek, nagyképűek és olykor gátlástalanok – főleg a lányok.
Egyedül a hangeffektek azok, ami miatt megrémülhetünk, végig csak a hangok, a sötétség, és a zene az mi megpróbál feszültséget kelteni, de ez kevés ahhoz, hogy ez a film élvezhető és végignézhető legyen.
A megnevezhetetlen tulajdonképpen egy nagyon gyenge és unalmas tinihorror. Persze a készítése óta eltelt jó pár év, és a horrorok minősége azóta nagyon sokat javult. Lehetséges, hogy ez a film a '80-as évek végén nagyobbat ütött, de most egyszerűen vontatott, és unalmas. Leszámítva a leeső fejet a páros elé, mintha maga a film is azt sugallná: Elég már a nyálas tinis viselkedésből, jöjjön végre a horror!
Szerintem nem igazán érdemes ezt a filmet megnézni, sok klisé van benne. Mai szemmel kissé röhejes is egy pár képsor. Könnyen lehet, hogy ez is egyfajta eredetnek számított a későbbi filmekhez, de a kivitelezése ennek a műnek az akkori felhozatalból sem a leghatásosabb.
3/10
Címkék: 1988 amerikai film 3/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.