Ha Új-Zéland, akkor Peter Jackson neve tuti, hogy eszedbe jut, akinek azért nem csak a A Gyűrűk Ura-filmeket köszönhetjük, hanem olyan mára már klasszikusnak és kötelező darabnak nevezhető produkciókat, mint a Törjön ki a frász! vagy a Hullajó! Jackson szerintem egy ügyes rendező és ezt nem, mint Gyűrűk Ura-fan állítom, hiszen azért a szériáért nem vagyok annyira oda - A hobbitból még csak egy részt se láttam, de ami késik nem múlik.

A felvezetésben pedig azért volt fontos megemlíteni a direktor urat, mert annak idején a szülőhazájából érkező Housebound esetében Jackson leszögezte, hogy ez a film jó és bátran ajánlja a nagyközönség figyelmébe. Az ilyen tippekre pedig talán érdemes lehet odafigyelni.

A filmet egyébként a Gerard Johnston jegyzi, akinek az volt az első egész estés produkciója és az a helyzet, hogy akár, hogy is nézzük nem vallott szégyent, sőt Peter Jacksonnak is hihetünk, hiszen a Houseboundot érdemes lehet megnézni, egész pofás alkotás.

A sztori főhőse egy Kylie nevű jányka, aki nem az a könnyű eset, megismerkedésünkkor éppen egy ATM fiókot próbál meg kiüríteni tettestársával, a dolog azonban balul sül el, a srác leüti saját magát, a rendőrök pedig kiérnek..

Mivel a lány fiatalkorú, ezért nem kap egyből elzárást, hanem haza "toloncolják", egy szép lábpereccel a bokáján, amitől csak bizonyos távolságra hagyhatja el a házát. Kylie persze jó ideje nem volt már otthon. Az anyját gyűlöli és egy tökkel ütött hülyének tartja, amit még az is tetéz, hogy a visszaköltözéskor kiderül, hogy a nő szerint a házban szellemek vannak.

Ez persze talán nem is tűnik akkora badarságnak, hiszen a falak mögül fura zajok hallatszódnak és néha az áram is kimarad, a fényforrások pedig villognak. Kylie egy idő után pedig hajlik a hülyeségre és nyomozásba kezd, majd rájön, hogy a házban korábban egy fiatal lányt öltek meg és könnyen lehet, hogy a szelleme a mai napig a falak között bóklászik.

Egy ilyen alaptörtén nem tűnik túl eredetinek, de ha megfűszerezzük egy kis humorral, technikailag is igényesek vagyunk és egy kisebb csavart is viszünk a történetbe, akkor máris kész a varázslat.

Johnstone-nak pedig ez tulajdonképpen sikerül is. A szellemsztori a végére kikerekedik és talán nem is minden az, aminek elsőre látszik, csak hogy az óvatosa csavar meglegyen.

Mindeközben pedig a humornak sem vagyunk híján, köszönhetően mondjuk néhány agyalágyult karakternek, hiszen Kylie anyja tényleg nem normális, de az új férj sem százas, nem beszélve a fekete biztonsági fickóról.

Az igazság az, hogy a Housebound azért nem ér Jackson munkásságának a közelébe, a Hullajó! azért mérföldekkel ütősebb, viszont ez a próbálkozás is korrekt és jól sikerült. Néhol még egy kis hangosan felnevetést is engedélyez a nézőnek, valamint a véresebb részek sem maradnak el, igaz ez utóbbit nem viszik túlzásba, talán a végén akadnak mocskosabb jelenetek.

A Housebound nem lesz az évtized horror-vígjátéka, de egy esti kikapcsolódásnak bőven jó és ha a direktor ezt követően is ilyen irányba halad, akkor minimum érdemes lesz nyomon követni a munkásságát.

7 pontot adnék a filmnek, mivel egy kicsit hosszúnak éreztem, mondjuk nem volt kifejezetten unalmas, de kicsit rövidebb játékidővel talán pörgősebb és mókásabb lehetett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.