Hajajjj, nem is tudom, hol kezdjek neki. Várakozással és némi bizakodással ültem neki ennek a chilei darabnak, hiszen Dél-Amerikából láttunk már jó horrort, a leírás alapján pedig egy slasherre számítottam, amely kategória igencsak közel áll a szívemhez.

Aztán elkezdtem nézni és a bizakodásom úgy foszlott szét, mint a köd egy őszi reggelen, a végére pedig már csak a fejet fogtam és ahelyett, hogy az eseményeket követtem volna, azon gondolkoztam, hogy mégis, hogy a picsába lehetettem ilyen hülye, hogy hittem a The Goatherdbenn.

Viszont mielőtt belekezdenék az értékelős részbe nézzük a sztorit.

Adott 3 idióta, két csaj és egy srác, akik közül az egyik lány az egy szem fiúval van, míg a maradék leányzó egy barát. Hőseink tök hülyék, a srác tipikusan az a karakter, akit már a legelső perc előtti félórában megutálunk, mert borzalmas, amit csinál, de egyelőre nem is ez a lényeg. Hőseink tehát Chile hegyvidékes tájain autókáznak, míg nem elérkeznek céljukhoz, ugyanis a tervük egy előre eltervezett túrázás volna. A dolog jól indul, sok csodaszép helyet láthatunk, a három seggfej pedig ökörködik egy sort, majd egyikük egy rosszul sikerült lépés után a bokáját töri. A baj meg is történik, barátaink pedig igyekeznek minél előbb segítséget találni, csak hamar egy összetákolt viskóhoz érkeznek, ahol elsőre úgy tűnik senki nem lakik, ám de néhány másodperccel később hőseinket egy, akkor még titokzatos alak leüti és foglyul ejti.

Ezt követően pedig, ahogy lennie kell, megkezdődik a három jó barát kálváriája.

Nos, a leírásból már kitűnhet, hogy ezt a sztorit bizony sokszor láthattuk már, talán picit unhatjuk is, de a baj az, hogy nem is ezzel van a gond, hanem minden mással.

Mielőtt a negatívumokat sorolnám jöjjön egy pozitív dolog, ami az egyetlen ilyen, ez pedig a fényképezés, ugyanis néhány helyen kifejezetten szép képeket kapunk, főleg, amikor a természet csodáit mutatják nekünk. Ez szerintem rendben volt, de ezenkívül ez semmiről sem mondható el.

Kezdjük ott, hogy a három főszereplőnk, mint említettem, mind idióta. Együtt érezni elég nehéz velük, a srác esetében pedig kifejezetten kívánjuk, hogy végre öljék már meg, mert akkor legalább nem kell tovább elviselnünk.

Főgonoszunk szintén egy röhejes alak. Sajnos nem teljesen derül ki, hogy egyáltalán miért gyilkol - valami köze lehet ennek ahhoz, hogy azt hiszi a három fiatal ölte meg a feleségét és a gyerekét - illetve egyébként is egy idegesítő, nevetséges gonosz, aki az egyik jelenetben ordibálva kergeti a kecskéket. Az volt az az ominózus jelenet, ahol megfordult a fejembe, hogy kikapcsolom ezt a szart.

A párbeszédek szintén vicc tárgyát képezhetik. Sok mondjuk nincs belőlük, de az a kevés is annyira művi és lószar, hogy az már könnyfacsaró.

A történetvezetés pedig ezentúl menően is elég unalmas. Hőseink ott vannak, óbégatnak, aztán megpróbálnak megmenekülni, megint óbégatnak, a hülye kecskepásztor meg időnként agyfaszt kap. Oszt ennyi, de hát legalább jó példa arra, hogy 20 perc alatt is össze lehet dobni egy forgatókönyvet.

Nem is húznám tovább a dolgot, így is 15 bekezdéssel többet áldoztam erre a filmre, mint amennyit érdemelt volna. Két pontot kap és itt is vállalom, hogy túl pontozom, de jó a szívem és a véres jelenetek, meg a szép fényképezés miatt kap egy plusz pontot - már csak azért is, mert nem lenne fair egy pontosnak beállítani, hiszen akkor egy kategóriába esne az Uncharteddel, ami pedig számomra ez idáig minden idők legborzalmasabb "horror" élménye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.