Ez a mű azon pár darabhoz tartozik, amit volt szerencsém először elolvasni, majd megnézni a filmen. Bár bevallom az olvasás, és a film megnézése között eltelt akár 6 év is, ha nem több. Így izgalmas volt megnézni egy olyan filmet, amire halványan is, de emlékeztem legalábbis nagy vonalakban.

Thad Beaumont sikeres író, akinek legjobb munkái kerülnek mostanában a polcokra George Stark álnéven. Az alteregojának történeteiből keresi kenyerét. Békésen él családjával, szerető feleségével, és az ikergyermekeivel. Thad elhatározza, hogy itt az idő megválni Stark karakterétől, és bár sokan nem értenek vele egyet, sőt ő is nehezen int búcsút élete legnagyobb sikerének, mégis eltemeti Starkot, szó szerint.

Ez a döntés óriási lavinát indított el Thad életében. Valaki elkezdi gyilkolni Thad ismerőseit, és pártfogoltjait,  A holttesteknél azonban Thad DNS-ét találják, így ő kerül a gyanú középpontjába. Thad persze ártatlan, azonban ezt az idilli képet megzavarják a férfi különös hallucinációi, képzelgései, tudathasadásai. Ugyanis az író néha el-elfelejt dolgokat, például hogy megírt néhány oldalt a készülő könyvéhez. Thad emlékezet kiesései, és a gyilkosságok mind-mind összefüggnek egy szörnyű tragédiában, ami Thad múltjában gyökerezik. Főhősünk pedig megpróbálja az általa életre keltett hősét, George Starkot teljesen eltüntetni a föld színéről. Viszont felmerül a kérdés, valóban George Stark gyilkol? Vagy Thad?

Természetesen, ennek a műnek is érezhető a King-adaptáció mivolta, jellemzően King stílus, ami a filmen is érződik. Néhány részlet, ami jobban horrorrá tenné a filmet, nincs annyira kidolgozva, ami talán nem is jelent akkor gondot. A nagyobb probléma talán az, hogy majdnem 2 órás, és sok benne az időhúzás. Pörögnek az események ennek ellenére is, de a logikai sorrend is hirtelen jött a gyerekkori történtekről és a gyilkos kilétéről. A logikai megoldás a könyvben jobban van ábrázolva, itt csak kapkodunk az események után, bizonyos részek meg el vannak húzva.

Vannak párhuzamok a filmben, ami nagyon hatásos is, és különösen jó szál volt a csecsemők szerepeltetése. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon is odafigyeltek rájuk, kaptak szerepet, bármennyire is kicsik, mindig ott voltak az események középpontjában, nem csak kellékként.

George A. Romero munkája hamisíthatatlan, a keze nyoma végigkíséri a filmet, mondjuk annak örülök, hogy nem a horrorra tette a hangsúlyt, hanem a misztikumra.

A verebek, a különböző motívumok átszövik az egész filmet, szerencsére nem Hitchcock Madarak című filmjéhez hasonlóan, de rengeteg szerepet kaptak, ez egész már túllépte a józan ész határait. Ezt Kingnél nagyon is megszokhattuk, King egy kicsit a saját életéből is tudott meríteni az alapötlethez, az biztos, hogy estére be lehet iktatni a filmet.

A színészeket külön nem is nagyon kell kiemelni, a cselekmény sokkal inkább magával ragadó, aki pedig nyitott az ilyen spirituális témára, annak főleg ajánlom a filmet. ez egy kőkemény, kettős életet élő, már-már skizofrén kis egyveleg, rejtélyes és véres gyilkolásokkal tarkítva. Apránként adagolja a feszültséget, beenged a családi idillbe, ettől csak jobban hozzánk nőnek a szereplők, miközben bennünk is kételyek merülhetnek fel: Thad lenne az? A végén minden kiderül, és a pokol kapui is kitárulnak. 

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.