Negyedik fázis (1974) - Phase IV
Kicsi a hangya, de geci
Mielőtt a történetbe belemennék szeretném megemlíteni a rendező Saul Bass nevét, akit valószínűleg a többség nem ismer, pedig megannyi film munkálataiban részt vett, no nem rendező vagy íróként (az egyetlen egész estés alkotása a Negyedik fázis), hanem ő volt az az ember, aki megálmodta, majd elkészítette jó néhány produkció főcímét, ezek közül talán az 1960-as Psycho lehet a legemlékezetesebb, de A nyolcadik utas: a Halál esetében is Bass kapta ezt a szerepet, mint még oly sok másik produkció esetében. Kétségtelen, hogy a szakember ezen a területen párját ritkította, azonban rendezőként már nem sikerült maradandót alkotni.
A Negyedik fázisban a hangyák nem nőnek óriásira, mindösszesen egy kozmikus esemény hatására megokosodnak. Két tudós pedig felfedezi ezt és úgy döntenek, hogy tanulmányozni kezdik az élőlényeket, meg próbálnak kapcsolatba lépni velük, azonban egy idő után kénytelenek belátni, hogy a hangyák intelligenciája talán már az emberekét is fenyegeti, hiszen okosak, minden ellenük irányuló lépést előre sejtenek és nem félnek erőszakot alkalmazni.
A küzdelem pedig megkezdődik a hangyák és az emberek között, bár utóbbiakat leginkább a két tudós képviseli.
Ha valaki valami akciódús és igazán izgalmas filmre számít - mint én - az sajnos csalódni fog, ugyanis a Negyedik fázis egy meglehetősen lassan csordogáló, már-már dokumentumfilmes elemeket felmutató alkotás. A dokurész alatt persze nem a ma oly divatos rángatózós felvételeket értem, hanem az specifikus csatornákon látható igényes módszereket, ugyanis ilyen téren Saul Bass abszolút remek művet gyártott, hiszen a hangyákról készült felvételek zseniálisak és komolyan mondom bármelyik természetfilmben megállnák a helyüket, kifogástalanok..
Ellenben a film, mint horror-sc-fi szerintem picit nehezen állja meg a helyét. Kapunk ugyan néhány durvább részt, de ezekből kevés van. Az alapszituáció - a hirtelen okosodó hangyákról, amelyek autót robbantanak és tükröződő felületeket gyártanak, hogy a meleggel kiüldözzék tudósainkat a rejtekükből - valljuk be meglehetősen nevetséges és az Asylum és SyFy szintet üti meg. Mondjuk gyorsan teszem hozzá, hogy ez még nem is lenne nagy baj, ami baj, hogy tényleg lassú a film. A hangyákról készült felvételek valamelyest egyébként tényleg feldobják az egészet, csak hát ez valljuk be kevés, főleg egy horrorfilmben.
Ellenben a szereplőkkel nincsenek gondok, mind Nigel Davenport (Dr. Moreau szigete, Mr. Soames eszmélése) és Michael Murphy (Sokkoló) teljesen jól teszi a dolgát, ami esetünkben tényleg piros pontot érdemel, hiszen jó részt rajtuk múlik a produkció ezen része.
A befejezés egyébként egész érdekesre sikerült, az is olyan dolog, ami miatt érdemes rászánni azt a szűk 90 percet a filmre.
A világot biztosan nem váltja meg, de mint mondtam egynek elmegy, részemről pedig 5 pontot érdemel, bár még egyszer leszögezném, hogy ez a film nem egy gyors tempójú izgalmas horror, inkább talán egy lassabb thriller, amelyben egy-két horrorisztikus pillanat is akad.
Címkék: 1974 amerikai film 5/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lászlóági 2015.02.10. 23:07:21
lászlóági 2018.02.10. 10:32:14