Be kell valljam az utóbbi évek mozis horrorjai nem nyűgöztek le, sokukat unalmasnak, érdektelennek találtam, folyamatosan érkeztek az újabbnál újabb „igaz történeten” alapuló ördögűzős filmek, amik közül egy sem nyerte el a tetszésemet, bár nem kizárt, hogy ezzel csak én vagyok így. Egy viszont biztos, mostani alanyunk egészen érdekesre sikeredett. Kíváncsiságomnak eleget téve, kételyeimet hátrahagyva fogtam magam és ellátogattam a Deliver Us from Evil, avagy a Távozz tőlem, Sátán!-ra.

A filmet Scott Derrickson jegyzi, akinek azért nem ismeretlen a horror téma, filmjei között olyanok szerepelnek, mint például a 2012-es Sinister. A főszereplők között pedig megtalálható Eric Bana, aki 2003-ban még Hulk-ként tőrt, zúzott, valamint a Jon Snow imitátor Édgar Ramirez.

A film Ralp Sarchie (höhöhö) New York-i rendőr történetét mutatja be, aki nyakig belemászik egy okkult dolgokkal fűszerezett eseménysorozatba, ahonnan nem igen tud egymaga kikászálódni, és kénytelen lesz egyházi segítséget kérni, hogy pontot tehessen az ügy végére.

Dolgát könnyíti, vagy épp nehezíti különleges képessége, ugyanis látnoki képességével előre megérzi, ha szar kerül a palacsintába, és bizony ez sem marad kihasználatlanul, sőt a film nagy részében erre alapoznak. Na de nézzük picit konkrétabban.

A film elején társával, az önjelölt Fred Durst-el próbálja felgöngyölíteni a kapucnis, gyilkos szobafestő-mázoló esetét, aki képes rávenni embereket igen érdekes dolgokra, ám mikor kezéből kicsúszik az irányítás, és nyilvánvalóvá válik a démonok jelenléte, segítségére siet az ördögűző specialista Mendoza tiszteletes. Szarcsinak meg kell küzdenie tehát a démonokkal, felsőbb hatalommal és nem utolsó sorban saját magával, hogy a sötét erőket távol, családját pedig egyben tartsa. Poént nem lőnék le, tessék elmenni, megnézni.

A történet picit kusza, néhol zavaros és nem is kapunk mindenre választ, van, ami a film végére is csüngve marad a levegőben, de az esetek többségében azért rendben van, hangulatos és fenntartja a figyelmet. Jómagam jumpscare-ek ezrein vagyok túl, már-már immunis vagyok velük szemben, itt mégis volt egy, amitől még én is majdnem a szomszéd ölébe ugrottam, ez jó pont a filmnek....vagy csak én öregszem.

A hangok hagynak kívánnivalót maguk után, sokszor túllépik azt a bizonyos határt, és olyan nagy mennyiségben küldik az áldást hogy az már zavaró, mintsem hangulatfokozó. Sőt mi több, többször átcsap nevetségesbe, példának okáért a megszállott lakásán a macska hangja, az ijesztőnek szánt gyermeki hangokról pedig inkább nem is nyilatkozom. Ezekből is látszik, mennyire szerves részét képezi egy filmnek a hang, és mennyire kéne rá figyelni, pláne ha horrorról van szó.

Ezektől eltekintve minden itt van, amit az emberfia csak kívánhat igaz történet, olasz család, tengerészgyalogosok, és a teljes The Doors diszkográfia. Az utóbbi a film egészét végigköveti, mint egy metafora a démonoknak nyitott kapukra, szóval, aki kedveli a minőségi muzsikát, annak egy szava nem lehet, bár talán túl is lőttek a célon a mennyiséget tekintve, sok lett a jóból, sokszor már-már rossz helyen.

A színészi játékkal probléma nincs, Eric Bana jól hozza a felelősségteljes rendőrt, aki mind a munkában, mind a családi életben próbálja megállni a helyét, Édgar Ramirez pedig jól kiegészíti őt, és a karaktere is hiteles valamint több mint érdekes, szívesen megtudtam volna róla többet. Sean Harris-t emelném még ki, aki minden bajok forrása a filmben, már ami a karakterét illeti, játékára panasz nem lehet, szépen szállította nekünk a megszállott jó munkásembert.

Összességében nem egy rossz film ez, a hang csúnyán odavág sokszor, de ez, úgy vélem, megbocsájtható probléma. Ami engem illet, a film végén úgy álltam fel a székből, hogy végre nem egy unalmas ördögűzős horrort láthattam, és a guruló baglyot is lehúzhatom a bakancslistámról.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.