Be kell valljam, nem vagyok oda a művészfilmekért. Én leginkább a könnyedebb szórakozás jegyében születő alkotásokat preferálom, de azért néha próbát teszek néhány nehezebb mozival is. Ilyenkor viszont megválogatom, mi elé ülök le, például Lynch agymenéseit és az azokhoz hasonló szösszeneteket általában szeretem.

Jonathan Glazer elvont sci-fi thrillere is azt sejtette első blikkre, hogy sikerül majd megbirkóznom vele, bár megtekintését elsősorban nem azért vállaltam be, mert érdekelt a témája. Nem, az ok Scarlett Johansson volt, aki ugye többször is megválik ruhaneműitől a játékidő során. Hogy emiatt megéri rászánni 108 percet az Under the Skinre? Mindjárt megtudod.

A történet igazából az 1995-s Lény átirata is lehetne, hiszen itt is egy női bőrbe bújt idegen lény terrorizálja a férfi populációt. Azonban míg Roger Donaldson filmje egy könnyed szörnyes horrormóka, addig ez egy elképesztően elszállt művészmozi. És ezt most mindenki vegye komolyan, mert itt igazából normális sztori sincs, pedig a forgatókönyv egy regény alapján íródott. 

Engem már ez nagyon zavart, hiszen még a legelborultabb Lynch alkotások is nyújtanak kapaszkodókat a nézőknek, így azok esetében valami összeállhat a fejünkben a megtekintés után. Ez a furcsaság viszont semmi mentőövvel nem szolgál, így bennem csak a női főszereplő meztelen teste maradt meg a stáblista legördülése után.

Na, meg persze az érzés is ott motoszkált bennem, hogy erre aztán kár volt időt pazarolni. Pedig a technikai oldal egész jó, az operatőri munka például dicséretre méltó, ahogy a minimalista zenei aláfestés is. Ez a két tényező együttesen megteremt egy elég nyugtalanító, depresszív atmoszférát, amit a rendező egyáltalán nem használ ki. Bezzeg hosszú vágatlan képsorokból szép számmal akad, de ezek rendkívül unalmasak, én néhol már fizikailag szenvedtem az eseménytelenségek miatt.

Mondjuk már a kezdés se piskóta, percekig csak villódzó fényeket és furcsa tárgyakat láthatunk és mikor már azt hihetnénk, elindul a cselekmény, jön a hasonlóan "pörgős" folytatás. Azaz Scarlett kisasszony rója Skóciát, néha megáll fickókkal beszélgetni, egyet-kettőt el is csábít, majd felviszi őket magához és ott véget vet az életüknek. A "lakásban" játszódó képsorok még nem is rosszak, kár, hogy az első áldozat eltüntetése után ezek a jelenetek is unalmassá válnak.

Összegezve a dolgokat, ez egy nagyon elvont művészi agymenés, amit csak azoknak tudnék ajánlani, akik szívesen néznek éjjel-nappal cigarettafüsttől bűzlő szobájukban Tarr Béla filmeket. Mindenki más óvatosan közelítsen felé, szerintem jobban megéri Johansson néni pucér megmozdulásait külön megnézni, mint ezt a filmet azért a pár percért.

Játékidő: 108 perc
Rendező: Jonathan Glazer
Forgatókönyvíró: Walter Campbell, Jonathan Glazer
Szereplők: Scarlett Johansson, Paul Brannigan, Antonia Campbell-Hughes

Értékelés: 3/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.