Többnyire csendben, mindenféle hangzavart és csődületet elkerülve érkezett meg a 2014-es év legközhelyesebb és idiótább magyar cím fordításáért is versenyző Gyilkos iroda Joe Johnston rendezésében.

Az úriember neve ismerős lehet, hiszen annak idején a kicsit debil, de gyerekként mégis szerethető Drágám, a kölykök összementek-et rendezte, illetve később a Jumanji, a Jurassic Park 3. része (arra mondjuk biztos nem büszke), a 2010-es Farkasember és az Amerika Kapitány első felvonása került ki a kezei közül.

Johnston pedig túl nagy csalódást most sem okoz, ugyanis amilyen csendben jelent meg a Gyilkos iroda (brrrrr) annyira elviselhető film, igazából még sajnálom is, hogy ilyen címet kapott, mert nem tudom elképzelni, hogy van ember, aki cím alapján ezt a lemezt emeli le a polcról, pedig megéri.

A történet egy fiatal srácról szól Tom-ról, aki ügyvédbojtár egy nagy cégnél, igaz túlságosan okoskodós, legalábbis a főnöke szerint, így meg is kapja a maga kis útilapuját a talpa alá. A nap végén, az épület végleges elhagyása közben azonban Tom figyelmes lesz egy különös fazonra, aki az előtérben felejt egy táskát, amit aztán egy másik nagy fülű öltönyös kap fel és indul vele meg a 34. emeletre. A szintre, ahol Tom is dolgozik, a fazon viszont nem ismerős neki, ezért úgy dönt a nyomába szegődik.

A rejtélyes fickóról pedig valóban kiderül, hogy rejtélyes, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy Tomnak a munkaidő lejártával egy kimért bérgyilkossal kell megküzdenie, aki nem válogat a módszerekben.

Kezdjük ott, hogy a Gyilk... legyen inkább Not Safe for Work egy abszolút átlagos, kis helyen, kis pénzből játszódó thriller, ami talán még csak ki sem emelkedik a műfajon belül, sőt inkább olyan középszernek nevezném.

Ennek ellenére mégis teljesen működőképes. A játékidő alig több egy óránál, ami biztosítja számunkra azt, hogy ne unjuk el magunkat és egy többnyire feszesnek nevezhető tempót. Nagy ördöngösségre és rejtélyre persze nem kell számítani, valamint a műfajból adódóan a vér sem ömlik literszámra, sőt.

Max Minghella az elején azt hittem majd idegesíteni fog és egy idióta főszereplőt kapunk, viszont nem így történt JJ Feild pedig ezen a szintén kitűnő gonosz. Rajtuk kívül pedig a többiek nem is zavarnak sok vizet és probléma sem igazán van velük.

A forgatókönyvet egyébként Simon Boyes és Adam Mason írták, akik összeszokott páros, hiszen jó néhány közös írások van, amiket egyébként rendre Mason szokott dirigálni, ilyen a Luster, Az ördög széke vagy a Broken még 2006-ból.

Ha akad fölösen bő egy óra szabadidőd és nem valami odabaszós filmre vágysz, csak valamire, ami kikapcsol, akkor a Not Safe for Work jó választás lehet, ugyanis azt a célt abszolút képes elérni. Számomra kellemes meglepetés volt, hiszen sokkal gyengébb filmre számítottam, de a humor, a karakterek és a technikai kivitelezés is rendben volt, ezért jár is a lelkesedésből odaítélt 7 pont. Ez persze simán lehet, hogy fölé lövés, de mit csináljak? Egyszerűen jó volt nézni. Igaz nem hiszem, hogy valaha újra elővenném.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.