Most, hogy az évad 23. része is véget ért és a kötelező Kansas dalra felidézték, hogy miket is élhettünk át az elmúlt részek alatt, szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem volt valami emlékezetes az évad. Úgy rémlik akadtak jó részek, de nem tudnék túl sokat felidézni ezekből és ahelyett, hogy a régi elánnal ültem volna az éppen aktuális epizód elé, inkább megszokássá és heti rutinná vált az egész, főleg az évad második felében.

Persze nem volt ez rossz, csak valóban messze van a sorozat attól a régi hévtől, ami benne égett és nem is hinném, hogy azt vissza lehet hozni a következő, tizedik nagy felvonásban.

A tovább mögött spoileres írás következik a záró részről és magáról a 9. felvonásról.

Tulajdonképpen szokásosan, de jól kezdődött az őszi utazás. Jared Padalecki parádézott a szerepben, hogy Samet és az angyalt kellett alakítania. Jó húzás volt, hogy kiderült rossz angyal szállt a testébe, aki végül mégis csak megváltotta magát. Dean és Crowley közös kalandjai pedig talán az évad legjobb pillanatai voltak - és mondjuk talán megtévesztően de mégis rámutattak a végkifejletre, ami azt mutatja, hogy nem bumm bele Balázs módon dolgoztak az írók, volt ott koncepció.

Káin pecsétje szintén a pozitívumok oldalára tartozik, de ezeken kívül nem sok emlékezetes dolgot tudnék említeni.

Abaddon-ból például végig kifejezetten keveset kaptunk, pedig nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki többet is elnézte volna Alaina Huffman-t, akit meglehetősen gyorsan letudtak, hogy aztán Metatron-felé vegyék az irányt.

Őszintén szólva a sorozat legunszimpatikusabb gonosza volt Isten egykori tollnoka. Persze nyilván egy gonosz karaktert nem kell kedvelni, de a Supernatural negatív alakjai mindig szórakoztatóak voltak, elég mondjuk Crowley-ra gondolni vagy a már említett Abaddonra, de ott volt korábbról a Sárgaszemű démon Azazel vagy Zakariás, de Lucifert is pofátlanság volna kihagyni.

Ehhez képest Curtis Armstrong karaktere és játéka végig az őrületbe kergetett és rühelltem minden egyes képernyőn töltött percé. Ettől függetlenül persze lehet nagyon ügyesen hozta, amit hoznia kellett, viszont Metatron mégsem volt egy igazán nagy ellenfél.

A zárásban elsütött, "na most jól be volt kapcsolva az angyalrádió így mindenki hallottál mit mondtál" pedig annyira átlátszó és sekélyes volt, hogy nehéz rá szavakat találni, hiszen igazából a rész elején szükségtelen volt az angyalrádió, mert érdemi információt nem mondott az angyaloknak és rögtön le lehetett szúrni, hogy minek kell az. Persze egy ilyen pitiáner gonoszt talán ilyen pitiáner megoldással kellett hidegre tenni.

Viszont térjünk rá a zárásra is, ami végre talán egy kis kraftot is rejt magában. Kicsit féltem, hogy megint a szokásos "jaj-meghal-Dean-de-sebaj-majd-visszahozzák-és-minden-megy-tovább" jelenetet kapjuk. Nyilván gáz lett volna, de az évadzárásokkor valamelyik testvér általában meghal, aztán visszajön a következő évad elején, így nem sokat kell izgulni legalább nyáron.

Azonban az, hogy Dean démonként tér vissza szerintem még meglepetés erejével is bírt - nem gondoltam rá, mondjuk nem mintha két rész között félpercet is jártattam volna az agyam a sorozaton, ami azért megint a pici laposságra enged következtetni.

Igaz láttuk már Samet is lélek nélkül, lehet ez sem lesz sokkal másabb, de azért egy nyúlfarknyit várom a folytatást, de a körmeimet nem fogom tövig rágni, sőt semeddig. Valami átütő erő nagyon kellene a sorozatba, mert biztos vagyok benne, hogy többen is vagyunk, akik megszokásból nézik az újabb és újabb részeket. Igazából ha még lenne 9 évad akkor is maradnék, de nem orrolnék meg a készítőkre, ha végre tényleg egy meglepetés lapot húznának elő az ingujjból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.