A Godzillás filmek sorát nem is lehetne mással kezdeni, mint az eredeti, 1954-es produkcióval Ishiro Honda rendezésében, amely bőven több volt annál, mint aminek ma gondoljuk. A Godzilla 9 évvel a Japánt ért atombomba támadás után készült és a nukleáris fegyverkezés ellen "emeli" hangját. Az óriás szörny valóban egy rém, de egy jelkép is, hiszen a nukleáris kísérletek hozadéka, talán ő maga is egy atombomba.

Inkább egy sci-fi beütéssel meglőtt drámáról beszélhetünk, amiben a kor rémfilmjeinek hatása is megtalálható és mindezek mellett magas színvonalon elkészített alkotás, ami az igazi rémfilm rajongóknak - talán mondani sem kell - kötelező.

A történetről csak röviden, hiszen vélhetően mindenki előtt ismert. A nukleáris kísérleteknek hála az egészen addig a tengermélyén élő, de leginkább alvó szörny egy nagy adag sugárzást magába szippantva a felszínre jön, hogy romokba döntse Japán városait.

A téma egyébként meglehetősen érzékeny pontját találta el a Japán társadalomnak, hiszen ahogy említettem alig 9 évvel járunk az atombombázások után. A stúdió részéről a produkcióba ölt pénzek is bátorságról vallottak, de a későbbi siker őket igazolta, Godzilla hódító útra indult és rengeteg folytatás született, sőt létrejött a kaiju-eiga műfaja, amelynek a lényege, hogy hatalmas szörnyek harcolnak egymással. Persze ez már inkább a folytatásokra jellemző, hiszen első ízben egy meglehetősen drámai filmről beszélhetünk, amelyben lépten-nyomon tetten érhető volt a háború ellenesség - a folytatásokban ez háttérbe szorult és inkább a szörnyek kapták a főszerepet és a szórakoztatás lett a cél.

Maga a Gojira szó egyébként a japán gorilla (gorira) és bálna (kujira) szavak összeolvasztásából jött létre, az angol Godzilla pedig egy félrehallásnak köszönhető. A terv egyébként egy tengeri szörny megalkotása volt, a korai ötletek között az is szerepelt, hogy egy óriáspolipszerű lény lesz, viszont állítólag miután Tomoyuki Tanaka producer megnézte a Pánik New York-ban című amerikai szörnyfilmet úgy döntötte, hogy inkább egy dinoszaurusszerű lényként kell megjelennie Godzillának.

Folytatás a tovább mögött.

Ha pedig Godzilla akkor érdemes tudni, hogy a szörnyruhát Haruo Nakajima húzhatta magára - sokszor a későbbiekben is. A jelmez első változata egyébként 91 kilót nyomott, amiben nem volt túl egyszerű a mozgás így a későbbiekben igyekeztek könnyebb változatokat is készíteni.

A jelmez mellett egyébként az vizuális effektek és a pirotechnikai megoldások is kiválóra sikerültek - díjat is nyert ilyen kategóriában a film. Persze mai szemmel ezek többnyire megmosolyogtató megoldások, hiszen a szörny lényegében egy makettvárosban tör-zúz, de az akkori technikai színvonalon ez páratlanul ügyesen kivitelezett megoldásnak számított.

A szörny hangeffektjei egyébként nem különbek. Godzilla hangját először valamit állat üvöltésével próbálták megvalósítani, viszont nem találták a tökéletes megoldást ezért egy begyantázott bőrkesztyű kezdtek húzogatni egy nagybőgő húrján és ennek a hangját visszhangoztatták. A léptek zaját pedig dobokhoz vert csomózott kötelekkel alkották meg.

A szereplőink nagy része mai szemmel nézve nem feltétlen nyerne Oscart, néha talán túljátszott arcok és tébláboló statiszták jellemzik a filmet, de ezek mind hozzá tartoznak a varázshoz. 

Egyébként ha már szereplők, akkor a drámaiság azért mégis csak itt érhető tetten - és maga a háborúellenesség is - hiszen a félszemű professzor például sokáig vonakodik attól, hogy Godzilla ellen bevessék az Oxigén Pusztítót, hiszen fél, hogy az eszköz rossz kezekbe kerülne.

A végére pedig még egy kis adalék. Godzilla az ámokfutása során a Toho Mozi makettmását is porig rombolja, amit néhány néző igen komolyan vett - miközben az említette moziban nézték a filmet - ugyanis akadtak olyanok, akik azt hitték tényleg megtámadták a mozit és kirohantak a teremből.

Honda és csapata egy igazi klasszikust indított útjára 1954-ben, ami azóta a trash szörnyfilmek koronázatlan királya lett, de talán több is annál. Ahogy említettem kötelező darab, főleg ha valaki a lassabb menetű - de egyáltalán nem unalmas - és a régi filmek hangulatát is éli.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.