Bírod, ha a filmvégén a székből felállva nem minden kérdésedre kapsz választ? Ha hagynak gondolkozni? És mondjuk az odavezető út sem unalmas? Nos kérem, akkor a Borgman egész jó választás lehet.

Egy igazán abszurd és izgalmas filmélményről van szó, amire a hétköznapi jelzőt nem is lehet ráaggatni és így vagy úgy, de nyomot hagy az emberben. Persze ha az első 15 percben nem ragad magával a hangulat, akkor maradék majd 90-et kár is megnézni.

A történet hirtelen indít, a dolgok közepében találjuk magunkat. Néhány ember az erdőbe indul, fegyverekkel. Látszólag szeretnének végezni valakivel vagy valamivel. Hamar ki is derül, hogy egy föld alatt élő, hajléktalannak tűnő fószer a célpontjuk, akinek ráadásul néhány barátja is van. Az igényesnek semmiképpen sem nevezhető urak azonban megszöknek.

Hogy kik ők és egyáltalán miért akartak ilyen kurta pontot tenni az életük végére nem is igazán derül ki, azonban egyikőjüket Camiel Borgmant nyomon követhetjük a folytatásban.

Borgman egy házba próbál bekéredzkedni, szeretne letusolni. Az első helyen kosarat kap, a második háznál pedig még jól meg is veri a ház ura. Az ott élő asszony azonban megszánja a férfit és igyekszik ellátni a sebeit, még helyet is biztosít az idegennek a kertben található vendégházikóban, hogy még komfortosabb körülmények között tudjon felépülni. 

Marina és Camiel azonban mintha kicsit közel kerülne egymáshoz, főleg azok után, hogy Camiel nem hajlandó elmenni és rendbe szedve magát kertésznek áll a családnál. Persze csak miután az előző kertész fejét betonba öntötte.

Egy szürreális utazásra hív minket ez a film, egy olyan kalandra, amit nem élünk át mindennap és amire igazából magyarázatot sem kapunk. Ki-ki maga eldöntheti, hogy Borgman és segítői mégis kik. Miért teszik, amit tesznek? Honnan a gonoszságuk?

Rengeteg kérdés és igazából tényleg válasz nélkül maradunk, legalábbis konkrét válasz nélkül. 

A Borgman semmiképpen nem egy csili-vili produkció, amelyben kapkodnunk kell a fejünket és törölgetnünk a gyöngyöző homlokunkat. Lassan építkező, de az érdeklődést mindvégig fenntartó darab ez, pazar ötletekkel, képi megoldásokkal és hasonlóan jó színész játékokkal.

A belga születésű Jan Bijvort nem láttam még korábban filmben, de valami zseniális az az alakítás, amit nyújt, a többiek pedig szintén korrektül játszanak. Hadewych Minis nevét is érdemes lehet kiemelni, mondjuk azért is, mert a Zwart water című filmben is feltűnik, az meg horror.

A Borgman viszont nem. Ha jól emlékszem még vér sem igazán borzolja a kedélyeket, habár gyilkosságok akadnak és ezek mondjuk vérszegénységük ellenére mégis megrázóak.

Alex van Warmerdam egy remek filmélményt biztosít azok számára, akik bírják a lassabb tempót és élik a komor hangulatú dolgokat és kicsit a feketébb humorral is megvannak áldva. A Borgman nem vígjáték ennek ellenére mégis remekül adagol humorosabb dolgokat, úgy hogy a film ettől nem veszti el a varázsát, sőt még több is lesz annál, mint ami.

Nem vagyok oda a lassú filmekért, a Borgman mégis tetszett, egyszer nézős 7 pontos produkciónak gondolom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.