Emlékszem még annak idején informatika órán az egyik gép vinyóján találtam rá a Boncasztal című filmre Két Excel feladat között bele is lestem, beletekerve, majd szomorúan nyugtáztam, hogy ez számomra érdektelen és inkább CS-ztem a feladatok elkészültével.

A mostani hétvége kapcsán viszont úgy gondoltam talán érdemes lehet erőt venni magamon, hátha érettebb lettem vagy akármi és az is lehet, hogy a Boncasztal jó. Már csak mondjuk Milo Ventimiglia miatt is, akit időközben megkedveltem. Nos kiderült a film jó, mondjuk nem a szóban forgó színész miatt.

A történet főhőse Ted Grey, kórboncnok gyakornok, aki egy új kórházba kerül, köszönhetően leendő apósának. A srác ambiciózus és tényleg nagyon ügyes orvos, rettentő szakértelemmel, amit a pincében néhányan nem is néznek jó szemmel, ugyanis a munkatársak között akad egy kis csapat, aminek tagjai kilógnak a sorból. Jobbnak hiszik magukat az átlagosánál, amiben talán még van is valami, hiszen vezéralakjuk Jake Gallo a kórház legtehetségesebb kórboncnoka. 

Ted eleinte nem igazán tud összecsiszolódni a társasággal, a helyzet azonban hamarosan megváltozik, bekerül a bandába és egy szörnyű játék részese lesz. A fiatal rezidensek ugyanis szabadidejükben is a munkájuknak hódolnak és boncolnak. Embereket, akiket ők maguk öltek meg. A feladat pedig egyszerű. A többieknek fényt kell deríteniük arra, hogyan ölték még a szerencsétlen boncasztalon fekvőket. 

Ted beszáll a játékba, de nagyon úgy tűnik, hogy ebből nincs kiszállás, a tökéletes gyilkosság megvalósítása pedig valamennyiüknek vágyálma.

A téma talán kicsit - és tényleg nagyon kicsit - hasonlít az American Maryhez, legalábbis én véltem felfedezni párhuzamokat, igaz a Sisko nővérek munkája sokkal hátborzongatóbb és jobban rátelepszik az emberre. A Boncasztal pedig habár furán hangzik, de csak szimplán beteg és sokkal hálivúdibb.

Persze meztelenség és boncolás akad, egész nagy mennyiségben, hiszen Ted elmerül a gyilkolásban és a hobbi boncolásban, meg  hullák közt dugásban. Ezek nyilván nagyon durva dolgok, viszont ábrázolás szempontjából nem gondolnám felkavarónak. Az American Maryben ez a rész sokkal hatásosabb volt, itt pedig még bőven fogyasztható. Nyilván azért be kell vennie az ember gyomrának az egészet, de aki látott már és szereti a darabolós, belezős horrort, az most sem kap újat.

Sajnos a túl nagy feszültség elmarad. A rezidensek megölik az áldozatot a többiek pedig rendszerint egy percen belül megfejtik, hogy mitől halt meg az illető. Hm... ezen mondjuk lehetett volna csiszolni, kicsit izgalmasabb is lehetett volna, de sebaj.

A téma következtében viszont igazából a főbb szereplők között nincs pozitív figura, hiszen még a végével együtt is fontos tudni, hogy Ted egy rohadék alak, akit egyébként Milo Ventimiglia meglehetősen félvállról alakít. Szerintem legalábbis borzalmas az a közöny, amivel a karakter viselkedik és igazából bárki vagy bármi iránt. Kár, hogy nem pókerjátékosnak ment.

Ellenben Jake karakteréről se feledkezzünk meg, aki egy tipikus nagyszájú seggfej, Isten komplexussal, viszont messze magasan viszi a hátán a filmet. Nem szurkolunk neki se, de a beszólásai néha oldják az amúgy nyomasztó hangulatot - lehet pont ezért lazább ez a film. Michael Weston tehát pazar munkát végzett.

Maga a film, amúgy egész pofás bukás volt, a 8 millióra rúgó kiadási oldallal szemben alig valamicske bevételt termelt, pedig a Boncasztal egyáltalán nem rossz, sőt a maga nemében szórakoztató és jó pofa, igaz 2008-ban engem sem érdekelt és most sem gondolom, hogy egy mozibelépőt ér - haha, mintha itthon adnának bármi hasonlót is a mozikban - de részemről 7 pontot mindenképpen. Nagy csavarokra mondjuk nem kell számítani, de a meder, amiben folydogál egészen magával sodorja az embert, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy hopp már vége is. Ha valaki szereti a hasonló témájú filmeket, akkor kár kihagyni, viszont a 7 pont ellenére számomra ez szigorúan egyszer nézős film volt, de arra az egy nézésre kellemes csalódás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.