Scott B. Smith regénye alapján készült A romok című kaland horror, ami azért lehet ilyen szempontból is érdekes, mivel Sam Raimi Smith egy másik könyvéből rendezett már filmet, az volt a Szimpla ügy 1998-ban. Az mondjuk inkább talán krimi volt neves színészekkel a főszerepben és a párhuzam nem is tart ennél tovább.

A romok tehát Smith regényének adaptációja és kicsit röhejes témát jár körül, amit talán nem is spoiler elárulni. A romokban ugyanis gonosz növényzet szedi áldozatait. Igen. Pontosan olyan téma ez, amitől ivás közben az orrodon keresztül spriccel ki a víz - vagy a sör, de azért nagy kár volna - de ettől függetlenül nem is olyan gagyi, sőt tán még szórakoztatónak is lehet nevezni. Én legalábbis bírtam.

Kicsit azért konkretizáljuk a sztorit. Adott 4 fiatal, akik valahol Mexikóban nyaralnak, amikor hozzájuk csapódik egy német srác, aki felajánlja, hogy elviszi őket egy gyönyörű helyre, egy eddig a nagy közönség számára ismeretlen maja romhoz, ahol aztán olyat látnak, mint még soha.

Hőseink persze kapnak az alkalmon és úgy döntenek másnap neki veselkednek az útnak. Igen ám, csak, mikor a romokhoz érnek fura bennszülött jellegű alakok jelennek meg, akik az időközben még hozzájuk csapódó orosz srácot agyon lövik, hőseinket pedig felkergetik a romok tetejére és semmi áron sem hajlandóak leengedi őket.

Éhhalál? Szomjhalál? Ez vár a fiatalokra? A lófaszt, gonosz maja növény, ami senkit sem kímél és akár bőr alá is bújik.

A tovább mögött folytatom.

Tényleg viccek kezdődnek így, nem komoly horrorfilmek és azért azt is megjegyezném, hogy ez nem horrorvígjáték. Egy-két humorosabb beszólás talán akad, de ennél többet ugyan nem kapunk ilyen téren, hiszen A romok bármennyire is röhejes mégis komoly. Ez meg talán kicsit baj.

Hőseink többnyire jellegtelen alakok, akikért kár izgulni. De komolyan senki nem volt, akinek szurkoltam volna. A német srác idegesítő volt, a szőke csaj szintén zenész, a loboncos barátja semmilyen, a barna hajú lány könnyűvérű - persze van olyan helyzet, hogy ez nem baj, muhahaha - a maradék srác pedig inkább egy unszimpatikus fajankónak tűnt. Hmm. Akkor maradt a növényzet. Az legalább cuki volt.

Aztán amellett, hogy mindenki unszimpatikus még hülyék is és imádnak műteni. A főhős srác orvosnak tanul, amiből egyenesen következik, hogy ő lábakat amputál, indákat távolít el az emberek belsejéből és mit kerteljek lepipálja a Vészhelyzet egész stábját. Mondjuk itt teszem hozzá, hogy ezek kellenek, hogy ugyan mégis horror legyen a filmből, mivel ezek nélkül egy kicsit erőteljesebb kalandfilmmé válna. Így meg akad egy kis vér, ha valaki arra volna igényes.

Ilyen szempontból egyébként nincs is baj, olykor tényleg akad rendesen gusztustalanság és durvaság, ezek pedig feldobják a helyzetet és igazából még a karakterek balgaságát is feledtetik.

Maga a gonosz pedig nem rossz, a kinyúló indák, amikor a bőr alá bújinak és a többi, egészen hatásos, de ezekre tényleg szükség van, mint egy falat kenyérre, más különben egy tök unalmas szarságot kapnánk. Fura, de a nevetésre kényszerítő gonosz növények és az ipari mennyiségű sebészi beavatkozás menti meg A romokat a romba dőléstől.

6 pontot pedig összességében megérdemel, mert minden hülyesége ellenére szórakoztató és elrepül vele az idő és nem igazán lehet unalmasnak nevezni sem. Néha kell az ilyen kikapcsolódás is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.