Vagyunk, akik vagyunk (2010) - Somos lo que hay
Kannibálok Mexikóból
Milyen érdekes. A blogon eddig alig írtunk mexikói filmekről. sőt ilyenként egyedül az Árvaházat említhetjük, de az meg ugye részben spanyol, pedig a Közép-Amerikai országban nem vetik meg a horror nyújtotta bűnös szórakoztatást, amire például a 2010-es Vagyunk, akik vagyunk is jó példa.
Igaz a film, arra is jó példa, hogy hogyan vegye el a kedvünket a mexikói horrortól, de nyugi én vagyok ború látó, hiszen a közönség többnyire szerette Jorge Michel Grau filmjét, amiből időközben már Amerika remake-et is készített, egészen pontosan tavaly.
A baj tehát, aláírom, velem van, de ez akkor se jó, pedig lehetne az is.
A történet középpontjában egy elmebetegekből álló család áll, akik embereket esznek. Az számomra nem derült ki, hogy miért, de ez náluk rituálé és egyébként is ha olcsóbb, mint a csirke, meg van benne annyi fehérje, akkor miért ne?
A hibbant kis család helyzete azonban nem egyszerű, ugyanis az apa, valamiféle gyomorrontásban meghal - na vajon miért? - ráadásul a nyílt utcán, így a többiek magukra maradnak.
A jól megszokott zabálásokról pedig ők sem szeretnének lemondani, ezért igyekszenek folytatni, amit elkezdtek. A gond azonban az, hogy a rendőrség is felfigyel az elhunyt apára, akinek a gyomrában egy női ujjat találnak a boncolás során és habár a nyomornegyedben élő családhoz nem is jutnak el nyomban, azért ők gondoskodnak arról, hogy ne maradjanak sokáig észrevétlenek.
A tovább mögött folytatom.
Egy jó kis kannibálos film. Ezzel a csatakiáltással ültem neki a Vagyunk, akik vagyunknak, de tévedtem a látottakat pedig nem tudom értékelni. Legalábbis nem túl pozitívan.
Engem eleve nem hagy nyugodni, a miért! Miért lettek kannibálok, mi pontosan a rituálé és miért olyan balfaszok, hogy össze-visszarabolnak embereket.
Nyilván, mint az kiderül a mexikói rendőrök nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a nyomornegyedben élők sorsának, de azért annyit mégis, hogy a történet végére eljutnak a családhoz. Ja bocsánat, spoilereztem, de azért mégse, mert ha valaki nem tudja, hogy ugyan hova tart a történet, akkor pont nem ezzel a katyvasszal kellett volna kezdenie a hasonlóan szövevényes filmek sorát. Amúgy pedig tessék érezni az iróniát.
A történet tehát számomra olyan ementáliszerű, ezt pedig tetézi, hogy a karakterek érdektelenek. A család fiú tagjait kapásból nyakon vágná az ember, a lányról sokáig nem tudni, hogy ugyan minek van ott, az anya meg nyilvánvalóan ideg-összeroppanást kapott, de megint csak a kérdés: miért? Hisz a férje kurvázott és ebből úgy látszik, nem volt köztük nagy a lámúr.
A rendőrök terén se jobb a helyzet, meg őket keveset is látjuk.
A vadászatok egyébként röhejesek. Odaszaladnak egy csapat gyerekhez és megpróbálnak elcibálni egyet, majd mikor nem sikerül, akkor a nyílt utcán rabolnak el egy kurvát, a kolléganők szeme láttára. Végül pedig a buzi bárban szednek össze egy srácot. Heh. Tényleg nem vágom az ottani viszonyokat, de ez így megy, bumm bele módon?
Ezeket leszámítva a vérengzés - már amennyi akad - az rendben van, picit durvulunk és mutatnak is ezt-azt, de ennyi, hiszen ezt nem viszik túlzásba. A dráma pedig - kövezzetek meg - de nekem nem jött át. Egy idegesítő családot láttam, akiket még idegesítőbb rendőrök próbáltak elkapni én meg nem tudtam kinek szurkolni, mert, hogy a buzinak nyilván nem fogok... bocs.
Nehéz bármit is mondani, azt hittem jó lesz, de talán a mexikói filmeket nem nekem találták ki, vagy még nőnöm kell 10 centit vagy több vitamint enni - esetleg több kaktusz az ablakba - tényleg nem tudom. Ami biztos, hogy 4 pontnál ez számomra nem ér többet, de hátha lesz, aki megtudja mondani, hogy ez a film miért jó és megvilágosodok.
Címkék: 2010 4/10 ajánlók mexikói filmA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Syracuse 2015.03.23. 13:01:41