Az elveszett fiúk második része meglehetősen gyengére sikeredett (és ezzel még vissza is fogtam magam), de a producerek nem bírtak a valagukon maradni és csak trilógiává bővítették a szériát. Viszont becsületükre váljék, hogy próbáltak egy, az első részre nem szégyent hozó mozit összerakni és végül is ez sikerült nekik. De azért nem kell rohanni beszerezni a Szomjúságot, mert ez mégiscsak egy direkt DVD-re gyártott B-kategóriás marhaság, de annak legalább megteszi.

Főszereplőnk Edgar Frog, aki San Cazador-ban tengeti mindennapjait (alkoholizál), amíg egy írónő fel nem keresi, hogy találja már meg az öcsikéjét, akit vámpírok tartanak fogva. Edgar barátunk így ismét akcióba lendül és néhány szerencsétlennel karöltve el is indul levadászni az éjszaka teremtményeit. De ez nem megy könnyen, hiszen hősünk már nem a régi és a helyzetet az is súlyosbítja, hogy nem egy egyszerű vérszopó brigádot kell elpusztítania, hanem egy világuralomra törő csürhét, akik nem adják könnyen magukat.

Folytatás a tovább mögött.

Mit ne mondjak, elég nagy marhaság a sztori, de legalább nem az első rész sótlan, töketlen verziója, mint például a második felvonás esetében. Plusz itt fellelhető az a humor is, ami jelen volt a klasszikus első részben, bár a poénok nem hozzák az ottani színvonalat, de azért akad köztük egy-két egész vállalható is. És aminek még ennél is jobban örültem, hogy itt már tényleg megkapjuk Corey Feldman-t főszereplőnek, nem úgy, mint az előző epizódban. Bár, nem egy óriási tehetség a csávó, de én csípem, főleg azért, mert remekül helytállt a tökös vámpírgyilkos karakterében, aki profinak néz ki, de aztán kiderül, mégsem annyira az.

És ha már a figurák, vannak dekoratív nénik is, néhány csöcs is akad, de mellékszerepben ott van egy izomagyú faszi, aki ilyen Bear Grylls hasonmás, rajta is lehet vigyorogni. Meg ugye itt vannak a nagy szemfoggal rendelkező rossz arcok, velük sincs sok gond, sőt, az előző részben szerencsétlenkedő fenevadakhoz képest igazi szörnyetegek.

De mint mondtam, ez akkor is csak egy B-film, ez pedig meg is látszik a látványon. Akciókból sajnos nincs sok, de ezek legalább jól el lettek helyezve a cselekményben, meg nem is néznek ki rosszul. Néha a CGI esetében lóg ki a lóláb, de ez annyira nem zavaró. Vér is folydogál és az éjszaka szülöttei is egész szép effektek keretein belül porladnak el, mikor karót döfnek át a szívükön.

Összességében tehát egyszer bőven fogyasztható marhaság ez, ahol a történet kissé defektes, de legalább a játékidő végig pörög, akadnak jó poénok és még a megvalósítás is bőven elfogadható. Az eredeti klasszikus szintjét nem éri el (ez alapból lehetetlen lenne), de legalább tiszteletben tartja azt és néhol még visszakacsintások is vannak rá, például megszólal a Cry Little Sister című dal egyik feldolgozása, ami egész jóra sikerült. Így hát elő lehet venni egy doboz sört, kibontani egy zacskó chipset és kezdődhet is az agyatlan szórakozás, de akik többre vágynak, máshol keresgéljenek. Azért a második részt még így is csuklóból sikerült lepipálni, ezért már jár a piros pont a készítőknek.

Játékidő: 81 perc
Rendező: Dario Piana
Forgatókönyvíró: Evan Charnov, Hans Rodionoff
Szereplők: Corey Feldman, Tanit Phoenix, Casey B. Dolan

Értékelés: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.