Ritkán fordul elő velem olyan,hogy úgy üljek le egy film elé, hogy előtte egyáltalán nem nézek utána, tehát a szinopszist se olvasom el és az előzetest is kihagyom. Ezzel a darabbal ez volt a helyzet, elégnek bizonyult a poszter, a rendező neve (Olatunde Osunsanmi, ő dirigálta a meglehetősen gyenge Negyedik típusú találkozások című űrlényes szösszenetet) és már el is határoztam, nem nézem meg a filmet. És most jöhet a kérdés (jogosan): akkor miért vettem rá magam végül?

A válasz egyszerű, néhány ismerősöm szemügyre vette az alkotást és a figyelmembe ajánlották, szerintük egész ütős kis mozi volt és mivel én bízom bennük, eljött a nagy pillanat és kényelembe helyeztem magam a televízió előtt. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert tényleg egy fogyasztható alkotás az Evidence.

A történet egy gyilkossági ügy körül forog: Las Vegas közelében, a sivatagban lemészároltak egy kisbusznyi embert. Azonban a rendőrök munkája nem tűnik nehéznek, hiszen a helyszínen találnak néhány kamerát, ezekből pedig kiderülhet, ki követte el a mészárlást.

Igen, ez részben egy found footage-mozi, annyi újítással, hogy "normál" nézetben a nyomozók munkájába is bepillanthatunk, ahogy próbálják összerakni az ügyet a felvételek alapján. Nem egy formabontó ötlet ez (gondoljunk csak a Cannibal Holocaust-ra, ott is hasonlóan zajlanak az események) de jól kihasználták a készítők és emiatt a feszültségteremtés is kiválóan működik, mivel a cselekmény előrehaladtával egyre jobban tisztázódik a kép, hogy akkor ki is a tettes.

Folytatás a tovább mögött.

És itt ki is térnék a fináléra, ami lehet, hogy logikailag könnyen kikezdhető és felépítésében is egy óriási sablon az egész (sokaknak eszébe fog jutni a Fűrész befejezése), de engem sikerült meglepni. Talán azért is, mert ügyesen játszottak a lapokkal a készítők és a legtöbb karakterre erősen ráterelték a gyanút, hogy aztán mindent felülírva bemutassák az igazi elkövetőt. Ez nem más, mint egyszerű blöff, de legalább jól tálalták. Ezen felül kiemelném még a kezdő képsorokat is, ahol a gyilkosság helyszínét járja körbe a kamera, meglehetősen kreatív módon.

Most, hogy leírtam, miért is tetszett nekem ez a thriller, jöhetnek a negatívumok. Engem személy szerint a kézi-kamerás felvételek (tehát a bizonyítékok) nagyon fárasztottak, egy ideig rendkívül vontatott az egész, de aztán csak beindulnak a dolgok. De ha nem lenne a nyomozós szál és ez teljes egészében egy ál-dokumentarista darab lenne, nagyon nem lennék oda érte.  A filmnek ezen a részén a színészi játék meglehetősen erőltetett, az ijesztgetések nagyon hatásvadászok és a végeláthatatlan kameracibálás is fárasztó.

Jól látszik tehát, hogy ez egy elég megosztó mozi, hiszen egyrészt szórakoztató, ahogy a rend éber őrei vizsgálják a felvételeket és szépen összerakják a puzzle darabkákat. De maga a "bizonyíték" elég ócska és ha átlagolnom kéne, akkor a mérleg nyelve a negatív irányba mutatna és nálam nem érné el a jó kategóriát az Evidence, de a végső fordulat van olyan erős, hogy megváltoztassa az erőviszonyokat és végül emlékezetessé váljon a film. Úgyhogy aki arra adja a fejét, hogy nekiüljön ennek a másfél órának, készüljön fel arra, hogy lesznek azért vontatott és gyenge részek a játékidőben, de ha türelmes marad, akár egy kisebb katarzissal is gazdagabb lehet.

Játékidő: 94 perc
Rendező: Olatunde Osunsanmi
Forgatókönyvíró: John Swetnam
Szereplők: Radha Mitchell, Stephen Moyer, Caitlin Stasey

Értékelés: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.