Közepesen nagy várakozással és harci kedvvel ültem neki ennek a 2010-es indonéz alkotásnak, már csak a Modus Anomali fényében is. Ezt csak növelte az a tény, hogy a Kain kafan perawan forgatókönyvét Nayato Fio Nuala jegyzi, akinek a neve így hirtelenjében nekem se sokat mondott, de utána olvastam és kiderült, hogy az úriember elég neves horror rendező az országból - és habár még nem volt szerencsém egyetlen alkotásához sem, azért úgy véltem, nem lehet ez olyan rossz.

Pedig de.

A történet igazából valószínűleg egy 10 perces sörözés alkalmával készült el és annyit is ér. Adott egy csapat fiatal, akik egy zenés videót forgatnak egy vasútállomás peronjai között, majd pedig később eldöntik, hogy ez a hely sokkal inkább alkalmas egy horrorfilm elkészítésére. Persze a műfaj megköveteli a sötétséget - ami mondjuk szereplőink fejében is meg van - ezért a kis csipet csapat éjszaka vonul vissza, hogy elkészítsék a felvételeket.

Az ötlet azonban hülyébbek közé tartozik, ugyanis kiderül, hogy a szerelvények között olyan is akad, amelyen több ember is életét vesztette, így a mókának induló forgatás hamar káoszba és szellemek elől való menekülésbe fullad át és amikor azt hinnénk, hogy csak ennyi az egész, akkor kapjuk a folytatást, ugyanis a szellem mindenkin bosszút akar állni, mert gonoszabb, mint Berényi Klaudia bármikor.

A tovább mögött ott a folytatás.

A sztori lényegében ennyi volna, természetesen lesz majd egy szereplő, aki megpróbálja felvenni a harcot a gonosz ellen és egy őrült paranormális jelenségekkel foglalkozó agyalágyultat is kapunk - csak néhány percre, de nélküle ugye eggyel kevesebb sablon megoldással találkoznánk.

Az elején könnyen lehet olyan érzésünk, hogy ez valami amatőr alkotás, amelyben azért akad néhány jó megmozdulás, de az is többnyire fényképezés terén - kivéve, amikor amolyan videó klipesen próbálták vágni és megoldani a dolgokat, az valami borzalmas.

A szereplőkre kár karaktert áldozni, senki nem ügyes, igaz a szellem arcok, azért ijesztőre sikerültek, de van velük egy hatalmas probléma: bénán ijesztgetnek. A film ilyen jeleneteinek 90%-a úgy néz ki, hogy a látjuk az áldozatot, majd egyszer csak megjelenik mögötte a szellem, hősünk érzi, hogy valami baj van, megfordul, de már senki nincs mögötte. Ez egyébként még hatásos is volna, ha nem 80 percen keresztül próbálnánk meg lenyomni a torkunkon, így olyan erőszakosnak tűnik az adagolás, főleg mikor egy jelenetben 5-ször is eljátsszák ezt. Egyébként se egy forradalmi ijesztgetésről van szó, így pedig a végére annyira elhasználttá válik, hogy inkább paródia jellege lesz az egésznek.

Ezt csak tovább tetézi, hogy néha kicsit káoszossá válik minden és nehéz lekövetni a dolgokat. Erre jó példa, hogy elkezdtem nézni a filmet, letudtam 40 percet, majd hat napra félreraktam és utána folytattam, akkor is csak a mihez tartás véget.

Véres és ijesztőbb jelenetek pedig volnának, de számomra ezek most nem igazán működtek. 3 pontnál nem is igen tudok jó szívvel többet adni. A magyar felirat pedig szintúgy borzalmas, egy idő után angolra kellett váltani, hogy legyen is értelme a mondatoknak, bár ez már nem a film hibája, csak még élvezhetetlenebbé teszi az amúgy sem túl rózsás produkciót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.