Eric England 2011-ben a Madison County-val mutatkozott be a horrorvilágnak, azzal a filmmel, ami szerintünk meglehetősen felejthető darab, bár ennek ellenére ha minden igaz kap folytatást.

A rendező 2013-ban sem pihent, három filmet is tető alá hozott, ezek közül az egyik a Contracted, ami a várakozásaimmal ellentétben egészen pofásra sikeredett.

A történet főhőse Samantha, egy fiatal leszbikus lány, aki éppen rosszban van a szerelmével, ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy elmegy bulizni egy haverjához. Alice kitörő örömmel fogadja Samet és mivel tudja, hogy akadnak problémák az életében, ezért alkohollal próbálja oldani azokat. Samantha először megpróbálja elutasítani a feleseket, végül azonban enged a csábításnak és bever néhány pohárkával.

A buli itt indul be csak igazán, hiszen megjelenik a színen egy srác, aki tovább próbálja Samantha véralkohol szintjét felpumpálni, ami meglehetősen jól sikerül a végeredmény pedig egy kiadós dugás lesz a tag kocsijának hátsó ülésén.

A gond még nem is feltétlen ezzel volna, hanem a másnapi hidegrázással és rosszulléttel, amit a lány először a másnaposság javára ír, de amikor egyre jobban szétesik, szédülni kezd, alul-felül vérezik és csúnya kiütések jelennek meg a testén, akkor kezd egy kicsit pánikba esni.

Sok ideje persze erre sincs, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy valami igazán csúnya vírussal van dolga.

Folytatás a tovább mögött.

Tulajdonképpen a leányzó megpróbáltatásait nézhetjük végig, ami nem egy akcióorgia, de talán ez várható is. Ettől függetlenül nem unalmas a film, ami köszönhető az alig 80 perces játékidőnek is, ez pedig jó pont Englandnek, hiszen nem akarta nyújtani a dolgokat, mint egy rágót.

Azt, hogy mi lesz Samantha sorsa már az elején sejthetjük, bár a zárásnál kapunk egy kis csavart, ami akár még szívet melengető is lehet, persze mindenképpen csak is a maga borzalmas ízében.

Őszintén szólva azt hittem ennél sokkal betegebb filmet kapunk, de England nem ment el a nagy gusztustalankodás irányába, ami mondjuk nem is baj. Nyilván a vért hányó lány és az, hogy a szemei vérvörössé változnak, hogy hullani kezd a haja pont eléggé hatásos tud lenni, nem kell ezt túl cifrázni ennél betegebb dolgokkal. Sőt mindezt azért még egy személyiségbeli változással is feldobják a végén, amikor Samantha teljesen kivetkőzik magából és habár öntudatnál van rátámad a barátaira.

A főszereplőt alakító Najarra Townsend 2008-ban bezsebelt néhány legjobb színésznőnek járó díjat a Tru Loved című romantikus filmért - nyilván nem Oscar szobrokról van szó, kisebb fesztiválokon díjazzák -  ami talán nem is túlzás, hiszen itt is jól hozza a megzavarodott lányt, aki valahol nekem nem volt szimpatikus, de mégis sajnálja az ember, főleg mikor rájövünk, hogy a srác partidrogokat is kevert az italába.

A film mondanivalója közhelyes, ne igyál, ne dugj fűvel-fával, vagy ha mégis legalább védekezz, mert különben elkapsz valamit és nesze a lány el is kap valamit, ráadásul az igen ocsmány fajtából. Persze nem is gondolnám, hogy England ezt szájba rágósan gondolta, de ez nem is baj,

Az mondjuk érdekes kérdés lehet, hogy a lány és az orvos sem veszik feltétlen komolyan az egészet, pedig néha látszik, hogy marha nagy a baj, de ezek talán nem is zavaró bakik, ha egyáltalán bakik.

Részemről 7 pontot megérdemel England új filmje, ami igényesen jár körbe egy érdekes témát, persze mindezt úgy, hogy közben szörnyűségből sincs hiány. Mindenesetre szép munka volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.