Sajnálom ezt a John Gulager nevű ipsét. Mégpedig azért, mert első rendezése egy alacsony költségvetésű trash-baromság volt, (A dög 2005-ből) ami kimerítette a bűnös szórakozás fogalmát. Ömlött benne a vér, a karaktereket könnyen meglehetett kedvelni és ütős poénokból is felmutatott nem keveset.

Eddig tartott direktorunk sikerszériája, mivel ezután csak első filmjéhez készített még két, azonnal dvd-n megjelenő folytatást és Alexandre Aja Piranha mozijához is ledirigált egy jó indulattal közepesnek nevezhető második részt, ami szép nagyot is hasalt a pénztáraknál. És mi teheti fel a koronát egy rendező bukástörténetére? Ha elmegy forgatni az Asylum stúdiónak.

Tehát itt van nekünk ez a Zombie Night című olcsó baromság, amely érdekes hibrid, mégpedig azért, mert magán viseli méltán híres stúdiója kézjegyét, de azért Gulager barátunk is próbált belevinni a saját stílusából, az már más kérdés, hogy ez nem igazán jött össze neki.

A történet rendkívül ötlettelen és primitív. Egy este feltámadnak a halottak és redukálni kezdik az adófizetők létszámát, ebben a káoszban pedig két család próbál életben maradni. 

És kérem szépen, ennyi, szerintem a komplett forgatókönyv sem tartalmazhatott több karaktert. Oké, azzal nincs baj, hogy bot egyszerű a sztori, de akkor már legalább a cselekmény legyen pörgős, a karakterek legyenek szerethetőek és literszámra fröcsögjön a vér. Na, itt az előbb felsoroltak közül semmi sem teljesül. 

A film tempója nevetségesen lassú. Az 1 óra huszonvalahány perces játékidő baromi hosszúnak tűnik, köszönhetően annak, hogy főszereplőink csak szarakodnak. Szerencsétlen zombik tetű lassúak, ám hőseink mégse futnak el előlük, inkább minden lehetőséget megragadnak arra, hogy elbarikádozzák magukat egy házban. Ezzel két dolgot érnek el: ideig óráig megpihenhetnek, de aztán a hullák úgy is rájuk törnek, mert összegyűlnek az építmény körül! Tehát ennek semmi értelme. Ahogy annak se, hogy hiába harapdálják végig a zombik a szereplők nagy részét, azok közül csak néhányan változnak át. Na, ez most hogy van? De azon is nagyot néztem, mikor ad hoc jelleggel az egyik szereplő benyögi, nappal majd megdöglenek az élőhalottak, és aztán később kiderül, hogy tényleg így van! Ez is mekkora baromság már?!

Aztán itt vannak a színészek is, akik egytől egyig rettenetes alakítást nyújtottak. Egy valakire nem tudtam haragudni közülük, Anthony Michael Hall-ra, de ő csak azért lett kivételezett, mert gagyi dialógusok szövegelése helyett vagy futott, vagy a zombikat irtotta. Ha már megemlítettem a legkevésbé irritáló személyt, jöjjön az, aki miatt majdnem felvágtam az ereimet: a Daryl Hannah édesanyját alakító öreg nénike. Amit itt leművelt ez a kedves kisnyugdíjas, az felháborító: kb. 20 percet van a képernyőn, de azt végig sikongatja és amikor elpofázzák neki, maradjon a seggén, akkor is jön megy és a nézők idegrendszerét erőszakolja meg idétlenségeivel.

Szerencsére azért akadnak ebben a csodában pozitívumok is. A zombik például egész pofás megjelenítést kaptak, a '80-s évek szinti muzsikáit  megidéző filmzene kifejezetten jó és akadtak ötletes operatőri beállítások is. És azt már fentebb említettem, hogy Gulager stílusa néhány helyen észrevehető a filmen, például itt is hasonlóan jár egy aranyos kislány, mint a Dögben vagy a Piranha 3DD-ben szereplő kölykök. Viszont azt nagyon sajnáltam, hogy a rendezőre jellemző idióta humor itt nem érhető tetten, pedig nem ártott volna az élvezeti faktornak.

Összességében véve, ez egy teljesen jellegtelen, olcsó zombifilm, amit lazán ki lehet hagyni, semmit nem veszít vele az ember. De ha technikailag nézzük, az Asylum egyik legminőségibb munkája, kár, hogy az élvezeti értéke megegyezik egy festékszáradó verseny nyomon követésével.

Rendező: John Gulager
Forgatókönyvíró: Keith Allan, Delondra Williams
Szereplők:  Anthony Michael Hall, Daryl Hannah, Alan Ruck

Értékelés: 3/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.