Északról érkezett és jó sikerült zombifilmet már láthattunk, egészen pontosan a Dead Snowra gondolok - annak lassan jön is a folytatása - azonban most a svédek is úgy éreztek, hogy lépniük kell ez ügyben, így hát bum elkészült a Wither.

Már az elején megemlíteném Sonny Laguna és Tommy Wiklund nevét, akik a blogon nem számítanak ismeretlennek, hiszen tavaly decemberben írtam egy rendezésükről a Blood Runs Cold-ról. Azzal a slasherrel kapcsolatban a legfőbb megállapításunk az lehet, hogy ötlettelen és lopós, amit azért egyszer talán megnézhet az ember. No kérem szépen a készítők a Wither kapcsán szinte semmivel sem akartak többek lenni.

Mondjuk ez egy picit sántít, de kifejtem mire gondolok. Nézzünk csak rá a sztorira.

Adott néhány fiatal, akik egy erdei kis házikóba indulnak - a betyárját de eredeti - mulatozás alapos gyanújával. A kis viskó első ránézésre pont megfelel a célnak, berendezett, emeletes, igényes, ahogy annak lennie kell. Igen ám, de baromi gyorsan kiderül, hogy a hirtelen jónak tűnő lak maga a pokol.

Az egyik lány ugyanis lekóborol a pincébe, ahol valami szörnyűséges dolog történik vele, ugyanis a sötétben egy gonosz lény él, aki annyira kis geci, hogy az ember szemébe nézve képes elvenni a lelkét, a test pedig egy fajta zombivá változik, aki mindenre és mindenkire rátámad, mintha valami démon szállva volna meg - ez is milyen egyedi.

A túlélésért folytatott küzdelem pedig megkezdődik.

Folytatás a tovább mögött.

Azonkívül, hogy a fejemet rázom nem is igen jut más eszembe. Lagunáék most is egy agyonhasznált sablon mellett döntöttek, de lehet azért, mert Svédországban még úgysem volt ilyen. Ráadásul ez az egész meg van spékelve egy vontatott kezdéssel - vagy csak én voltam hülye hangulatomba, de marhára nem tetszett az eleje. A szerintem rossz operatőri munka - amit már az említett Blood Runs Coldnál is megfigyelhettünk - sem marad el, szóval az első fél órában nagyon úgy tűnik, hogy egy hulladékkal van dolgunk.

Ezt a részt igazából akár szinte át is tekerhetjük, tényleg nem sok vizet zavar, viszont a maradékot érdemes megnézni, mert egy egész pofás vérengzésbe csap át a történet. Ez természetesen várható volt, de a slasher műfajban induló Blood Runs Cold is elég vérszegény volt, így itt sem vártam többet, annak ellenére, hogy a téma valóban adja magát.

A dolgok azonban beindulnak, ráadásul tényleg egész ügyes munkáról beszélhetünk. Persze a biológia könyveket jó mélyen toljuk az ágy alá, mert ott teljesen mást tanultunk az emberi szervezetben keringő vérmennyiségről, de mi horror rajongók talán az ilyenért nem is annyira haragszunk.

Csak, hogy néhány dolgot említsek, az íz kedvéért: kapunk bicskával fej levágást, illetve az egyik jelenetben egy hatalmas fúrófejet is belevágnak az egyik zombi fejébe, de egy vadászpuska is előkerül, ezek miatt pedig egész nagyot nőtt a produkció a szememben.

A Gonosz halott utánérzés pedig a zombik miatt van - meg a sztori miatt na -, hiszen inkább valamiféle megszállt halottak lesznek, akik emberhúsra éheznek, igaz nem beszélnek olyan sokat, de néha megszólalnak és majomkodnak. Nem tudom ennek a kis lopásnak van-e bármi köze ahhoz, hogy Evil Dead remake év volt a tavalyi, lehet csak én látom ebbe bele a rosszat.

A szereplők persze nem érdemelnek ajándéktárgyakat, mert nem láthatunk tőlük nagy alakításokat, pont az az egynek elmegy fajta, amit nyújtanak.

A készítők azonban egy kicsit talán előrébb léptek az említett korábbi slasherhez képest, ugyanis az ötlet itt se saját, de legalább vérszegénység sincs, emiatt pedig egy kicsit élvezhetővé és széppé válik minden.

Gyenge 6 pontnál mondjuk nem igazán adnék többet és továbbra is csak óvatosan ajánlom a Withert, de egy próbát megér a gore és zombi fanoknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.