A '70-es évek végén, a '80-as évek elején a horroron műfajon belül beindult a slasher kategória és erre több karaktert most nem is pazarolnék megtettük már máskor és úgy gondolom ezzel azért a rajongók többsége tisztában is van. Sok ilyen jellegű produkció született ekkor, egy részük igazi klasszikussá, kult horrorrá vált, míg mások jók és tűrhetőek voltak, no meg ugye nyilván a futottak még kategóriások filmek is képviseltették magukat.

A Prom Night nem feltétlen tartozik az utóbbi kategóriába, de az eredeti film itthon nem feltétlen számít ismertnek, pedig Jamie Lee Curtis és Leslie Nielsen is tiszteletét tette benne. Persze a nagy nevek ellenére ez valóban egy egészen gyengére sikerült darabolós horror.

A sztori nem túl bonyolult, de ezt ne is vessük a készítők szemére, hiszen melyik slasheré az? A történet elején néhány gyerkőcöt ismerhetünk meg, akik egy elhagyatott intézetben bújócskáznak, amikor pár másik fiatal is arra téved és egyikőjük úgy dönt beszáll a játékba. Azonban a bent játszó gyerkőcök valami borzasztóan logikátlan elmeroggyanás következtében vérszomjas módon szeretnének ráijeszteni, ami annyira sikeres lesz, hogy a kis csaj, kizuhan az ablakon és meghal.

Ezután ugrunk pár évet az időben és a gyilkos gyerkőcök szalagavatójához érünk. Hőseink persze még mindig megőrizték halálos kis titkukat, hogy miattuk halt meg a kis lány. Igen ám, de a nagy készülődés közepette érdekes telefonhívásokat kapnak és úgy tűnik valaki a nyomukban van és felfedték titkukat.

Fogyatékos hőseinknek ez persze nem akar leesni, a szalagavató estéjén pedig végül csak megjelenik a titokzatos gyilkos és egyenként elkezdi lemészárolni antihőseinket.

A tovább mögött folytatom.

Nem is volna ez olyan rossz, de sajnos szerintem még is az.

A dolog ott kezdődik, hogy a nyitó jelenet olyan semmilyen. A gyerekek játszanak picit elvetemülten, de hát a fogyatékosok már csak ilyenek, majd egyszer csak blőd módon megölik a kislányt, aki annyira balfasz, hogy kihátrál az ablakon, ne haragudjatok de szerintem ez nevetséges volt még úgyis, hogy egy '80-as évekbeli filmről beszélünk, hiszen azért már ekkora is születettek kacifántosabb megoldások.

A gyilkosságot követően pedig majd 50 percen keresztül nem történik szinte semmi, ami szóra érdemes. A gyilkos nyilván feltűnik, megkezdődnek az érdekes hívások, amire az egykori gonosz gyerkőcök szarnak és tulajdonképpen úgy néz ki, hogy kurvára elfelejtették azt, hogy 6 éve megöltek egy kislányt... mivel egyikőjük sem kapcsol, hogy hé itt bizony baj van.

Innentől kezdve pedig nehéz együtt érezni hőseinkkel, sőt mivel kvázi gyilkos kis gecik ezért nem is lehet, tehát izgulni nem sokat fogunk, max Jamie Lee Curtis karakteréért, aki a megölt kislány felnőtt testvérét alakítja, de sokat érte se kell, hiszen tudjuk, hogy nem hal meg, mert nem csinált semmi rosszat.

A slasherek egyik legizgalmasabb pontját a gyilkosságok teszik ki. Nos itt nem, hiszen nagy részük gagyi és egyetlen egy jó megoldást kapunk, a többi gyilokból alig látunk valamit, meg csak a vér folyik oszt kész. Nem hiszem, hogy ez 1980-ban is akár menőnek számított volna, sőt úgy hiszem már akkor is picit kilógott a lóláb.

A gyilkos személyét, mint említettem homály fedi és csak a végén derül ki az igazság, a készítők becsületére legyen mondva, hogy nem feltétlen lehet kitalálni ki a gyilkos, mert folyamatosan igyekeznek félrevezetni minket, ellenben, mint megoldás szintén nevetséges a dolog. Nem spoilereznék, majd legfeljebb kommentben kibeszéljük, ha gondolod.

Két nevet említettem az elején, ezek közül az egyik Leslie Nielsen, aki máig az egyik kedvenc színészem. Sajnos itt nem sokat tesz hozzá a filmhez, de nem azért, mert béna volna, hanem mert a karaktere tulajdonképpen a levegőben lóg és nincs semmi szerepe. Kár érte.

Jamie Lee Curtis pedig szintén ott van, nem ügyetlen, de semmi több és a baj itt is leginkább a karakterrel van, hiszen valahol az összes szereplőnk felületes és sablonos. Van jó lány, rossz lány, jó fiú, rossz fiú és ezek akár többes számban, de ennyi és nem több, tehát jórészt mindenki olyan sekélyes, mint aszály idején a Balaton.

A rendezést Paul Lynch vezényelte, aki több TV sorozatból és néhány film rendezésből is kivette a részét, míg a forgatókönyvet William Gray-nek "köszönhetjük".

Azt hittem jobb lesz ez, de sajnos picit csalódtam és ezt nem is tudom leplezni, 4 pontnál nem hiszem, hogy ez többet érdemel vérszegény és lassú slasher. Kár érte, mert az alapötlet jó lett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.