Újabban úgy tűnik sokszor futok olyan filmekbe, amelyekben ott a lehetőség, de a vége jobb esetben egy kapufa, rosszabb esetben pedig méterekkel a kapu felett száll el a labda - csak, hogy meglegyen a kötelező sporthasonlat.

A svéd illetőségű Mörkt vatten is ilyen, ami alapjaiban nem akar különleges és baromi egyedi történetet nyújtani, viszont az északiakban azért lehet bízni és az amúgy már kicsit elcsépelt sztorikba is tudnak remek hangulatot vinni. Utóbbival mondjuk nincs baj, de valami mégis nagyon hiányzik.

Főhősünk Daniel egy fiatal és ambiciózus ingatlanértékesítő, akit talán tényleg elkényeztet az élet. A munka meg van, nem is keres rosszul, a nőkkel sincs baja, hiszen titokban a főnök feleségét dugja, ha pedig az asszonyt szeretné elvinni egy romantikus szexszel fűszerezett hétvégére akkor sincs gond, csak átruccanak egy éppen eladásra váró gyönyörű ingatlanba.

Most sincs ez másként, Daniel és Marie neki indulnak, hogy felejthetetlen napokat töltsenek együtt és ez valóra is válik, csak inkább rémálomba fordul és azért nem tudnak majd szabadulni az emlékétől.

Az első napokban nem történik semmi különösen, ám egyszer csak felbukkan a ház környékén egy lengyel fazon, aki a tatarozásért és a ház rendbetételééért felel. Az ipse már elsőre is kicsit érdekesnek és rámenősnek tűnik, majd, ahogy telik múlik az idő egyre inkább elszabadul vele a ló és kezd nagyon a fiatalok terhére lenni.

A tovább mögött folytatom.

Továbbra is fenntartom, hogy ez bizony nem túl eredeti, de mégis jól megágyaz egy thrillernek, ám a puskapor idő előtt elfogyott - vagy tán eleve kevés volt - hiszen egyre csak várjuk és várjuk a tűzijátékot, azonban mindhiába.

A történet lassan csordogál előre, amivel még nem is volna túl nagy baj. Az ilyen tempót nem kifejezetten szeretem, főleg, ha a játékidő alig egy órás, de valahogy mégis szépek a képek - ahogy azt az északi filmeknél megszokhattuk - és ha lapos is, de érdekes a történet, a karakterekkel sincs különösebb probléma. Pláne jó, hogy lényegében csak ők hárman vannak és a helyszín is a víkendház és annak környéke, oszt ennyi.

A csiga tempó azonban a végén se igazán gyorsul fel és a nagy durranás helyett inkább csak pukkan egyet.

Itt jegyezném mondjuk meg, hogy Rafael Edholm rendező és társíró célja vélhetően nem is a nagy durranás volt, hiszen inkább egy drámai fűszerben pácolt thrillert kapunk, de mégis hiányoznak a meglepetések és az, hogy a drámai ízek úgy istenigazából kijöjjenek. Nincs egy olyan igazi szívszorító jelenet vagy felejthetetlenül faszán megírt párbeszéd - egyébként nem szeretek magyar feliratot bántani, de a fordítás rendkívül igénytelen munka, hiszen a svéd párbeszédek nincsenek lefordítva, pedig lenne hozzá alapanyag a neten, az angol részekben pedig baromi sok a hiba, ezt így kár volt megcsinálni.

A színészeket viszont azt hiszem nem érheti panasz, helytállnak, ahogy azt kell. Daniel kellően arrogáns és kicsit idegesítő is, de még pont a határon. Marie pedig egy aranyos teremtés, aki nyilván elítélendő dolgot csinál, csalja a férjét, de nem szereti a fazont és nem boldog vele. George pedig az elejétől kezdve fura - a legnagyobb gond mondjuk talán vele van, hiszen sosem őrül meg olyan nagyon.

Tehát összefoglalva, inkább dráma és kicsit thriller, amúgy pedig egyáltalán nem horror, viszont rövid és az említett laposság ellenére sem feltétlen unalmas, legalábbis nem az érfelvágós fajtából. 4 pontnál többet viszont nem érdemel. Sajnos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.