The Walking Dead 4. évad 6. rész
A Kormányzó visszatért. Végre. Ezt már az előző részben is jól előre vetítették nekünk és akkor bíztam abban, hogy nem csak úgy humm-bukk módon visszatér a legfőbb gonosz, hanem azt is megmutatják nekünk, hogy ugyan mit csinált az elmúlt időszakban.
Az egyik szemem sír, a másik nevet, ugyanis a köztes időt elkezdték bemutatni, de az eredmény egy többnyire unalmas epizód volt, persze David Morrissey játékával nem volt baj, de kicsit olyan volt az egész, mint az idei augusztus 20-a Szegeden. Vártuk, izgultunk, de a tűzijáték elmaradt. Igaz azt ha jól tudom később pótolták és valószínűleg itt is hasonlóra számíthatunk.
Folytatás a tovább mögött.
Az események fonalát ott vesszük fel, ahol - ha jól emlékszem - letettük. A Kormányzó az agyon nem lőtt két csatlósával odébb áll, de a gyógyszereit továbbra sem igazán bírja összeszedni. Az eredménye ennek is meg lesz, Martinezék lelépnek, hősünk pedig egyedül marad, hogy szakállat növesszen, kócos legyen és bús szemmel járja a világot.
Amúgy egy kis kitérő. Olvasta valaki a Kormányzós TWD könyvet? Nos azoknak nem sok újat mutatott a mostani rész, hiszen ez annak egy átdolgozása volt.
A Kormányzó a bolyongása közben túlélőkre bukkan, akikkel szépen lassan összebarátkozik, majd együtt indulnak útnak. Nagyon zanzásítva ennyi minden történt és a baj az, hogy ezt a 40 perces történetet most összecsaptam, de mintha a 6. résszel is ezt tették volna.
Nyilván nem lehet bemutatni az egész történetet, mert van egy időkeret - és így is unalmasra sikerült kicsit - de olyan fura volt, hogy neki indul, aztán már szakállas, majd történik két-három kaland és megint nem szakállas és ilyen hétmérföldes csizmát húzva ugrálunk előre. Lehet a problémám csak az, hogy ez a stílus és megoldás a TWD-től messze áll, most pedig zavart, hogy - abszolút jogosan - így akarták megoldani az egészet.
A végét leszámítva egyébként nem sok izgalom akadt, az idősek otthonában tett kaland és az öreg fószer leoxigénpalackozása nem volt rossz, de érzésem szerint most a dráma se működött. Ez mondjuk nem a szereplőkön múlott, hiszen Morrisseyt elnézve tényleg majdnem sírva fakadtam, de valami mégsem működött. Igazából csak annak rovására tudom ezt írni, amit már említettem. Ugráltunk, nem ismertünk meg egy karaktert, de mégsem történt semmi.
A Kormányzó apai érzelmei persze feltámadtak, a végén az árokban jól le is verte a zombikat - hogy csak történjen már valami - de mégis elégedetlen vagyok.
A következő részben továbbra is az úriember kalandjait kapjuk, tovább húzva ezt az egészet, de bízom benne kicsit izgalmasabban tálalva, mert panaszkodtam, hogy a láthatatlan, gyilkos influenza picit jellegtelen és lassú, de a mostaniakhoz képest igazi Kánaán volt, amit eddig kaptunk.
Amíg a következő epizódra várunk, addig pedig bátran lájkolgassuk a Magyar TWD Rajongói Facebook oldalt, hogy napra készek lehessünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.11.20. 19:24:59
