Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A félelem alapja - Avagy miért szeretünk borzongani?

2013.11.06. 18:24 tfsello

0,,16308700_303,00.jpgKépzeljük el a következő szituációt: autónkkal haladunk az éjszaka közepén. Elterelés van, és egy számunkra ismeretlen úton kell tovább vezetnünk. Sötét, ködös, sejtelmes erdőn át vezet az utunk, ahol egyszer csak leáll az autónk. Kiszállunk, de csak azt látjuk, ahogy a fák rémisztően tekintenek vissza ránk a homályos sötétségben. Mobilunk természetesen nem működik, mivel nincs térerő. Ha el tudtuk képzelni megfelelően a helyzetet, akkor gondolkodjunk el azon a kérdésem: félnénk-e, illetve az a bizonyos zabszem ott lenne-e, ahol az ilyenkor lenni szokott?

félelem.jpgAz én válaszom, hogy igen, félnék, a frászt hozná rám az egész helyzet, és igencsak nagy tisztelettel adózom azok felé, akik nem csinálnák össze magukat. A kérdésem a következő, és ez ihlette tulajdonképpen ezt a cikket is. Félnénk-e akkor is, ha soha nem néztünk volna tévét, horrorokat, thrillereket, ha soha nem hallottunk volna borzalmakról, gyilkosságokról, szellemekről, ha soha nem olvastunk volna rémmeséket, krimiket? Vagy egy bennünk rejlő ősi félelmet egyébként is hordozunk magunkban, csak nem tudunk róla? És hogy a filmes témánál maradjunk: miért szeretjük a horrorfilmeket, miért szeretünk félni, megijedni? Mi ennek a biológia, pszichológia alapja? Ezeket a témákat próbáltam körbe járni.

Folytatás a tovább mögött.

Először is úgy gondolom, néhány alapfogalmat illik tisztázni. A félelem egy negatív, lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Önvédelmi reakció, amellyel körülvesszük saját atmoszféránkat. A szorongás a félelemhez kapcsolódó érzelmi állapot, de a félelemmel ellentétben külső fenyegetés nélkül lép fel. Egyébként az ember a tudósok szerint „hiperszorongó” élőlény; akkor is okot talál a szorongásra, ha épp semmi oka nincs rá.

felelem.jpg

A félelem az élet egyik legősibb alapérzése, de egyébként egy tanult érzésről beszélünk. Azok az állatok, amelyek ellenség nélküli szigeten nőttek fel, teljesen elveszítették félelemérzésüket. Ez is bizonyíték arra, hogy a félelmek adaptációk, nem pedig például az idegrendszer gyengeségének hibái. Rengeteg tanulmány bebizonyította, hogy bizonyos félelmek gyakoribbak, mint adott esetben a többi. Például állatoktól, magasságtól többen félnek, mint a felhőktől vagy a sörös doboztól.

A félelemnek saját tünetei vannak: a gyors szívverés, emelkedett vérnyomás, a megfeszült izmok, a kitágult pupilla vagy a fokozott izzadás. Az emberi szervezet egyébként nem tud különbséget tenni a szándékosan generált borzongás és a valós veszélyben érzett félelemérzet között. Ha egy ember vagy állat veszélyesnek ítél meg egy szituációt, akkor a szervezetének energiaellátása úgy alakul át, hogy a meneküléshez vagy a küzdelemhez szükséges szervek erőteljesebben, az egyéb létfenntartó mechanizmusai kevésbé működjenek. Ezt Cannon-féle vészreakciónak, vagy angolul „fight or flight (küzdelem vagy „menekülés”) reakciónak is nevezik. Walter Bradford Cannon vezette be ezt a fogalmat 1926-ban.

220px-Edvard_Munch_The_Scream.gifKutatásai során megfigyelte, hogy félelmi helyzetben a pupilla kitágul, a szívdobogás felgyorsul, a vérnyomás megemelkedik. Minden energia a helyzet elöli menekülésre szolgál. Többek között az emésztés ebben a helyzetben háttérbe szorul. A Cannon-féle vészreakcióért (is) az adrenalin nevezetű hormon a felelős.

Az adrenalin a mellékvesevelő által termelt hormon és neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag). Fizikai megterhelés, félelem vagy stressz hatására termelődik. A témához kapcsolódó nagyon fontos fogalom az úgynevezett endorfin, amely az endogén opioid peptidek gyűjtőneve. Jelentéséből kiszűrhetjük, hogy egy testből származó morfinszerű anyagról van szó. Akkor termelődik, ha fizikai hatás vagy fájdalom éri a szervezetet, de izgalmi állapotnál, az orgazmus időpontjában, valamint fűszeres ételek fogyasztása esetén is fokozódik a termelésük. Fájdalmat csillapítanak, valamint kellemes érzést idéznek elő. Leginkább ismert endorfintermelő a szex és a csokoládé. Amikor egy ingerület eléri a gerincvelőt, endorfinok szabadulnak fel, amelyek megakadályozzák az idegsejteket abban, hogy további fájdalomingert továbbítsanak.

félelem kislány.jpgDe elég a biokémiából és az anatómiai alapokból, hogyan kapcsolódik mindez a horrorfilmekhez? Igazából nagyon egyszerűen. Azok az érzések, hatások, amelyek szervezetünket érik egy horrorfilm nézése közben, nem különböznek a valódi félelemtől. Ahogy már fentebb utaltam rá, a szervezet nem tudja megkülönböztetni a valódi félelmet a mesterséges félelemtől. Tudjuk, hogy amit látunk, csupán kitalált, tudjuk, hogy nem vagyunk valós veszélyben, az agyunk mégis úgy irányítja szervezetünket, mintha magunknak is menekülőre kellene fogni („fight and flight”).

Ha félelmetes mozit nézünk, a tenyerünk izzad, a pulzusszámunk megnő, bőrünk hőmérséklete csökken, a vérnyomásunk megemelkedik. Ezek a valós stresszhelyzet tünetei is. A szervezet félelem hatására (tehát például horrorfilm nézése közben) elindítja a hormontermelést, hogy csökkentse a bennünk levő feszültséget. Mivel mi magunk tudjuk, hogy nem valós veszély fenyeget minket, tulajdonképpen a magas endorfin szintet élvezzük. Ezek voltak a tulajdonképpeni biológiai-élettani magyarázatok, de természetesen nem mehetünk el szó nélkül a mellett, amit a pszichológia gondol a témával kapcsolatban.unicafe.hu-felelem-001.jpg

A pszichológusok szerint sokféle magyarázata lehet annak, miért szeretjük a horrorfilmeket. Az egyik magyarázatuk a kíváncsiság. Az emberek élvezik azt a felfokozott izgalmi állapotot, amit a horrorfilmek történetvezetése, a nyomozás, gyanakvás hordoz magában. Az ijesztő, gusztustalan részletek háttérbe szorulnak.

A kíváncsiság általában morbid élvezetforrás is egyben. Ez az oka annak, hogy miért nézünk „igazi” belezős-vérengzős filmet, miért állunk meg bámészkodni a balesetek helyszínén vagy miért nézünk meg olyan videókat, amelyeknél egészen biztosan tudjuk, hogy sokkolni fognak (lefejezés, halálesetek, balesetek stb.) A kutatók szerint ennek egyébként evolúciós jelentősége is van. Ha látunk egy veszélyes, halálos vagy sérülésekkel járó helyzetet, abból tapasztalatokat gyűjthetünk, és megtanulhatjuk, hogy hogyan éljük túl mi magunk ezeket a helyzeteket.

nincs félelem.jpgA pszichológusok egy másik elmélete szerint azért szeretjük ezeket a filmeket megnézni, mert a végén hatalmas megkönnyebbülést érezhetünk (a szörny elpusztul, a gonosz ember meghal, happy end). Tulajdonképpen a „jutalom” jóval nagyobb, mint azok a kínok, amelyeket a film közben érezhetünk.

A legújabb magyarázat szerint a kellemes és a kellemetlen érzések - tehát a félelem és a megkönnyebbülés – nem egymást követik, hanem szinte egy időben jelentkeznek. Nem csak azt élvezzük, hogy a megszabadulunk (a hőssel együtt) egy rettegéssel teli szorult helyzetből, hanem tulajdonképpen azt is, hogy megijesztenek minket.

félelem stressz relaxáció öngyógyítás-új világtudat_1.jpgEz hasonlít ahhoz az érzéshez, mint amelyet a hullámvasúton vagy az extrém sportok közben érzünk. A horrorfilm is egy kellemes adrenalin löket, amely kellemes, izgalmas érzést kölcsönöz, és energiával tölt el.

A kutatások azt is bebizonyították, hogy a váratlan, nehéz vagy extrém körülmények között megtanulhatjuk kontrollálni a félelmeinket és a szorongást. Olyan ez tulajdonképpen, mint a sport; a rendszeres testmozgással fizikai erőnlétre tehetünk szert, a gyakori horror nézéssel a lelkünket erősíthetjük meg. Ezek a filmek képesek arra, hogy fejlesszék túlélőkészségünket; minél jobban le tudjuk küzdeni a horror keltette nyugtalanságot, annál inkább képesek vagyunk az élet más területein is megküzdési módokat kidolgozni, és azokat megfelelően alkalmazni. Bár néhány kutatás azt bizonyította, hogy az erőszakos filmek nézői valamivel agresszívabbak, mint az átlag, a szakértők arra is rávilágítottak, hogy a horrorfilmek okozta szorongás segíthet feldolgozni egy valós eseményt.

eye_horror_desktop_wallpaper_14955.jpgA horror műfajnak három meghatározó faktora van: a feszültség, az embléma és az irrealitás. A feszültség forrása egészen más egy ijesztgetős film esetén, mint az egy drámánál vagy akciónál fellelhető.

Ez a feszültség természetes és életszerű jelenségek torz entitásain alapszik, amelyek megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan jelenségekhez kapcsolódnak. A horror esetében a természetfelettitől rettegünk.

Az emblematikusság a sötétség, a halál és a veszély témáit és a hozzájuk kapcsolódó univerzális félelmeket testesítik meg. Itt kapnak szerepet a kulturális, illetve a történelmi félelmek is, amelyek egy-egy nemzet vagy a világ történetét kísérik el.

Az irrealitás szerepe pedig abban rejlik, hogy egyfajta pszichológiai védőpajzsot épít a brutalitást és a befogadás között. Egy dokumentumfilm véres jeleneteit sokkal sokkolóbbnak ítélték a kísérleti személyek, mint egy horrorfilm mészárlásos epizódjait (Haidt, McCauley és Rozin kutatása 1994-ben).

Visszatérve a bevezetőre, valamint az „eredeti” timthumb.jpgkérdésfeltevésre, miszerint: akkor is félnénk-e, ha nem lennének előítéleteink a szituációval kapcsolatban. A válasz: igen. Ennek oka még kisgyermekkorban keresendő. Ha a pici gyerek felriad éjjel, mert rosszat álmodik, mert éhes, vagy mert fázik, akkor a „megmentő” arcot keresi, vagyis az anyukáját vagy apukáját. Ha nem hall hangot, akkor a sötét élménye hozzájárul a kellemetlen érzéshez. Ez legközelebb odáig fokozódhat, hogy a sötét már önmagában kiválthatja, felidézheti az azt előidéző korábbi félelmet. Ha a kisgyerekek elkezdenek félni a sötéttől, ez azt is jelenti, hogy fejlődik a képzeletük, a fantáziájuk.

Rájönnek, hogy a sötétség elfedi és elrejti a dolgokat, és könnyen elképzelhetnek szörnyeket vagy más ijesztő lényeket a szobájukban. A kisgyerekek nem elég érettek ahhoz, hogy felfogják a tárgyak stabilitását, vagyis azt a tényt, hogy azok a dolgok, amelyek ott voltak világosban, ugyanott vannak sötétben is. A gyerekszobában levő tárgyak ijesztő alakokat és méreteket ölthetnek; ez olyan érzetet is kiválthat a kicsikből, hogy ezek a tárgyak el akarják őt kapni.

images.jpgHogy egy kis személyes vonatkozású élményt is megengedhessek magamnak: én arra emlékszem, szüleim „Kókóval” ijesztgettek. Azt mondták, elvisz, ha nem viselkedem jól (utóbb kiderült, az egész világon csak én féltem Kókótól, mivel ez valamiféle külön kitalációja a gonosz embernek a szüleimtől, amelyet csak én ismertem, ebből kifolyólag csak én féltem tőle). Úgy gondolom, mindenkinek van olyan lénye, „Kókója”, amelytől gyerekkorában félt; és mindenkinek vannak olyan démonai, amelyektől felnőttkorában sem tud megszabadulni.

Visszatérve még pár szó erejéig a horrorfilmekhez. Számomra a szörnyes, kísértetes, ufós, óriáspókos stb. filmek kevésbé ijesztőek, mint amelyek inkább a lelkemre hatnak. Én sokkal inkább borzongok egy pszicho-horroron, pszicho-thrilleren, mint egy szokványos zimbes-zombis filmen. Kíváncsi vagyok az Önök, a ti véleményetekre is. Ti mitől féltek leginkább?

a-félelem.jpg

Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.” Grace klinika

 És hogy valóban igazi félelmekről is beszéljünk :)

7529.jpg

Felhasznált irodalom: rengeteg cikket olvastam a témában, talán az alábbiak segítettek legtöbbet a cikk létrejöttében. Természetesen a wikipédia is sokat segítette írásomat.

http://lelekportal.blogspot.de/2010/06/horror-pszichologiaja-i.html

http://napidoktor.hu/tart-farticle-81-11048/Miert_szeretunk_felni

http://www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/szabalyozott_retteges/20111028151436

Címkék: cikk

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr85616389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kösz a halakat! 2013.11.07. 13:53:07

Rettegni a nácikoktól kell!

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2013.11.07. 14:59:52

Jó írás, bár ebben a terjedelemben nyilván nem hatolhat érdekesebb mélységekig. A lényeg nekem az, hogy az ember azért félősebb, mint az állatok, mert az embernek részletesebb az elemzőképessége, így az emlékezete is, és főleg: van fantáziája. Fél attól, ami nincs és nem is létezik, "de akár létezhetne is". És bizony az ilyenkor előbukkanó félelemképzeteknek nagyon is alapot biztosítanak a félelmetes dolgokról szóló mesék. De az az érdekes, hogy egy kisgyerek olyasmitől is képes félni, amit a felnőtt nem tud levezetni, az okát kitalálni sem.

Tudtommal eddig a legfejlettebb intelligenciájú állatokkal végzett kísérletek – az intelligencia ismérve mások mellett a hazudás képessége és a tréfa felismerése – sem mutatták ki a fantázia létezését. Ösztönnel hozott, önvédelmet szolgáló félelmek viszont vannak: a magasságtól, mély víztől, a hangos robajtól, talán az érzékektől való megfosztástól is, ez utóbbi nekünk a sötétség, ami egy kutyának csak egy kényelmes lehetőség arra, hogy észrevétlenül csináljon valamit, amit nem szabad. :-)

Én nem szeretem a horrort. Talán nem elég erős a végén kapott "jutalom", talán túl hihetőnek, sőt, lehetségesnek érzem az ábrázolt veszélyt. Az én fantáziám ilyen téren túlságosan gazdag. De a felnőtt ember szerintem is a realisztikus veszélytől fél jobban, egy kéjgyilkossal való találkozása ugyanis sajnos reális lehetőség, háromméteres nyálkás szörnyek nem szoktak a parkokban kószálni. Így az ilyen filmeknél a beleélés sokkal erősebb. Márpedig a hatásosság feltétele a beleélés, ahogy a jutalom hatásosságának is.

Furcsa, hogy a bohóc mennyire ismert, úgyszólván katalogizált félelemforrás-kategória. Általában a merev, kiismerhetetlen, előrejelzésekre alkalmatlan arcvonások, a filmekben bohóc, maszk, játékbaba, a maga "feszült" mozdulatlanságában. De a filmek már kiismerték az ember félelemforrásait, és persze gazdagították is azokat. Érdekes lenne tudni valamit arról, hogy más tájak, népek félelemforrásai vajon mennyire eltérőek.

Azt is jó lenne érteni, hogy az ember miért szeret mást ijesztgetni. Mert szeret, igaz?

Az ember szerintem nem a természetfelettitől fél, így, kategorikusan kijelentve. Ez csak egy részlete a félelemforrásoknak. Szerintem teljesebb lehet a megfogalmazás akkor, ha azt mondjuk, hogy a kiismerhetetlen, előrejelezhetetlen és főleg a nálunk erősebb veszélyektől félünk. Egy vérengző süntől kevésbé félünk, mint egy vérengző dobermanntól.

A filmekben szerintem nagyon előretört az öncélú és végtelenül leleményes szadizmus ábrázolása. Ez rémületesebb – és távolról sem irreális – veszély, mint egy bunkócsapás a sötétben. Lehet, hogy a nézők vevők rá, de ez szerintem már önmagában is súlyos probléma jele, nem utolsósorban pedig forrása.

Az a vékonyka zabszem pedig ilyenkor valahol máshol szokott lenni, mivel a fenekünkbe már az SEM fér be, így szól a hasonlat értelmes, bár elfeledett alakjában.

A LEGO, feltételezem, csak egy vicc a végére.

Mailer Daemon 2013.11.07. 15:48:03

Jó cikk, szívesen olvasnék még hasonló írásokat. Külön plusz pont a forrásmegjelölés, ritkán látni ilyet blogokban, de nagy pozitívum.

¿Qué tapas hay? 2013.11.07. 15:55:22

@Kertigörény: Te még nem léptél mezítláb szétszórt LEGO-kockákba a sötétben. Pokolian tud fájni, és még recseg is. Hasonló jó móka üveggolyókra lépni, no azon hanyatt is lehet seni.

Filthsoul 2013.11.08. 19:21:46

Hatalmas,ez nagyon tetszett!!!
Ellenben hozzáfűzném,hogy horrorfilmeket már több mint 10 éve nézek és sajnos egyre ritkábban tudok rajtuk félni(igazából nem is tudom,mikor volt hozzá hasonló),de a hivatásom miatt,ha egyszer egyszer egy neccesebb helyzethez kell kivonulnunk és tudom előre,hogy ezeket az embereket(bármit is tettek)most el kell fognunk,néha nem kicsit félek!Aztán az elfogás megvan,szinte ösztönösen cselekszek és utána visszajön az érzés...az élet pedig sajnos nagyon sokszor sokkal rosszabb dolgokat láttat mint a legdurvább horrorfilmek.Örüljenek azok az emberek,akik még látnak újat egy ilyen filmben!
Ja amúgy ilyen írásokat még nagyon szívesen olvasnék itt!!! :)

süti beállítások módosítása