Halálhegy: A Gyatlov-rejtély (2013) - The Dyatlov Pass Incident
1959. február 2-án szörnyű dolog történt az Urálban: 9 orosz fiatal halt meg rejtélyes módon, az eset részletei máig nem tisztázódtak. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy számtalan összeesküvés-elmélet szövődött, még én is beleástam magam a témába annak idején és igencsak sok érdekességre bukkantam, de ezek mind csak spekulációk, az igazság még mindig odaát van.
Viszont ez a hátborzongató tragédia nem csak a hétköznapi emberek fantáziáját mozgatja meg, a filmesek is úgy gondolták, hogy van ebben a témában annyi potenciál, hogy erre rá lehessen építeni egy horrort. Ez valljuk be, nem is rossz gondolat, mivel tehetséges kezek alatt egy hátborzongató alkotás kerülhet a nézők elé, de ha kontárokat engednek a forgatókönyv és a rendezői szék közelébe, könnyen egy Ideglelés Csernobilban-hoz hasonló fércmű jöhet létre.
Szerencsére a Halálhegyen történteket nem egy elsőfilmes senkire bízták, hanem egy rutinos direktorra, Renny Harlin-ra, aki leginkább az akcióműfaj terén tette le a névjegyét olyan mozikkal, mint a Die Hard 2., Utánunk a tűzözön, Cliffhanger és a Ford Fairlane kalandjai. De azért a horror terén is alkotott egyet s mást, például a Börtönhalált, a Háborgó mélységet vagy az Ördögűző előzményét, A kezdetet. Ez alapján és a hangulatos előzetes láttán én személy szerint bizakodtam, hogy egy szórakoztató és érdekes kézi-kamerás rémisztgetésben lesz részem és végül nem is kellett csalódnom.
A sztori 5 fiatalról szól, akik arra vállalkoznak, hogy dokumentumfilmet forgatnak a Halálhegyen történt rejtélyes tragédiáról, ennek érdekében még az eredeti helyszínre is ellátogatnak, hogy minél hitelesebb legyen a lencsevégre kapott anyag. Plusz abban is erősen reménykednek, hogy megfejthetik ezt a megmagyarázhatatlannak vélt szörnyűséget és ez végül teljesül is, csak a "megvilágosodásért" elég nagy árat kell fizetniük.
Folytatás a tovább mögött.
Azt kell hogy írjam, az utóbbi idők legjobb found footage alkotásai közé tartozik a Halálhegy! Elsősorban a remek atmoszférája fogott meg, a játékidő elején leginkább az eredeti esetet részletezik és mutatják be, ezzel pedig egy egész feszült és titokzatos hangulatot sikerült megteremteni. Ez pedig tovább fokozódik akkor, mikor hőseink kiérnek a helyszínre. Amúgy az általam kifejezetten borzalmasnak tartott Ideglelés is hasonlóan épül fel, csak amíg ott már félálomban követtem az eseményeket 10 perc eltelte után, addig itt végig nagy figyelemmel tapadtam a képernyőre, nehogy lemaradjak akár egy képkockáról is.
Ez a kifejezetten ügyes színészi játéknak is köszönhető, na, meg a jól megírt karaktereknek, akik könnyen megkedvelhetőek, így mikor beindulnak az események, elég rendesen lehet értük izgulni. És igen, ahogy az lenni szokott a kézi-kamerás horroroknál, itt is leginkább az utolsó 20 perc az, ahol elszabadul a pokol. Ezzel nem is lenne baj, sőt, itt egész profin lett felépítve a feszültség azzal, hogy egyre nagyobb bajba keverednek hőseink, kár, hogy a befejezésre eléggé elszaladt a forgatókönyvíróval a ló és túl sok mindent erőltetett bele a fináléba. Bár, így legalább még akár el is gondolkodhatunk a stáblista legördülése után a látottakon, nem úgy, ahogy például az Ideglelés vagy a Paranormal Activity-k esetében, ahol elképesztően hirtelen és rosszul lettek elvarrva a szálak.
Emiatt vegyesek az érzelmeim ezzel a filmmel, mivel az első fele nagyszerűen lett felépítve és a műfajra jellemző idegesítő kameramozgást is sikerült kihagyni belőle, de aztán a végére egy elég túlkomplikált, logikai bakikkal megspékelt futkározás lett belőle, de a maga módján még ez is elszórakoztatott. És végtére is, jobb ez így, hogy a készítők nem egy "nesze semmi, fog meg jól" történetet rittyentettek az eredeti sztori mellé, hanem kitaláltak ahhoz egy saját variációt, ha úgy tetszik, egy újabb elméletet. 
Így összességében azt tudom írni, hogy egyszeri alkalomra tökéletes kikapcsolódást nyújt a Halálhegy, ami hiába épül fel a műfaj jól bejáratott sablonjaira, azok szépséghibáit mégis sikerül elkerülnie a fináléig. Úgyhogy akik odavannak a found footage darabokért, ki ne hagyják, de főleg azoknak ajánlanám, akiket megmozgat az eredeti tragédia és az ahhoz kapcsolódó összeesküvés-elméleteket is érdeklik őket. De az egyszerű horrorrajongók, akik csak igényesen akarnak eltölteni másfél órát egy jó filmmel, szintén bepróbálkozhatnak Harlin legújabb rendezésével.
Játékidő: 100 perc
Rendező: Renny Harlin
Forgatókönyvíró: Vikram Weet
Szereplők: Holly Goss, Matt Stokoe, Luke Albright
Értékelés: 7/10
Címkék: orosz film amerikai film 7/10 angol film 2013 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sütemény1975 2013.10.21. 02:07:42
mel gibson 2013.10.21. 06:21:10
haver.....te sem lehetsz egy ász a szakmádban.
pont,hogy egy csalódás a film,a végét összecsapták,a cgi jelenetek szánalmasak,olyan érzésem volt,mintha nem maradt volna pénz a végére.pedig a sztori érdekes lenne,lehetne.
kár érte,ebben több volt,mint amit renny kihozott.
mrperfect 2013.10.21. 08:40:32
Dzsézön 2013.10.21. 11:20:43
gumirocker 2013.10.21. 14:14:22
wovbagger 2013.10.22. 09:02:54
Harlin pl. nem az: a Cliffhanger egy-két nézést megér, de nem több; a Ford Fairlane világszerte óriási bukta volt (idehaza csak Nagy Feró szinkronjának köszönhető a kult-státusz), a Long Kiss Goodnight maga az izgalommentes kiszámíthatóság, a Háborgó mélységet és az Ördögűző: a kezdet-et pedig jobb elfelejteni.
A Tűzözön előtt egy évvel (a hozzá hasonlóan szintén "nagy reménység, de semmi sem lett belőle" feleségének, Geena Davisnek) rendezett A kincses sziget kalózai szintén borzalmas, így brutálisan nagyot hasalt. (a következő évben ezt a csorbát pont a Long Kiss hivatott kiköszörülni, de mivel nem sikerült, Renny kénytelen volt belátni, hogy mókának jó, de biznisznek nem nyerő Anyuval együtt forgatni)
Egyetlen jó rendezése a Die Hard sorozat második része (persze itt lehet boncolgatni, hogy franchise lévén mennyire lehetett önálló munka).
Harlint Hollywood jó ideje a "futottak még" kategóriába sorolja, részben mert híján van a tehetségnek, részben pedig gyenge, és elhasalt rendezései miatt - utána lehet olvasni, az utóbbi két évtizedből bőven fogsz ehhez cikeket találni.
Mindezek ellenére kíváncsi vagyok a Gyatlov-rejtélyre, mert hol dícséretet, hol pedig pont annak ellenkezőjét olvastam a filmmel kapcsolatban. Meglátjuk.
