Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dmitry Glukhovsky: Metro 2033

Könyvajánló

2013.10.15. 17:46 Herschmi

metro1.jpgVajon hogy nézne ki a világ 20 évvel egy atomháború után? Lennének-e túlélők, egyáltalán hol tudnák meghúzni magukat az ártalmas sugárzás elől? Ezekre a kérdésekre válaszol Dmitry Glukhovsky egy lehetséges alternatívával.

2033-at írunk és több mint 20 év telt el az egész világot elpusztító nukleáris háború óta. A földfelszín azóta a sugárzás és a vegyi-, valamint biológiai fegyverek hatására kifejlődött és mutálódott lények és szörnyetegek lakhelyévé vált. Az egykori emberi civilizáció szerencsés túlélői a Moszkva alatt húzódó metróhálózat alagútjaiban és állomásain találtak menedékre és hoztak létre „államokat”. Az emberi természet persze nem hazudtolja meg magát, a földalatti világban ezek az államok folyamatosan rivalizálnak egymással, hol szövetséget kötnek, hol pedig lerohanják egymás állomásait, az emberek pedig nap, mint nap a túlélésért küzdenek rettegve a sötét járatokban és a homályban úszó állomásokon.

Ebben a cudar világban nő fel a VDNH-en Artyom. Az egykor jobb napokat megélt állomást most komoly veszély fenyegeti: különös lények törnek rájuk a felszínről, melyek egyszerűen megőrjítik az embereket. A helyzet egyre kaotikusabb az állomáson, amikor a fiú élete fordulóponthoz érkezik: megismerkedik Hunter-rel, a Vadásszal. A tapasztalt harcos fontos feladattal bízza meg őt: megpróbálja felderíteni a „feketék” által jelentett veszélyt, de ha nem térne vissza küldetéséről, Artyomnak el kell juttatni mindenképp egy üzenetet tőle a Poliszba, mert az ismeretlen lények az egész metró, s vele együtt emberiség vesztét okozhatják. A Vadász nem jár sikerrel, így fiú megkezdi élete legveszélyesebb utazását.

Folytatás a tovább mögött.

Dmitry Glukhovsky 2002-ben jelentette meg első regényét, egyelőre még csak az interneten. 2007-ben már könyv formátumban is kiadásra került a Metro 2033, mellyel a népszerű médiaszemélyiség azonnal berobbant az európai szórakoztató irodalomba. Csak Oroszországban az első két évben 400 ezer példányt adtak el a regényből, internetről pedig két millióan töltötték le. 2-3 éve számítógépes játékot is készítettek belőle. Őszintén szólva engem a jól csengő számadatok egyáltalán nem győztek meg és elég szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, nem is sejtve, hogy a négyszázadik oldal környékére érve már azt kívánom majd, hogy bár soha ne lenne vége Artyom földalatti kalandjainak.

metrósok.jpg

Glukhovsky remekül felépítette földalatti mini-civilizációját. Egyszerre megtalálhatóak a kapitalista világhoz közel álló szövetségek, mint a Hanza és a VDNH, valamint a szélsőségek a neonáci Negyedik Birodalom és a kommunista Vörös Vonal képében. A metró központja, a Polisz az egykori felszíni világ utolsó mentsvára, az emberiség több ezer éves történelmének és tudásának megmentője és őrzője. A nagyobb szövetségek mellett megtalálhatóak szimpla állattenyésztő- és vásárállomások, magukat Isten utolsó prófétáinak hívő Jehova tanúi, és pogány kannibálok, akik a Nagy Féreghez imádkoznak.

A metró világa komplex összefoglalása a mai társadalomnak, amelyben mind a centrális és szélsőséges hatalmak megtalálhatóak, mind a keresztény és pogány vallás, megfűszerezve folyamatos háborúkkal és békeszerződésekkel, szövetségek kötésével és felbomlásával, birodalmak felemelkedésével és bukásával.

Járványok és áradások pusztítanak. Lakói katonák, szerelők, állattenyésztők, takarítók, kereskedők, „könyvtárosok” és banditák. Minden úgy működik, mint manapság, a jelenlegi civilizációtól csak egyvalamiben tér el: nem a felszínen van, hanem méterekkel a föld alatt.

Metro-2033.jpg

Ennek van egy komoly tanulsága is: fajunknak még a teljes földfelszín és csaknem teljes népességének kiirtása sem volt elegendő ahhoz, hogy tanuljon a hibáiból. Nem volt elég ahhoz, hogy összefogással próbáljon új társadalmat létrehozni, ne pedig háborúkkal fenntartani saját pici közösségét, ezzel is irtva saját fajtája maradék túlélőit. Nem volt elég ahhoz, hogy ne a saját kicsinyes érdekei irányítsák, hanem a közösség és a civilizáció megmentése. A metróban mindenért tölténnyel fizetnek, ez a földalatti világ valutája. Glukhovsky remekül érzékelteti mennyire nem változott a világ és mennyire kegyetlen maradt az apokalipszis után is, mikor azt ecseteli egy bekezdésen át, hogy melyik étel, ruha, szolgáltatás hány töltényt ér, magyarán hány emberéletet.

metro-2033-the-last-refuge-1231620553-5.jpg

Glukhovsky társadalomkritikája nem csak itt jelenik meg, pár tucat oldallal később már az evés metaforájával érzékelteti, milyen hihetetlen módon pusztítjuk folyamatosan környezetünket. Minden „szépet” felfalunk, ami után csak gőzölgő szarkupacokat hagyunk a világban, ezzel megsemmisítve minden értéket az életben. A kommunizmus évtizedeit is komoly kritikával illeti, mint írja, Lenint és követőit egy démon szállta meg, melyet a vörös csillaggal, egy vörös pentagrammával idéztek meg, és túlvilági, gonosz hatalmát a saját érdekeikre használták fel.

A Féreg-kultuszt, mint a földalatti világ pogány vallását nagyon jól felépítette. Tökéletesen illik a nukleáris háború utáni világba, kb. a természeti vallások metróbeli megfelelője. Mindenben az ember a hibás, aki elpusztította a világot, amelyet a Nagy Féreg hagyott rá.

metro.jpg

Maga a történet kicsit lassabb menetű, nem bántam volna, ha egyetlen fokozattal gyorsabb tempójú, ezáltal izgalmasabb, bár lehet a nagyobb mértékű feszültség a remek leírórészek rovására ment volna. Glukhovsky remekül és rendkívüli részletességgel festi le nemcsak az állomásokat és az azokon folyó mindennapi életet, hanem a metró elhagyott alagútjait és járatait is. Magukat a sugárzás hatására létrejött új fajokat már fele ilyen részletességgel írja le, mégis nagyszerűen, szinte magam előtt láttam, ahogy a „feketék” megállíthatatlanul lépkednek előre csillogó, ében testükkel vagy ahogy a felszín ragadozói vérszomjas, óriásszurikáták módjára a hátsó lábukon ülve, kiegyenesített háttal figyelik az áldozatuk. Emellett azt is jól érzékelteti, hogy az alagútban felnőtt emberek számára milyen fenyegető a felszín, milyen félelmeket szabadít fel lelkükben a nyitott tér.

metro-2033-pc-102.jpg

A főhős rengeteget filozofálgat arról, vajon mi az élet, legfőképp a saját életének az értelme, vajon létezik-e sors, és az övé is megvan-e előre írva. Emellett Artyom rémálmainak is rendszeres résztvevője az olvasó. Mindkettőt teljesen feleslegesnek találtam, előbbiről úgy gondoltam, hogy vontatottá teszi a történetet, utóbbit pedig csak gyenge és hatásvadász feszültségkeltésnek gondoltam. De a végére rá kellett jönnöm, hogy mindezek nem véletlenül szerepeltek ilyen gyakran a regényben, mindkettőnek meg volt a maga célja, és csak előkészítették a katartikus befejezést, amely akkora csattanót tartogatott, amilyet Pierre Boulle Majmok bolygója óta nem olvastam (sajnos ez a filmekből kimaradt)! Hatalmasat ütött és váratlanul, úgy padlót fogtam tőle, mint egy sunyi, erőteljes övön aluli ütéstől. Bravó Dmitry, bravó!

Metro-20332.jpg

Sokat nem vártam a Metro 2033-tól, nagyon csúnyán alábecsültem. Lassan és alattomosan fertőzött meg a világ, melyet Glukhovsky felépített és mígnem teljesen a rabjává váltam. Szenzációs könyv, igazi „kötelező olvasmány-kategória”! Egyetlen egy bajom van vele: hogy 430 oldal után máris vége, pedig ha tízszer ilyen hosszú lett volna a történet, akkor sem tudtam volna megunni. 9 pontot adok rá és mindent meg fogok tenni, hogy megszerezzem a folytatását, a Metro 2034-et! Köszönöm az Európa Kiadónak a kötetet!

A könyv megvásárolható a nagyobb könyváruházakban vagy ezen a linken!

Címkék: könyvajánló

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1005568365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.10.16. 00:08:55

VDNH, nem VDHN.

Nagyon nagy kedvencem a könyv, úgyhogy teljesen jogos a méltatás, a folytatás pedig hasonlóan jó.
Nekem a sebességével sem volt bajom, az elején nagyon jól működött ezeknek a helyi legendáknak a parafaktora, szóval azokkal remekül elvoltam, mire felpörgött a történet.

Dzsézön 2013.10.16. 09:50:40

Imádtam olvasni egyrészt, mert hangulatos, másrészt nem sűrűn jut hozzá az ember hasonló témájú könyvhöz, ami ennyire minőségi. A zsáneren belül az utóbbi évek egyik nagy dobása. Lassan beszerzem a folytatást is, de előtte újra kéne olvasnom a '33-at. A könyv alapján készült játék pedig vizuálisan tökéletesen hozza azt, amit az írás alapján elképzel az olvasó. Jó látni is ezeket a helyszíneket.

kidt82 · http://cicaponi.blog.hu/ 2013.10.16. 14:54:34

Nagyon jó könyv. Érdemes elolvasni a folytatást is (Metro 2034). A játékban a legjobbak az a Pesten is járó metrószerelvények voltak :)

crix 2013.10.17. 14:53:53

Frankó a könyv, felfaltam. A szürkület is őrült jó. Csak a vége. Üresség csalódottság maradt bennem. De a metró szuper volt.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.10.17. 20:16:00

@crix: Én a Szürkülettől sokat vártam a két Metro könyv után, de elég nagy csalódás lett, talán pont emiatt is. De ami a legjobban irritált benne, hogy a főszereplő annyira passzív volt az egész történetben, mintha ott sem lett volna.

Igazából az lenne jó, ha azt a 30-35 rajongói könyvet valaki lefordítaná legalább angolra, azok között is biztos lenne egy-két érdekes.

crix 2013.10.18. 07:41:12

@danialves: hát azért volt olyan rész ahol a hideg szaladgált a hátamon. Csodálatos volt. De a vége...
Az olyan volt nekem, mint egy óra végén a kicsengetéskor beadott fogalmazás. Mintha az író nem tudta volna hogyan fejeződik be a könyv, de le kellett adni. Kidolgozatlan. De a történet többi része elviszi a hátán.

süti beállítások módosítása