A 2010-s Köpök a sírodra nem csak egy ütős mozi volt,de remake-ként is jól megállta a helyét, viszont folytatásra egyáltalán nem volt szüksége. Az igaz, hogy a történetben akadt néhány balladai homály (hősnőnk egyik percről a másikra vált profi gyilkológéppé), de ez még nem indokolt egy második epizódot. Sebaj, a producerek nem így gondolták, a rendező, Steven R. Monroe is maradt, így kezdődhetett a sírgyalázás újabb felvonása.

Főszereplőnk, Katie modell szeretne lenni, ezért el is látogat egy fotózásra. Ott a kedves fényképész néhány kép után már a ruhát is lebeszélné róla, mondván úgy sokkal jobb portfólió készülhetne. Hősnőnk ezt megelégeli és hazamegy, viszont a fotós kissé kattant öcsikéje meglátogatja, megöli a szomszédját és megerőszakolja Katie-t, de ez még csak a kezdet.

Folytatás a tovább mögött.

Már az első rész se rendelkezett erős történettel, így ettől sem vártam el egy Oscar-díjas forgatókönyvet, de még így is egy vicc, amit sztori gyanánt kapunk. Logikai bakik tömkelege robban a képünkbe a cselekmény folydogálása során, sőt, néhány fordulat az izzadságszagtól is bűzlik. Ez pedig a film legnagyobb hibája, hiszen emiatt sokszor teljesen komolytalan az egész, hiába látunk megrázó megerőszakolós jeleneteket és viszonylag véres kínzásokat.

A megvalósítás sem a legjobb. A film eleje New Yorkban játszódik, de a Nagy Almáról valójában csak vágóképeket kapunk, minden mást már egy szófiai stúdióban vett fel a leleményes stáb, bár legalább a cselekmény második fele tényleg ott is játszódik. Aztán ott van a brutálisnak szánt bosszúállós képsorok, ezek közül vagy kettő az, ami ténylegesen hatásos, a többi rendkívül erőltetett és kivitelezés terén sem a legjobb. Az viszont pozitívum, hogy hanyagolták a CGI effekteket, az első epizódban ezek még szerepeltek, igencsak silány minőségben.

De jöjjenek a pozitívumok is. A játékidő felénél van egy elég megrázó fordulat és ez a többihez mérten még zseniálisnak is nevezhető, sőt, még én is meglepődtem kissé. Aztán a színészi játék se rossz, legalábbis a rossz fiúk hitelesen hozzák karaktereiket. Hősnőnk áldozatként meggyőző, sajnos mikor átvált bosszúálló üzemmódba, kissé erőltetett lesz a játéka. És ugye az első részből kimaradt, hogy hogyan lett a megerőszakolt nőből brutális igazságtevő, itt már bepillantást nyerhetünk ebbe a transzformációba. Az már viszont más kérdés, hogy ez nem sikerült olyan jóra, de legalább van.

Mindent összevetve, egynek elmegy ez a folytatás. Elődje nyomába sem érhet, de önálló filmként már nem ilyen rossz a helyzet, sőt, a műfaj rajongóinak még akár tetszhet is. 

Pontszám: 5/10

Játékidő: 106 perc
Rendező: Steven R. Monroe
Forgatókönyvíró: Neil Elman, Thomas Fenton
Szereplők: Jemma Dallender, Yavor Baharov, Joe Absolom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.