Niemans nyomozó továbbra is folytatja munkáját, ám ezúttal Lorraine-i kolostorba vezeti útja. Itt egy befalazott holttestet találnak, ami kísértetiesen hasonlít Jézus keresztre feszítésének ábrázolására. Niemans elkezdi felgöngyölíteni a szálakat, ám egyre több és több áldozat valamint véres nyomok vezetik el Jézushoz.

Reda kapitány egy véletlen folytán be is viszi Jézust a kórházba, és így találkozik Niemans-sal, akit már korábbról, az akadémiáról is ismer. Csatlakozik hozzájuk Marie, a vallás tudomány szakértője, aki értelmezi Jézus szavait. Eszerint a négy lovas fel akarja nyitni a pecséteket, hogy bekövetkezzen az apokalipszis. A feljegyzések alapján hárman kezdik el kideríteni, mi is állhat ennek a vallási bűntényeknek a hátterében.

Sikerül rájönniük az áldozatok és egy közös kép (utolsó vacsorára utaló kép) alapján, hogy Jézus 12 apostola a célpont. Ugyanazok a nevek és foglalkozások fedik az apostolokat és áldozatokat. Innen jönnek az egyre véresebb gyilkosságok, az apostolok sorra tűnnek el, amíg a szálak el nem vezetnek a Maginot-vonalakon át az angyalokhoz, és az utolsó pecsétekhez, amelyek felnyitását meg kell akadályozni.

Folytatás a tovább mögött.

Luc Besson ismét egy akciófilmben vállalt produceri munkákat, Olivier Dahan rendezése mellett. Bár Besson hiába adta hozzá a nevét, a hosszan elnyúló üldözésekkel és az akciódúsabb cselekménnyel nem lett annyira izgalmas, mint amit ki lehetett volna hozni belőle. Ha jobban átjárja a hitvilág részletezése sokkal hatásosabb is lehetett volna a film. Alig-alig van benne feszültség, sokkal kevesebb mint az elődjében, itt a feszültséget a verekedések és a véresebb képsorok adják. De ide lehet sorolni a fekete ruhás gyilkolászó szerzeteseket is, akiket sehogy se lehet lelőni, így kapják meg a természetfeletti erejüket, amit az egész cselekményben áthatóbban is lehetett volna vizsgálni.

Besson és Jean Reno jó ideje ismerik egymást, közös filmjeik nagyrészt mind szenzációsak, ilyen pl. a Leon a profi is, azonban mostani alanyunk a maga műfajában sokkal erőteljesebb is lehetett volna. Benoit Magimel itt jóformán Vincent Cassel utódjaként jelenik meg, hiszen ebben az ügyben ő a segítőtárs. Hasonlóan forrófejű, indulatos, céltudatos, nagyszájú, törtető alkat, de sokkal inkább háttérbe szorul a jelleme és fontossága, Cassel karakterét jobban megismertük. Reda jelleme azonban a sűrűbb viccelődéseken túl sok pluszt nem fed fel, habár Benoit Magimelről is tudni, hogy nagyszerű színész, drámákban és thrillerekben egyaránt. Francia stílus, gyönyörű tájak, a feszültségkeltés is sikerül, a történet pedig sokkal többet hordoz magában, mint amennyit megmutatnak belőle.

Lényegében az első részt és ezt a filmet egyedül Niemans, vagyis Jean Reno köti össze. Valamint Redának egy megjegyzése az Alpokban történő ügyről. A két film között ezt leszámítva semmi közös sincs. Jean Reno még mindig ugyanúgy Jean Reno, de a produkciónak köze nincs a Bíbor folyókhoz, lehetett volna akár egy teljes független alkotás is.

Szerintem nézőként egyáltalán nem érezni hogy ez egy folytatás lenne, ha kihagytuk volna az első részt, akkor is teljesen világos ennek a cselekménye. Persze nem a DaVinci-kód francia verziójáról beszélünk, bár Reno abban is szerepel, ez a film hiába feszegeti Jézus és a misztikus eljövendölések bekövetkeztének veszélyét, valahogy nem igazán lebilincselő a történetvezetés. Maga a téma és a színészek miatt 7 pont azért így is jár neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.